tag:blogger.com,1999:blog-75328709939438668172023-11-16T10:59:28.916-06:00नस्ती उठाठेवजगाच्या उठाठेवी करण्याचं आणि मनाला येईल ते (अर्थात, फक्त स्वतःच!) लिहिण्याचं एक खुलं व्यासपीठ! अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.comBlogger269125tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-33988251113733160202018-10-28T21:54:00.001-05:002018-10-28T21:54:30.465-05:00मिसळ `मैफल`<p class="mobile-photo"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijrVk5NhteFr6R26_b9SZdyRQguX4RH8EQConwFvtZfT58P-EBPAc7z8b9QjPp1KovJW_35V2ElYXMoWpWyK0qoon0AaSDsSkwPmL3fcACZ3R05gx804RtI1WKBvHMqfCcCAfblKDfbPG0/s1600/44983302_10156163828663264_1232786103648387072_o-770509.jpg"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijrVk5NhteFr6R26_b9SZdyRQguX4RH8EQConwFvtZfT58P-EBPAc7z8b9QjPp1KovJW_35V2ElYXMoWpWyK0qoon0AaSDsSkwPmL3fcACZ3R05gx804RtI1WKBvHMqfCcCAfblKDfbPG0/s320/44983302_10156163828663264_1232786103648387072_o-770509.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_6617606887685732642" /></a></p><div dir="ltr"><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><br></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मिसळ हा भराभर उरकण्याचा नाश्ता नाही, तर ती एक शास्त्रीय संगीताची बहारदार मैफल आहे.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मैफलीच्या आधी तिची जागा निश्चित करावी लागते, श्रोते कोण असणार, किती दर्दी असणार, याचा अंदाज घ्यावा लागतो.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मिसळीचंही तसंच आहे. </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">चला, आता शास्त्रीय संगीत मैफलीला जाऊ</span><span lang="EN-US">` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">असं म्हणून आपण उरकल्यासारखं मैफलीला जात नसतो. तसंच </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">चला, मिसळ खाऊ</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> म्हणून मिसळ खायला जायचं नसतं. मिसळ खाण्यासाठी बैठक लागते, पूर्वतयारी लागते. सुटीचा दिवस निश्चित करावा लागतो. सकाळपासून पोटात जागा ठेवावी लागते. किंबहुना, </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">उद्या मिसळ खायचेय,</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> हे कळल्यापासून जठराग्नीसुद्धा शांत होऊन कुठेतरी दडी मारून बसतो, कारण मिसळ समोर आल्यानंतर आपल्याला भडका उडवायचा आहे, याची त्याला कल्पना असते.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मिसळ खाण्यासाठीचं चांगलं ठिकाण आधीच शोधून ठेवायचं असतं. त्यासाठी गूगल मॅप्स, इंटरनेटची मदत होत नाही, तर केवळ चांगलं खाण्यासाठी जगणाऱ्या आपल्या मित्रमंडळींशी संपर्क साधावा लागतो. अतिप्रसिद्ध झालेली ठिकाणं सोडून फारशा तुडवल्या न गेलेल्या अनवट वाटा शोधाव्या लागतात. अशाच एखाद्या ठिकाणी आपली क्षुधाशांती करणारं ठिकाण अल्लाद सापडून जातं.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मिसळ म्हणून बटाट्याची भाजी, कांदापोहे, नायलॉन पोह्यांचा चिवडा आणि त्यात सांबारसदृश आमटी ढकलणाऱ्या हॉटेलांकडे फिरकणं म्हणजे महापाप. मुळात मिसळ हा वडासांबारपासून ते शेजवान राइसपर्यंत सबकुछ मिळणाऱ्या हॉटेलमध्ये खायचा पदार्थच नाही. तो फक्त मिसळच देणाऱ्या छोट्या टपऱ्या किंवा आडबाजूच्या अडचणीच्या ठिकाणांमध्ये खाल्ल्यावरच जास्त समाधान देणारा पदार्थ. मिसळीचा सगळ्यात महत्त्वाचा घटक म्हणजे रस्सा. सोडा घालून शिजवलेल्या पांढऱ्या वाटाण्यापासून कुठल्याही पद्धतीने केलं जाणारं फुळूकपाणी हा खरंतर रस्सा नव्हेच. फक्त फरसाण घालून ज्याची चव अबाधित राहते, तो खरा रस्सा. मग तो मटकीचा असो, की काळ्या वाटाण्याचा, की हरभऱ्याचा.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">प्लेटमध्ये फरसाण, कांदा घातल्यानंतर मोठ्या पातेल्यात रटरटणाऱ्या द्रवपदार्थावरचं तर्रीचं जाडजूड झाकण ओगराळ्यानं बाजूला केल्यानंतर खाली दिसणारा तांबूस पदार्थ म्हणजे रस्सा. तो रस्सा घालून आणि वर तर्रीचं मधाचं बोट लावून कांदा, शेव, कोथिंबीर घालून मिसळ आपल्यासमोर येते, तेव्हा तिच्या त्या मनमोहक रूपानं आपलं लक्ष वेधून घेतलं जायला हवं.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मूर्तिमंत सौंदर्याला जसं हिरे-पाचू-माणसांच्या आभूषणांची गरज लागत नाही ना, तसंच मिसळीलाही फक्त बारीक चिरलेला भरपूर कांदा, शेव आणि कोथिंबीर, एवढीच सजावट पुरेशी असते. जोडीला कांद्याची एक्स्ट्रा वाटी, लिंबाची फोड आणि शेजारी ठेवलेल्या बादलीतला वाफाळता रस्सा, असे कसलेले वादक असले, की पुरे.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मिसळीच्या वाडग्यात आधी रश्श्याची पहिली वाटी रिकामी करावी, वाटीतला निम्मा कांदा ओतावा आणि बादलीतला तेवढाच रस्सा पुन्हा ओतून घ्यावा आणि मगच मिसळीचा आस्वाद घ्यायला सुरुवात करावी.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मिसळीसाठीचं ठिकाण ठरवताना </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">जादा रस्सा हवा असल्यास सव्वाअकरा रुपये जास्त आकार लागेल</span><span lang="EN-US">` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">असले बोर्ड टांगलेल्या ठिकाणांना आधीच बाद करून टाकावे. किमान दोनदा फुकट रस्सा, तोही न मागता देणाऱ्या किंवा शेजारी (</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">घ्या</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अंघोळ करा ह्याच्यात</span><span lang="EN-US">!`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> अशा थाटात) रश्श्याची बादलीच आणून ठेवणारी ठिकाणं हीच खरी मिसळप्रेमी रसिकांच्या भावनांची कदर करणारी माणसं.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मिसळीची भैरवी सुरू झाली, की ती संपत आल्याची चुटपुट लागली, तर ती खरी मिसळ</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">कधी एकदा संपते असं झालं किंवा शेजाऱ्याकडे सरकवावी लागली, तर ती नापास</span><span lang="EN-US">!</span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">सगळ्यात महत्त्वाचं </span><span lang="EN-US">:</span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मिसळ आवडल्यानंतर त्याच धुंदीत राहावं. </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ह्याच्यापेक्षा त्या अमक्या ठिकाणची जास्त चांगली असते</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> हे वाक्य उच्चारून जिभेची चव घालवू नये. मैफलीत गाणं आवडलं नाही, पण तबला आवडला, तानपुरा झकास होता, असं होऊ शकतं. मिसळीच्या मैफलीत दोनच पर्याय असतात – आवडली, किंवा आवडली नाही</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मिसळीत आणि शास्त्रीय संगीत मैफलीत तफावत असेल, तर ती एवढीच</span><span lang="EN-US">!</span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span style="font-size:12pt"> </span><br></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"> </p><p class="gmail-MsoListParagraph" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt 36pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif">-<span style="font-variant-numeric:normal;font-variant-east-asian:normal;font-stretch:normal;font-size:7pt;line-height:normal;font-family:"Times New Roman""> </span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अभिजित पेंढारकर.</span><span lang="EN-US"></span></p></div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-21053429429621321962018-10-15T19:34:00.000-05:002018-10-25T10:34:02.025-05:00मी टू<div dir="ltr"><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US" style="font-size:12pt">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">आरती, काय गं</span><span lang="EN-US" style="font-size:12pt">, </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">कुठे होतीस एवढे दिवस</span><span lang="EN-US" style="font-size:12pt">?</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> अचानक गायब झालीस</span><span lang="EN-US" style="font-size:12pt">! </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">काही फोन नाही, निरोप नाही</span><span lang="EN-US" style="font-size:12pt">!`` </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">वीणा जराशी वैतागलीच होती.</span><br></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">बाई अहो गावाला गेल्ते. कामं होती जरा शेतीची.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तुम्हा बायकांचं असंच आहे. हातातल्या कामांचं तुम्हाला देणंघेणंच नसतं. असं अचानक न कळवता निघून जातात का</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> किती पंचाईत झाली माझी, माहितेय</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ताई, अहो कामासाठीच गेल्ते ना</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">जाऊ द्या की आता. इसरा</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">किती बडबड कराल</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">घ्या</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">वर मलाच ऐकव तू. माझी बडबड दिसतेय तुला, स्वतःचा निष्काळजीपणा नाही दिसत</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">बरं ऱ्हायलं. तुम्हाला नसंल पटत, तर जाते मी. दुसरं काम बघेन</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आरती वळून जायला निघाली.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">थांब आता</span><span lang="EN-US">!``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> वीणा पटकन तिच्या मागे धावली. </span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">काय करणार</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> आम्हालाच गरज ना</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ये उद्यापासून. की आजच येतेयंस</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तुम्ही सांगाल तसं.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">बरं, मग आजच काम सुरू कर. मला जरा श्वास तरी घ्यायला मिळेल. गेले महिनाभर मीच करतेय सगळं. कंबरडं पार मोडलं धावपळ करून</span><span lang="EN-US">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">वीणा बडबडत होती. </span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">बाबा चार दिवसांसाठी इथे आले होते, ते बाथरूममध्ये घसरून पडले</span><span lang="EN-US">. </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">त्यांना हॉस्पिटलमध्ये नेणं, गावाला नेऊन पोचवणं, आईकडे त्यांच्या औषधपाण्याची चौकशी, इथे मुलांचे डबे, माझी नोकरी, घरातली कामं... आणि नेमकी त्याच दिवसापासून तू गायब</span><span lang="EN-US">!``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> वीणाचा सगळाच त्रागा आज आरतीवर निघाला.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">जाऊ दे, तुझ्याशी काय बोलत बसलेय</span><span lang="EN-US">?``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> असं म्हणत वीणा</span><span lang="MR"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">बेडरूमकडे वळली. आत पडलेले कपडेही अजून आवरायचे होते.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आणि अर्धा पगारही कापणारेय हं मी तुझा</span><span lang="EN-US">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">वीणानं जाता जाता सुनावलं.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">काहीच प्रतिक्रिया न देता आरती कामाला लागली.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">वीणा आत गेली, तेव्हाच तिचा फोन वाजत होता. शेवटची रिंग होऊन फोन कट व्हायच्या आधीच तिनं फोन उचलला.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">हां, संजना, बोल गं</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">संजनाने काहीतरी महत्त्वाचं सांगायला फोन केला होता. वीणालाही ते ऐकून धक्का बसला होता. तिच्या चेहऱ्यावर चिंता दिसत होती. आरतीनं घरात झाडलोट सुरू केली होती, पण वीणा अध्येमध्ये येरझारा घालत होती आणि काळजीतही वाटत होती, ते तिच्या लक्षात आलं होतं. अर्ध्या तासाने तिचा फोन संपला, तेव्हा आरतीनं तिच्याकडे काळजीने बघितलं.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">काय झालं बाई</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">जरा ऑफिसमध्ये गडबड झालेय, तुला नाही समजणार.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">सांगा की. तुम्ही काळजीत वाटला, म्हणून इचारलं.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अगं, तुझ्या लक्षात येण्यासारखा विषय नाहीये तो</span><span lang="EN-US">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> तुला कशाला चौकशा</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तसं न्हाई, पण....म्हंजी, तुमचा आवाज बी बदलला होता, म्हणून...</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ह्या बायकांना ना, नको त्या चौकशा</span><span lang="EN-US">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">वीणा स्वतःशीच पुटपुटली, </span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आत्ता मला विचारेल आणि नंतर गावभर जाऊन सांगेल</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">बडबड करत वीणा पुन्हा तिच्या कामाकडे वळणार होती, तेवढ्यात तिला जाणवलं, आरती तिच्याकडे बघत जागीच उभी आहे.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अगं काय त्रास आहे तुझा</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> तुला समजायला हवंच आहे का</span><span lang="EN-US">?</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आरतीच्या प्रतिक्रियेवरून वीणाला समजलं, की ही काही ऐकल्याशिवाय हटणार नाही. तिला आत्ता जास्त कटकट नको होती. आरतीला कसंतरी गप्प करावं म्हणून ती म्हणाली,</span><span lang="EN-US"> ``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मी टू</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> मूव्हमेंटबद्दल काही ऐकलंयंस का तू</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">न्हाई बा. काय असतं ते</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">बघ</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">म्हणूनच तुला सांगत होते ना, तुझ्याशी संबंधित विषय नाहीये ते</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">नको त्या गोष्टीत लक्ष कशाला घालायचं</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तुला नुसती कामं टाळायला काहीतरी कारणं हवीत</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">जा...काम कर</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तरी पण सांगा की</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आता मात्र वीणा वैतागली.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अगं, ज्या बायकांना पुरुष त्रास देतात, त्यांचा छळ करतात, त्यांना मानसिक, शारीरिक त्रास होईल असं वागतात, त्यांनी आपल्यावरच्या अन्यायाला वाचा फोडण्यासाठी... म्हणजे, आपल्याबाबतीत जे वाईट घडलंय ते सांगण्यासाठी एक चळवळ सुरू केलेय. त्याला </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मी टू</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> असं नाव दिलंय.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">असंय व्हय</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> म्हंजी मोर्चा बिर्चा हाय काय</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">नाही गं, मोर्चा नाही, त्या सोशल मीडियावर लिहितात.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">कुठं</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">फेसबुकवर.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">त्याच्यानं काय होतं</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">त्यामुळे त्या लोकांचं खरं रूप बाकीच्यांना कळतं, पोलिस चौकशी करतात, इतर बायकांना त्यांच्यावरच्या अन्यायाबद्दल बोलावंसं वाटतं, काही वाईट लोकांचा खोटारडेपणा उघड होतो. कधीकधी पोलिस कारवाईही करतात.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">असंय व्हय</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">बघ, म्हटलं होतं ना, तुझा</span><span lang="MR"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">नाही संबंध, तर कशाला विचारतेयंस</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आरती काहीच न बोलता तिच्या कामाला लागली. सगळं काम पूर्ण करून ती जायला निघाली.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">येते बरं का, ताई.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">हो. उद्यापासून येणारेस ना नक्की</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">व्हय.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">नशीब</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ताई, बाबांची तब्येत कशी आहे आता</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ठीकेय. थोडा मुकामार होता. नशीब, काही फ्रॅक्चर वगैरे झालं नाही. नाहीतर या वयात पडल्यावर किती त्रास होतो, माहितेय ना..</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">व्हय व्हय. बरं, येते.</span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> आरती निघून गेली.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">...</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">पण वेळच्यावेळी औषधं घ्या बरं का. दुर्लक्ष करू नका. आणि गरज वाटली, तर मला कळवा. मी येईन भेटायला</span><span lang="EN-US">!``</span><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">दुसऱ्या दिवशी सकाळी आरती कामावर आली, तेव्हा वीणा तिच्या वडिलांशी बोलत होती.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">एक मिनिट हं, बाबा</span><span lang="EN-US">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">असं म्हणून वीणानं दार उघडली आणि आरतीला काय काम करायचंय, ते सांगितलं. पुन्हा फोनवर बोलायला लागली.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अहो, ती आरती आली ना, तिच्याशी बोलत होते. आज महिन्यानंतर उगवलेय ती</span><span lang="EN-US">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">वीणानं बाबांना सांगितलं.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">नाही, आज जरा लवकरच जाणारेय ऑफिसला. अहो, आमच्या बॉसच्या विरुद्ध एका कलीगनं तक्रार केलेय. त्यांनी तिचा छळ केल्याची. हो, त्यामुळे आज जरा खडाजंगी होणारेय ऑफिसमध्ये. नाही, आम्हाला तसा काही अनुभव नाही आलेला, पण पुरुषांचं काय सांगावं</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> एकूणच मी टू मोहिमेला सपोर्ट करायला हवा ना</span><span lang="EN-US">!``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> वीणाला आणखी बरंच बोलायचं होतं, पण बाबांना अचानक आठवलं, की त्यांना दवाखान्यात जायचंय चेकअपसाठी. वीणानं फोन आटोपता घेतला.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ती बेडरूमकडे जायला वळली, तेव्हा तिला लक्षात आलं, की आरती हातात झाडू घेऊन दारातच उभी आहे.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">काय गं, तू अजून काम सुरूच केलं नाहीयेस</span><span lang="EN-US">?``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> वीणा पुन्हा वैतागली.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ताई, ते मी टू बद्दल कायतरी सांगत व्हतात नव्हं का तुम्ही काल...</span><span lang="MR"> </span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">झाली का तुझी सुरुवात</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">कशाला गं तुला नसत्या चौकशा</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">सांगा की ताई. आत्ता बी बोलत व्हतात तुम्ही.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तुला काय हवंय नेमकं</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> आणि मुळात तुझा काय संबंध</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> तू का विचारतेयंस एवढं</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अगं, मोठमोठ्या ऑफिसमध्ये, कंपन्यांमध्ये, कामाच्या ठिकाणी असले त्रास असतात. बॉस लोक त्यांच्या ऑफिसमधल्या बायकांना त्रास द्यायचा प्रयत्न करतात, त्यांचा गैरफायदा घ्यायला बघतात, कधीकधी सिनेमात किंवा नाटकात काम करणाऱ्या नट्यांच्या बाबतीतसुद्धा असं होतं. तू जा बाई आता..मलाही लवकर निघायचंय...वेळ नको घालवू.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ताई, पण कधीतरी असलं कायतरी झालेलं असंल, लई दिस उलटून गेले असतील, तरी बी तक्रार करता येते</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> म्हंजी, पोलिस ऐकून घेत्यात</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">घ्यावंच लागतंय त्यांना</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अनेक बायका तक्रार करतायंत, पोलिसांवर तेवढं दडपण आहे. त्यांनी दखल घेतली नाही, तर तेच अडचणीत येतील. सरकार तर कायदासुद्धा करणारेय या बाबतीत</span><span lang="EN-US">! ``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> वीणानं तिच्या सगळ्या शंका मिटवून टाकल्या. </span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">पण तू का एवढ्या चौकशी करतेयंस</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> तुझ्या माहितीत कुणाच्या बाबतीत काही....</span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> वीणाला आता आरतीच्या चेहऱ्यावरून जरा काळजी वाटायला लागली होती.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">म्हायतीत कशाला ताई</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> मी माझ्याबद्दल इचारत होते</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">काय</span><span lang="EN-US">?`` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">वीणा उडालीच</span><span lang="EN-US">!</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अगं, मग सांगितलं का नाहीस</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> कुणी त्रास दिला तुला</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तुझ्या शेजारचं कुणी</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> दीर</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> नात्यातलं जवळचं कुणी</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> की...</span><span lang="MR"> </span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ताई, मला सांगा, आपण तक्रार दिल्यावर पोलिस त्या मानसाला पकडून तुरुंगात टाकतात व्हय</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">म्हणजे काय</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">कधीकधी चांगलं धुतात कोठडीत. लहान-मोठं, वय बिय काही बघत नाहीत</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">पण त्या मान्सानं आपल्या अंगावर कधीतरी हात टाकला असंल, आन् पोलिसांनी त्याला फटकावल्यावर त्याला बी त्रास झाला तर</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">होऊ दे की</span><span lang="EN-US">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> त्याच्या कृत्याची शिक्षा त्याला मिळायलाच हवी</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आपण कशाला त्याच्या वयाचा विचार करायचा</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> त्यानं हे असले धंदे करताना केलेला असतो का विचार</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मला सांग, तू असं आडून आडून का बोलतेयंस</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तू काहीतरी सांगत होतीस, ते सांग की</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">घाबरू नको</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मी आहे तुझ्या पाठीशी</span><span lang="EN-US">!``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> वीणाला आता आरतीबद्दल पूर्ण सहानुभूती वाटत होती. आरतीसाठी काहीही करायचं तिनं ठरवलं होतं.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">न्हाई...मी आपलं सहजच इचारत होते. तसलं काय न्हाई झालेलं माझ्यासंगट.</span><span lang="EN-US">!``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">नक्की ना</span><span lang="EN-US">?``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">व्हय.</span><span lang="EN-US">``</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">वीणानं मोकळा श्वास घेतला. आरतीसुद्धा दोन क्षण तिथेच रेंगाळली.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ताई, बाबांची तब्येत कशी आहे आता</span><span lang="EN-US">?``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> तिनं विचारलं.</span><span lang="EN-US"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ठीकेय. होतायंत हळूहळू बरे. बाथरूममध्ये पडले तेव्हा जरा मार लागला होता, पण नशीबानं फार मोठं काही नाहीये. नशीबच म्हणायचं</span><span lang="EN-US">!``</span></p><br><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p><p class="MsoNormal" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"> </p><p class="gmail-MsoListParagraph" style="line-height:115%;margin:0cm 0cm 0.0001pt 36pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif">-<span style="font-variant-numeric:normal;font-variant-east-asian:normal;font-stretch:normal;font-size:7pt;line-height:normal;font-family:"Times New Roman""> </span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अभिजित पेंढारकर.</span><span lang="MR"> </span><span lang="EN-US"></span></p></div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-22297857662312434402018-10-15T19:33:00.001-05:002018-10-25T10:34:07.994-05:00बेरंग<div dir="ltr"><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span style="font-family:Mangal,serif;font-size:12pt;text-indent:14.2pt">दाराची कडीसुद्धा वाजणार नाही, याची काळजी घेत ती दबक्या पावलांनी घराबाहेर पडली.</span><br></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिला प्रचंड धाकधूक वाटत होती. कुणी आपल्याला बघणार तर नाही ना, कुणी आपल्याला काही बोलणार तर नाही ना, याची काळजी होती. सुदैवानं शेजारीपाजारी आपल्या कामात गुंतले होते. दोन घरं पलीकडे राहणारी नीलिमा खिडकीपाशीच होती, पण आभाळात कुठेतरी नजर लावून बसली होती.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">लिफ्टचं बटण दाबून ती लिफ्ट येण्याची वाट बघत बसली. सकाळच्या वेळी लिफ्टमध्ये कुणी ना कुणी असणारच</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">त्यांनी काही विचारलं तर</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> तिला काळजी वाटली.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आज तिला कुणाचीच नजर नकोशी झाली होती.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">काही क्षणांत लिफ्ट आली. सहाव्या मजल्यावरून खाली जायचं म्हणजे मध्ये कुणी ना कुणी लिफ्ट थांबवणार, आपल्याला बघितल्यावर काहीतरी चौकशी करणार...</span><span lang="EN-US">!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">जिन्यानं जावं का</span><span lang="EN-US">?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिनं दोन क्षण विचार केला. लिफ्टचं दार उघडलं.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">``please close the door!`` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">लिफ्टसुंदरी बोंबलू लागली.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिनं मनाचा हिय्या केला. काय होईल ते होवो, लिफ्टनंच जायचं</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिनं लिफ्टमध्ये पाऊल ठेवलं आणि ग्राउंड फ्लोअरचं बटण दाबलं. सहा मजले उतरून जातानाचे 15-20 सेकंद तिला युगांसारखे भासत होते.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिच्या सुदैवानं मधल्या मजल्यांवरच्या कुणीही लिफ्टचं बटण दाबलं नाही. ती ग्राउंड फ्लोअरवर पोहोचली. इथे तरी नक्कीच कुणीतरी समोर भेटणार, अशी सार्थ भीती तिला वाटली. पण सुदैवानं तळमजल्यावरही कुणीही नव्हतं. तिनं तसाच घाईघाईत स्कार्फ गुंडाळला आणि ती बाइकवर बसून भुर्रर्रर्र करून निघाली. आज तिनं खालच्या निर्मलाकाकूंना काही सांगितलं नाही, की सोसायटीबाहेरच्या दुकानदार काकांना बाय केलं नाही, की वाटेतल्या देवळात दर्शन घ्यायला ती थांबली नाही.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिच्या मनातली भीती अजूनही कमी झाली नव्हती. नेमकं वाटेत कुणीतरी ओळखीचं भेटेल की काय, अशी धाकधूक होती. 45 सेकंदांच्या सिग्नलसाठी चौकात थांबतानाही ती अस्वस्थ होती. तिच्या नशीबानं तिचा ऑफिसपर्यंतचा प्रवासही सुखरूप पार पडला.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">या ऑफिसमध्ये ती नव्यानेच जॉइन झाली होती. स्टाफ कमी होता आणि सगळ्यांशी नीट ओळखीही झाल्या नव्हत्या. प्रत्येकाचे स्वभाव, सवयी, त्यांच्या आवडीनिवडी, सणवार साजरे करण्याची पद्धत, याबद्दल तिला फारशी कल्पना नव्हती.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आज घरातून बाहेर पडण्यापासून ऑफिसमध्ये पोहोचेपर्यंत तिच्या मनात जी भीती होती, त्यामागेही हेच कारण होतं.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिच्या नशीबाने तिला आज या प्रवासात कुणी टोकलं नव्हतं. कुणी ओळखीचं भेटलं नव्हतं, कुणी हिणवलं नव्हतं, कुणी काही कमेंट केली नव्हती.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ती धावतपळत ऑफिसमध्ये पोहोचली.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">एकदा ऑफिसमध्ये पोहोचल्यावर तिच्या मनातली भीती पूर्णपणे संपणार होती. तिला हायसं वाटणार होतं. एवढी पायरी ओलांडली की झालं, असं तिला वाटलं</span><span lang="EN-US">!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिची धाकधूक आता अगदी शेवटच्या स्टेजला होती.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिनं ऑफिसच्या दारात पाय ठेवलं मात्र...</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ऑफिसमध्ये नव्यानंच जॉइन झालेल्या रिसेप्शनिस्टनं विचारलेल्या प्रश्नानं तिच्या सकाळपासूनच्या मेहनतीवर पाणी फेरलं गेलं. रिसेप्शनिस्ट म्हणाली, </span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">काय मॅडम, आजचा रंग निळा आहे, माहिती नाही होय तुम्हाला</span><span lang="EN-US">?``</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="gmail-MsoListParagraph" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt 32.2pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif">-<span style="font-variant-numeric:normal;font-variant-east-asian:normal;font-stretch:normal;font-size:7pt;line-height:normal;font-family:"Times New Roman""> </span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अभिजित पेंढारकर.<br></span><span lang="EN-US"></span></p></div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-54853188830874124942018-09-02T20:15:00.001-05:002018-10-25T10:34:19.599-05:00केल्याने भाषांतर<div dir="ltr"><p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">रत्नागिरीत पत्रकारितेला सुरुवात केली, तेव्हा तिथल्या </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">रत्नागिरी एक्स्प्रेस</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> या स्थानिक दैनिकात अनिल जोशी या सहकाऱ्याकडे भाषांतराची जबाबदारी असायची. टेलिप्रिंटर अखंड खडखडत असायचा आणि त्याच्यावरच्या इंग्रजीतल्या कॉपीज टराटरा फाडून तो ते भेंडोळं समोर घेऊन बसायचा. एकट्यानं बहुतेकसं भाषांतर बडवायचा. ते पहिल्यांदा बघितलं, तेव्हा खूप भारी वाटलं होतं.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">तिथे भाषांतर करण्याची फार वेळ आली नव्हती. </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">सागर</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> आणि </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">सकाळ</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मध्ये तर मी बातमीदारीच करत होतो. भाषांतराशी संबंध येण्याचा प्रश्न नव्हता.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">पुण्यात आल्यानंतर आधी </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">लोकसत्ता</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">त बातमीदारी करून </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">केसरी</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मध्ये नोकरीला लागलो, तेव्हा बातम्यांच्या भाषांतराशी थेट आणि जवळचा संबंध आला.</span><span lang="MR"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अभय कुलकर्णी</span><span lang="EN-US">, </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अमित गोळवलकर, विनायक ढेरे हे सिनिअर तेव्हा बातम्या भाषांतरित करायला द्यायचे. प्रत्येक बातमीचं शब्दन् शब्द भाषांतर झालंच पाहिजे, असा सुरुवातीला माझा समज होता. तीन-चार पानांच्या इंग्रजी बातमीची सुरेंद्र पाटसकरसारखे सहकारी एखाद-दुसऱ्या परिच्छेदात वासलात लावायचे, तेव्हा आश्चर्य वाटायचं. नंतर मीसुद्धा भाषांतराचं (आणि कापाकापीचं) तंत्र शिकू लागलो आणि त्यात मजा वाटायला लागली. दडपण कमी झालं.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">पीटीआय, यूएनआयच्या बातम्यांमधल्या विशिष्ट शब्दांची परिभाषाही समजली.</span><span lang="EN-US"> Wee hours, Charred to death, slammed, thrashed, alleged, sacked, to get a shot in arms, whip, </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अशा शब्दांची गंमत कळायला लागली. पीटीआयच्या विशिष्ट बातम्यांमध्ये विशिष्ट शब्द असायचेच.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">Air Strikes </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">चं </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">वैमानिकांचा संप</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> अशा झालेल्या चुकीच्या भाषांतरांची उदाहरणं ऐकली, वाचली होती, तरी काम करताना भरपूर चुकाही घडायच्या. रत्नागिरीत असताना आंतरराष्ट्रीय घडामोडी वाचायची कधी सवय नव्हती. बातमीमध्ये </span><span lang="EN-US">Shanghai has said, Islamabad has said </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">अशी वाक्यं असली, की गोंधळ व्हायचा. म्हणजे </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">चीनने</span><span lang="EN-US">/</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">पाकिस्तानने म्हटले आहे,</span><span lang="EN-US">` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">हा अर्थ हळूहळू समजायला लागला.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">Sanctions on Iraq </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">म्हणजे इराकवर बंधनं किंवा परवानगी नव्हे, तर </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">निर्बंध</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> असे विशिष्ट वर्तमानपत्रीय पारिभाषिक शब्दही समजायला लागले.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">संपादक अरविंद गोखले दर मंगळवारी मीटिंग घ्यायचे आणि अंकातील चुका सांगायचे. चूक कुणाची आहे, ते त्या त्या व्यक्तीनं आपणहून समजून घ्यायचं, अशी पद्धत होती. चूक केलेल्या व्यक्तीचा उल्लेख किंवा जाहीर पंचनामा व्हायचा नाही. एकदा मी </span><span lang="EN-US">`Pentagon said`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">चं </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">पेंटॅगॉन</span><span lang="EN-US">` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">या नियतकालिकात असे म्हटले आहे की,</span><span lang="EN-US">` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">असं भाषांतर करून ठेवलं होतं. अमेरिकेच्या परराष्ट्र मंत्रालयाला </span><span lang="EN-US">Pentagon </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">म्हणतात, हे तेव्हा समजलं.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">सकाळ</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मध्ये आल्यानंतर तर बहुतांश काम भाषांतराचंच असायचं. अशोक रानडे, विजय साळुंके यांच्यासारखे कसलेले पत्रकार आमच्या बातम्या तपासायचे. साळुंके तर आंतरराष्ट्रीय विषयांचे अभ्यासक. ते मुद्दाम आंतरराष्ट्रीय बातम्या भाषांतरित करायला द्यायचे आणि त्या त्या विषयांचा अभ्यास करावा लागायचा.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">सकाळ</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मध्ये नेमके आणि योग्य मराठी शब्द वापरण्याबद्दल त्यांचा अतिशय आग्रह असायचा. </span><span lang="EN-US">Line of control (LOC)</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ला तेव्हा </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">सकाळ</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मध्ये </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">प्रत्यक्ष ताबारेषा</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> असा शब्द त्यांनी रूढ केला होता. नियंत्रण आणि </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ताबा</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> यात म्हटलं तर फरक आहेच. नेमकेपणा राखला जायचा, तो असा.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">सकाळ</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">चे माजी संपादक एस. के. कुलकर्णी अधूनमधून शिकवायला यायचे. ते म्हणजे तर शब्द, भाषा, ग्रामीण महाराष्ट्र, यांचे गाढे अभ्यासक. इंग्रजीत </span><span lang="EN-US">feared dead </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">हा वाक्प्रचार वापरतात. त्याचं मराठी शब्दशः भाषांतर </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ते मृत्युमुखी पडल्याची भीती व्यक्त केली जात आहे,</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> असं केलं जातं, त्याला त्यांचा आक्षेप असायचा. आपल्याला भीती कशाला वाटेल</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मृत्युमुखी पडल्याची शक्यता</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> असू शकते, असं ते म्हणायचे.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US">Milestone </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">म्हणजे </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मैलाचा दगड</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> नाही, </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">महत्त्वाचा टप्पा</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> हेसुद्धा तिथेच शिकता आलं.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">कधीकधी मंगळवारच्या मीटिंगमध्ये ज्येष्ठ पत्रकार गोपाळराव पटवर्धन यायचे. तेसुद्धा इंग्रजीचे मोठे अभ्यासक. एकदा मी ब्यूटी क्वीन स्पर्धेच्या बातमीत </span><span lang="EN-US">blonde </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">हे नाव समजून </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">ब्लॉंड अमूक तमूक</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif"> असं भाषांतर केलं होतं. त्यांनी त्याबद्दल मीटिंगमध्ये सांगितल्यानंतर मला चूक लक्षात आली.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">नंतर भाषांतराची गोडीच लागली. इंटरनेट आल्यानंतर हे काम आणखी रंजक झालं. मूळ पीटीआयची बातमी वाचायची, यूएनआयच्या बातमीशी ती ताडून बघायची, मग इंटरनेटवर त्याचे आणखी तपशील शोधायचे, इतर वेबसाइट्सच्या बातम्या बघायच्या आणि हे सगळं वाचून एकत्रित दीडशे किंवा दोनशे शब्दांची बातमी करायची, त्यात एखादी चौकट तयार करायची, याची मजा वाटायला लागली. एखाद्या नेत्याचं वादग्रस्त वक्तव्य किंवा कोर्टाचा निकाल अशा बातम्यांचं भाषांतर जास्त इंटरेस्टिंग असायचं. त्यात शब्दांचे अर्थ, छुपे अर्थ शोधता यायचे, त्या व्यक्तीची समज, तिची प्रतिमा, यांचा आधार घेऊन भाषांतर करावं लागायचं. शशी थरूर यांचं इंग्रजी, लालूप्रसाद यादव किंवा उत्तरेतल्या काही नेत्यांचं हिंदी, त्यातले वाक्प्रचार समजून घेऊन नेमकं भाषांतर करण्याची फार हौस असायची. आर्थिक बातम्यांच्या मात्र मी फारसा फंदात पडत नसे.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">आशियाई देशांना सुनामीचा फटका बसला, तेव्हा पहिले दोन दिवस नुकसान, मृत्यूच्या आकड्यांच्या बातम्या दिल्यानंतर बातम्यांमध्ये तोच तोचपणा येऊ लागला होता. रोज मुख्य बातमी तर करायला हवी, पण आकडेवारीशिवाय वेगळं काही नाही, अशी परिस्थिती होती. चौथ्या दिवशी तेव्हाचे संपादक अनंत दीक्षित यांनी सांगितलं, त्याच विषयाची काहीतरी वेगळी बातमी शोधून काढा आणि ती पहिल्या पानावरची मुख्य बातमी (मेन फीचर) करा. आमची शोधाशोध सुरू झाली. प्रदीप कुलकर्णी आणि मी, असे दोघे सहकारी रात्रपाळीला होतो. एका बातमीत एक-दोन ओळींमध्ये काही नागरिक आता आपल्या जुन्या घरांमध्ये परतू लागले असून, पुरातून वाचलेलं सामान गोळा करण्याचा प्रयत्न करतायंत, असा काहीतरी उल्लेख होता. मला मुख्य बातमी मिळाली होती.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-family:Mangal,serif">मग त्या दोन-तीन ओळींवरून, तिथल्या परिस्थितीची कल्पना करून सुमारे तीनशे साडेतीनशे शब्दांची, तिथल्या परिस्थितीचं वर्णन करणारी, भावनिक बातमी लिहिली. कुणी घर सावरण्याचा प्रयत्न केला असेल, कुणी आपल्या हरवलेल्या मुलांचा शोध घेतला असेल, कुणी आपले दागदागिने शोधत असेल, अशी सगळी कल्पना करून बातमी लिहिली होती. दुसऱ्या दिवशी तिची खूप प्रशंसा झाली. भाषांतराच्या काळातला तो सगळ्यात गोड आणि आनंददायी अनुभव.</span><span lang="EN-US"></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:14.2pt;margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><br></p></div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-6565841615582918042018-09-02T20:12:00.000-05:002018-10-25T10:34:32.031-05:00सावल्या<div dir="ltr"><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><br></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-size:11pt;font-family:Mangal,serif">लहानपणी सुट्या लागल्यावर आजोळी शिपोशीत राहायला जायचो. तीन मामेभावंडं आणि मी, असा दंगा असायचा. कधी गुरं राखणं, कधी नदीवर आंघोळ, कधी आंब्याच्या बागेत धुडगूस तर कधी पत्त्यांचा डाव, असे उद्योग चालायचे. संध्याकाळी कधीकधी नदीच्या एका बाजूला, थोड्या आडजागी आम्ही वाळूत खेळायला जायचो. उन्हाळ्यात नदी बऱ्यापैकी आटलेलीच असायची, पण ती ओलांडून जावं लागायचं. तो भाग तसा आडोशाचा होता आणि तिथे आसपास फारशी वस्ती नव्हती. तिथे खेळायला आम्ही जरा लवकर जायचो आणि सहा वाजेपर्यंत अंधार पडायच्या आत घराची वाट धरायचो. संध्याकाळच्या वेळी तिथली हलणारी झाडं, त्यांतून घुमणाऱ्या वाऱ्याचा आवाज, त्यांच्या सावल्या, सगळं गूढ वाटायचं. मामा कधीतरी रात्रीच्या वेळी त्याच्या वाडवडिलांनी, काकांनी, गावातल्या कुणीतरी पाहिलेल्या भुतांच्या कहाण्या सांगायचा. तिथल्याच कुठल्यातरी वडाखाली गावातल्या एकाला भुतानं झपाटलं होतं वगैरे कहाण्या ऐकून आम्ही टरकायचो. </span><span lang="MR" style="font-size:11pt;font-family:Mangal,serif">आम्ही नदीच्या बाजूला जायचो, तिथेच पुढच्या वाटेवर कुठेतरी ती घटना झाली असावी, असं वाटायचं.</span><span style="font-size:11pt"></span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span style="font-size:11pt"> </span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span style="font-size:11pt"> </span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-size:11pt;font-family:Mangal,serif">मामाचं घर अगदी जुन्या पद्धतीचं होतं. ओटी, पडवी, माजघर, स्वयंपाकघर, परसदार, अंगण वगैरे. आम्ही सगळे माजघरात झोपायचो. बाहेर ओटी, पडवी, अशा दोन खोल्या होत्या. पडवीत आम्ही संध्याकाळी झोपाळ्यावर शुभंकरोति वगैरे म्हणायला बसायचो, पण लाकडी खिडकीच्या गजांतून कुणीतरी डोकावून बघतंय की काय, असे भास सतत होत असायचे. एकदा सात-सव्वासातच्या दरम्यान शुभंकरोति आटोपली, की मग पुन्हा पडवीत फिरकायची आमची शामत नसायची. जो काही धुमाकूळ घालायचा, तो माजघरात.</span><span style="font-size:11pt"></span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span style="font-size:11pt"> </span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-size:11pt;font-family:Mangal,serif">घरापासून दुसरं जवळचं घर किमान 50-60 फुटांवर होतं. बाहेर किर्रर्र काळोख आणि रातकिड्यांची किरकीर. रात्रीच्या वेळी भीतिदायकच वातावरण असायचं. घरात मिळमिणते दिवे असायचे. त्यांच्या प्रकाशामळे भिंतींच्या, खांबांच्या, घरात रचून ठेवलेल्या पोत्यांच्या ज्या सावल्या पडायच्या, त्यांच्यामुळे त्या गूढ वातावरणात आणखी भर पडायची. रात्री माजघरातून कुणी बाहेरच्या खोलीचं दार बंद आहे की नाही, हे बघायला जायला सांगितलं, तर कुणीही त्या धाडसासाठी तयार नसायचं. कधीकधी आमच्या पैजाही लागायच्या. ओटीवर जायचं, ओटी पार करून दिवा लावायचा, मग पडवीच्या पायऱ्या उतरून जायचं, दार बंद आहे की नाही बघायचं, कडी घालायची आणि ओटीवर येऊन दिवा बंद करायचा, मग अंधारातच ओटी पार करून माजघरात यायचं, एवढं मोठं दिव्य असायचं ते. बाहेरच्या दाराला कडी घातली किंवा तपासली, की तिथून पाठमोरं परत येताना अंगातलं त्राणच गेल्यासारखं व्हायचं. सावकाश चालत यायचं टास्क दिलेलं असलं, तरी तेवढी हिंमतच नसायची. एकदा कडी घातली, की सुसाट पळत येऊन माजघर गाठायचं, हीच सर्वसाधारण रीत होती. एक क्षण थांबलो, तरी मागून एखादा हात येऊन आपली बकोट धरेल, असंच वाटायचं. दिव्यामुळे पडणाऱ्या स्वतःच्या सावलीचीही भीती वाटायची.</span><span style="font-size:11pt"></span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span style="font-size:11pt"> </span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-size:11pt;font-family:Mangal,serif">हळूहळू मोठे झालो आणि ही भीती कमी झाली आणि आजोळी जाणंही.</span><span style="font-size:11pt"></span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span style="font-size:11pt"> </span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span lang="MR" style="font-size:11pt;font-family:Mangal,serif">कधीकधी वाटतं, की बालपणी तेवढीच एक भीती होती, ते बरं तरी होतं. आता वेगवेगळ्या सावल्या रोजच भीती घालत असतात. त्यांच्यापासून कसं वाचणार</span><span style="font-size:11pt">?</span></p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"> </p><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0.0001pt;font-size:12pt;font-family:Georgia,serif"><span style="font-size:11pt"> </span></p></div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-38364911289027612032018-07-06T11:51:00.001-05:002018-07-06T11:51:38.531-05:00खरा चित्रपटप्रेमी<div dir="ltr"><br clear="all"><div><br></div><p style="margin:1em 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(102,102,102);font-size:12px;text-align:left;text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">...तरीही विक्रमादित्यानं आपला हट्ट सोडला नाही. तो पुन्हा स्मशानापाशी गेला. स्मशानाजवळच्या त्या झाडावरचं प्रेत त्यानं खांद्यावर घेतलं आणि तो राजवाड्याच्या दिशेने चालू लागला.</p><p style="margin:1em 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(102,102,102);font-size:12px;text-align:left;text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">प्रेतात लपलेला वेताळ जागा होऊन त्याला म्हणाला, ``हे राजन, तुझ्या चिकाटीला दाद दिलीच पाहिजे. रोजच्या रोज नित्यनेमाने फेसबुकवर पोस्टी पाडणाऱ्यांपेक्षा तुझी चिकाटी अफाट आहे. चल, तुला याच चिकाटीवरून एक गोष्ट सांगतो. फार फार वर्षांपूर्वी... सॉरी. फार फार वर्षांपूर्वीची कशाला, आत्ता कालपरवाची गोष्ट सांगतो. मुंबई नामक एका मायानगरीत संजय दत्त नावाचा एक कलाकार कम पार्ट टाइम देशद्रोही कम पार्ट टाइम गुन्हेगार राहत होता. राजकुमार हिरानी नावाच्या पार्ट टाइम दिग्दर्शक कम पार्ट टाइम मित्रानं त्याच्या आयुष्यावर एक चित्रपट तयार केला – `संजू`. संजय दत्तची पार्ट टाइम कारकिर्द आणि पार्ट टाइम वैयक्तिक आयुष्य त्यात दाखवण्यात आलं होतं. सोशल मीडियावर या सिनेमाची भरपूर चर्चा झाली. कुणी व्हिडिओ केले, कुणी ऑडिओ केले, परिसंवाद झडले, पार्ट्या रंगल्या, प्राइम टाइममध्ये महाचर्चा घडल्या. कुणी प्रेक्षकांना मूर्ख म्हटलं, कुणी प्रेक्षकांना या देशद्रोह्याचे सिनेमे बघू नका, असं कळकळून आवाहन केलं. कुणी सिनेमा बघा, पण त्याचे गुन्हेही लोकांना सांगा, असं भावनिक आवाहन केलं.</p><p style="margin:1em 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(102,102,102);font-size:12px;text-align:left;text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">सोशल मीडिया लोकांच्या हातात आल्यापासून समीक्षकांच्या जेवढ्या पिढ्या जन्माला आल्या नसतील, तेवढ्या या एका आठवड्यात जन्माला आल्या. शेवटी सोशल मीडियावर एक स्पर्धाच जाहीर करण्यात आली. खरा चित्रपटप्रेमी कोण, अशी स्पर्धा. स्पर्धेसाठी वेगवेगळ्या कॅटेगरी ठेवण्यात आल्या होत्या. पहिली, `संजू` सिनेमा पाहून लगेच फेसबुकवर परीक्षण लिहिलेले. या कॅटेगरीत एन्ट्रीजचा महापूर होता. दुसरी कॅटेगरी होती, `संजू` सिनेमा बघूनही परीक्षण न लिहिणारे. हा विभाग ओस पडला होता. तिसऱ्या कॅटेगरीत काही कारणांनी `संजू` बघण्याची संधी न मिळालेल्यांचा समावेश होता. चौथी कॅटेगरी मात्र एक तत्त्व म्हणून `संजू` न बघणारे आणि दुसऱ्यांनीही बघू नये, असं आवाहन करणाऱ्यांची होती. या कॅटेगरीत एऩ्ट्रीजचा एवढा पाऊस पडला, की जाहीर केल्या केल्या ही कॅटेगरी ओव्हरफ्लो झाल्यामुळे प्रवेश बंद करावे लागले. बाकी चोरून डाऊनलोड करून बघणारे, मित्रांकडून पेन ड्राइव्हमध्ये कॉपी करून घेणाऱ्यांचेही विभाग होते, पण त्यात विशेष काही नसल्यामुळे त्यांची दखल घेण्याची गरज नव्हती.</p><p style="margin:1em 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(102,102,102);font-size:12px;text-align:left;text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">एवढी गोष्ट सांगून वेताळ म्हणाला, ``तर, तर हे अतिबुद्धिमान, सर्वशक्तिमान राजन, आता तू सांग, यापैकी नक्की कुठल्या चित्रपटप्रेमींची कॅटेगरी श्रेष्ठ ठरली असेल? आणि कुणाला बक्षीस मिळालं असेल? तुला या प्रश्नाचं उत्तर माहीत असतानाही तू बोलला नाहीस, तर तुला `रेस-3` आणि `बागी-2`ची डीव्हीडी घरी आणून दिली जाईल आणि ते दोन्ही चित्रपट सलग बघण्याची सक्ती केली जाईल. तुझ्या डोक्याची शंभर काय, हजार शकलं आपोआपच होतील. सांग!``</p><p style="margin:1em 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(102,102,102);font-size:12px;text-align:left;text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">विक्रमादित्य हसला.<br>क्षणाचाही विलंब न लावता तो म्हणाला, ``उत्तर सोपं आहे वेताळा. `संजू` बघणाऱ्या किंवा न बघणाऱ्या कुणालाही हे बक्षीस मिळालं नाही.``<br>वेताळाला आश्चर्य वाटलं.</p><p style="margin:1em 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(102,102,102);font-size:12px;text-align:left;text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">``खरा चित्रपटप्रेमी तोच, ज्यानं `संजू`चा मोह टाळून सेट मॅक्सवर `सूर्यवंशम` बघितला!</p><p style="margin:1em 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(102,102,102);font-size:12px;text-align:left;text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">हे उत्तर ऐकल्यावर वेताळाच्याच डोक्याची शंभर शकलं झाली आणि तो ती गोळा करत सैरावैरा धावू लागला.</p><p style="margin:1em 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(102,102,102);font-size:12px;text-align:left;text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial"><br></p> <br> </div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-78182703402665546142018-05-02T05:30:00.001-05:002018-07-06T11:51:47.520-05:00नजरबंदी<div dir="ltr"> <p style="margin:0px 0px 6px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">``मॅडम, आमच्या मुलासाठी आम्ही इथे आलो होतो.`` वीणाताईंच्या चेहऱ्यावर काळजीचे ढग दाटून आले होते.<br></p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">``बोला ना, अगदी मोकळेपणानं बोला.`` डॉक्टर अंजली त्यांना धीर देत म्हणाल्या. तरीही कुठून सुरुवात करावी, हे वीणाताईंना समजत नव्हतं. काही क्षण असेच शांततेत गेले. फारच गंभीर विषय दिसतोय, हे डॉक्टर अंजली मॅडमच्या लक्षात आलं.<br>``हे बघा, डॉक्टरपासून काही लपवायचं नसतं. त्यातून मी मानसोपचारतज्ज्ञ आहे. तुमच्या मुलाची जी काही समस्या आहे, ती राहू नये, असं वाटतंय ना तुम्हाला? त्यानं नॉर्मल आयुष्य जगायला हवंय ना? मग मोकळेपणानं बोला. तुम्ही सांगितल्याशिवाय मला कसं समजणार?``<br>डॉक्टरांची ही मात्रा लागू पडली असावी. अशा केसेस कशा हॅंडल करायच्या, पालकांना किंवा रुग्णांना कसं बोलतं करायचं, हे त्यांना एवढ्या वर्षांच्या अनुभवातून सहज समजत होतं. वीणाताई थोड्या अस्वस्थ झालेल्या जाणवल्या. त्यांनी बोलण्यासाठी जुळवाजुळव केली, पण त्यांचे शब्द घशातच अडकत होते. काय बोलावं, कसं बोलावं याचीच पंचाईत होत होती. शेवटी डॉ. अंजली यांनी श्री. विलासरावांशी बोलायचं ठरवलं.<br>``तुम्ही वडील आहात ना त्याचे? तुम्ही सांगा. हे बघा, काही काळजी करायचं कारण नाही, इथल्या गोष्टी कुठे बाहेर जाणार नाहीत. बोला.``<br>वीणाताईंनी विलासरावांकडे अपेक्षेनं पाहिलं.<br>``किती वर्षांचा आहे तुमचा मुलगा?``<br>``सोळा. म्हणून तर काळजी वाटतेय.`` वीणाताई म्हणाल्या.<br>``काय होतंय नक्की? त्याचं कुठलं वागणं खटकलं तुम्हाला?``<br>आता वीणाताईंना राहवलं नाही. त्यांनी सगळंच सांगायचं ठरवलं. गेले काही दिवस मुलाचं वागणं त्यांना फारच खटकत होतं. तसं पहिल्यापासून तो कधी वेडंवाकडं वागलेला नव्हता. आईवडिलांचा आज्ञाधारक असा आदर्श मुलगा होता तो. पण वयात आल्यापासून गेली दोन तीन वर्षं त्याचं वागणं हळूहळू बदलत गेलं होतं. वीणाताईंना ते आधी लक्षात आलं नव्हतं, पण आलं, तेव्हा त्यातलं गांभीर्य त्यांच्या अगदीच अंगावर आलं. शशांक मुलींकडे वाईट नजरेने बघतो, असं वीणाताईंना जाणवलं होतं. तो पोर्न व्हिडिओ बघतानाही एकदा सापडला होता. आजूबाजूच्या काही मुलींनीही त्याच्या रोखून बघण्याबद्दल वीणाताईंकडे तक्रार केली होती, म्हणून त्यांना जास्त काळजी वाटायला लागली होती. विलासरावांना त्यांनी सांगून पाहिलं, पण त्यांनी सुरुवातीला टाळाटाळ केली. शेवटी वीणाताईंना कुणीतरी मानसोपचारतज्ज्ञांकडे जाण्याचा सल्ला दिला, तेव्हा त्या डॉक्टर अंजली यांची रीतसर अपॉइंटमेंट घेऊन त्यांच्याकडे आल्या. पहिल्या वेळेला मुलाला घेऊन येऊ नका, असं डॉक्टरांनीच सांगितलं होतं. निदान समस्या समजून घेऊ, काय करता येतं ते बघू, नंतर गरज लागल्यास तुमच्या मुलाशी मी बोलेन, असंही त्या म्हणाल्या होत्या.<span> </span><br>डॉक्टर अंजली यांनी वीणाताईंचं सगळं ऐकून घेतलं. वीणाताई अगदी मनापासून बोलत होत्या. मुलाबद्दलचं प्रेम आणि आता त्याच्या वागण्याची वाटणारी काळजी ठायीठायी जाणवत होती.<br>``काळजीचं कारण नाहीये. या वयात असं घडणं नॉर्मल आहे,`` असं डॉक्टर म्हणाल्या, तेव्हा मात्र वीणाताईंच्या चेहऱ्यावर आणखी चिंता पसरली.<br>``अहो खरंच नॉर्मल आहे हे. मोठ्या माणसांनी असं वागणं, हे गंभीर आहे!`` विलासरावांकडे बघत डॉक्टर अंजली म्हणाल्या.<br>``पण डॉक्टर..`` वीणाताई अजूनही गोंधळलेल्या वाटत होत्या.<br>त्यांचं वाक्य पूर्ण व्हायच्या आधीच डॉक्टर अंजली म्हणाल्या, ``शशांक अजून लहान आहे, कोवळं वय आहे त्याचं. या वयातच मुलींबद्दल आकर्षण वाढीला लागतं. मी त्याच्याशी बोलेन. काळजी करू नका, इथे नाही बोलणार. माझ्या एखाद्या सेमिनारला किंवा कार्यक्रमाला त्याला घेऊन या, तिथे त्याच्याशी सहज ओळख काढून गप्पा मारेन. तुम्ही इथे आला होतात, हे सांगणार नाही. सुधारेल तो. त्याला जे वाटतंय ते नॉर्मल आहे, फक्त या भावना नक्की कशा कंट्रोल करायच्या, त्यांच्याकडे दुर्लक्ष करून चांगल्या गोष्टींमध्ये मन कसं रमवायचं, हे मी त्याला सांगेन. तो नॉर्मलच आहे आणि त्याचा हा सगळा प्रॉब्लेम लवकरच दूर होईल.`` असं डॉक्टर अंजली यांनी अगदी मायेनं सांगितलं, तेव्हा मात्र वीणाताई थोड्या रिलॅक्स झाल्या. डॉक्टरांविषयी त्यांनी आधी जे ऐकलं होतं, त्याचाच प्रत्यय त्यांना येत होता. आपल्या मुलाची समस्या वाटते तेवढी गंभीर नाही आणि तो लवकरच रुळावर येईल, हे डॉक्टरांकडून ऐकणं त्यांच्यासाठी खूपच आशादायी होतं.<br>``थॅंक्यू डॉक्टर. तुमचे आभार कसे मानू, तेच मला कळत नाहीये.`` वीणाताईंचा कंठ दाटून आला होता.<br>``तुम्ही कधी भेटाल त्याला?``<br>``पुढच्या महिन्यात. तोपर्यंत त्याच्याशी तुमच्या पातळीवर काय बोलायचं, कसं वागायचं, त्याबद्दल एक पुस्तक देते तुम्हाला. ते वाचून घ्या आणि तसं वागा. पुढच्या आठवड्यात मला रिपोर्ट कळवा.``<br>``थॅंक्यू डॉक्टर. मी नक्की वाचेन आणि तसं वागेन.`` वीणाताईंनी वचन दिलं.<br>``मला फक्त तुमच्याशी थोडं बोलायचंय!`` डॉक्टर अंजली म्हणाल्या आणि वीणाताईंच्या काळजात पुन्हा धस्स झालं. त्यांनी विलासरावांकडे बघून इशारा केला आणि विलासराव केबिनच्या बाहेर जाऊन बसले.</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">``काय झालं डॉक्टर? आणखी काही सांगायचं होतं का? शशांकबद्दल काही...```<br>``नाही, त्याच्याबद्दल नाही.``<br>``त्याला पुढच्यावेळी घेऊन येऊ का? मी कसंतरी कन्व्हिन्स करेन त्याला. येईल तो, तुम्ही म्हणत असाल तर.``<br>``अहो नाही. शशांकला घेऊन येण्याची काहीच गरज नाही!``<br>``नक्की? हवंतर घेऊन येते त्याला! त्याची नजर....`` वीणाताई अस्वस्थ झाल्या होत्या.<br>``त्याला आणायची गरज नाहीये! `` डॉक्टर अंजली प्रत्येक अक्षरावर भर देत मोठ्याने बोलल्या, तशा वीणाताई गप्पच झाल्या.</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">डॉक्टर पुढे काय बोलतात, यासाठी त्यांनी कानांत प्राण आणले होते.</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">``फक्त एक करा.``</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">``काय?``</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">``तुमच्या मिस्टरना पुन्हा इथे घेऊन येऊ नका!``</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial"><br></p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">- अभिजित पेंढारकर.</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial"><br></p> </div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-2025764130286715572018-04-10T11:49:00.001-05:002018-07-06T11:51:56.649-05:00का रे अबोला?<div dir="ltr"> <p style="margin:0px 0px 6px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">रेवा दोन दिवसांपासून थोडी गप्प गप्प आहे, या भावनेनं मधुरा अस्वस्थ झाली होती. वयात येत असलेल्या आपल्या लेकीशी बोलावं, तिचं म्हणणं समजून घ्यावं, असं तिला मनापासून वाटत होतं, पण तिला वेळच मिळत नव्हता.<br></p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">खरंतर लेकीशी लहानपणापासून तिचा उत्तम संवाद होता. अधूनमधून काही ना काही निमित्तानं ती रेवाशी बोलत असे. आता मुलगी जशी मोठी होऊ लागली, तशी तिच्या कल्पना, तिचं वागणंबोलणं, तिची मानसिक, शारीरिक स्थिती याबद्दलही मधुरा खूप जागरूक होती. रेवाला कुठल्याही बाबतीत आपल्याशी बोलायला ऑकवर्ड वाटू नये, उत्तम संवाद राहावा, सगळं मोकळेपणानं बोलता यावं, असं तिला वाटत होतं. रेवा आत्ता कुठे अकरा वर्षांची होत होती, पण आता मुली लवकर मोठ्या होतात, आपल्याला जे सोळाव्या वर्षात कळत नव्हतं ते त्यांना या वयातही कळतं, हे मधुराला पक्कं माहीत होतं. म्हणूनच ती अस्वस्थ झाली होती.<br>रेवा दोन दिवस नीट बोलत नाही, वागत नाही, आपण काही सांगायला गेलो, तर तेवढ्यापुरतं उत्तर देते, हे तिच्या लक्षात आलं होतं. नक्की काय झालं असेल पोरीला? कुणी काही बोललं असेल का? कुणी तिच्याशी चुकीचं वागलं असेल का? शाळेत कुणी ओरडलं असेल का? कुणाचं काही चुकीचं वागणं बघितल्यामुळे तिच्या मनावर परिणाम झाला असेल का? काही वाचून, बघून चुकीचं मत तयार झालं असेल का? विचार करून करून मधुराचं डोकं फुटून जायची वेळ आली होती. तिनं शंभरवेळा ठरवलं, पण तिची आणि रेवाची बोलण्यासाठीची निवांत वेळ जुळूनच येत नव्हती.<br>अखेर एक दिवस ती संधी मिळाली. घरातले सगळे कुठे ना कुठे गेले होते आणि संध्याकाळच्या वेळी दोघीच घरी होत्या.<br>``माझ्यासाठी छान कॉफी करतेस का गं बच्चू?`` मधुरानं प्रेमानं विचारलं.<br>रेवानं फार प्रतिक्रिया न देता नुसती मान हलवली आणि ती कॉफी करायला स्वयंपाकघराकडे वळली. बच्चू ही लाडाची हाक मारल्यावर रेवाची कळी खुलते, असा मधुराचा अनुभव होता, पण आज ही मात्रासुद्धा फारशी लागू पडली नव्हती. काहीतरी गडबड होती, नक्कीच.<br>आपण तर गेल्याच आठवड्यात तिच्याशी बोललो होतो! तेव्हा ती नॉर्मल वाटत होती. मग चार पाच दिवसांत असं काय घडलं असेल?<br>रेवा कुठे कुठे गेली होती ह्या आठवड्यात?<br>मधुरानं मेंदूतल्या सगळ्या आठवणी फास्ट रिवाइंड केल्या, तरी तिला काही पत्ता लागेना. ती जास्तच अस्वस्थ झाली. नाही म्हणायला एकदा तिनं रेवाला भाजी आणायला पाठवलं होतं, तेव्हा पाच रुपयाऐवजी दहा रुपयांना कोथिंबिरीची जुडी घेऊन आली, त्यावरून आजी तिला थोडं बोलली होती. त्याच्यावरून काही बिनसलं असेल का? की सोसायटीत नव्यानंच राहायला आलेल्या घरी ती एका वाढदिवसाच्या पार्टीला गेली, तिथे काही घडलं असेल?<br>``कॉफी!`` रेवाच्या शब्दांनी मधुरा भानावर आली.<br>``तुला नाही केलीस?`` मधुराला आश्चर्य वाटलं.<br>उत्तरादाखल रेवानं फक्त `च्यक्` केलं.<br>मधुरानं आग्रहानं आपल्यातली थोडी कॉफी दुसऱ्या कपात ओतून तिला दिली.<br>तिच्याशी संवाद साधण्याची हीच संधी होती. अभी नहीं, तो कभी नहीं!<br>``रेवा, काय झालंय सोन्या?`` तिनं आईच्या मायेनं विचारलं.<br>``काही नाही.`` रेवानं नजरेला नजर न देता उत्तर दिलं, तेव्हाच काहीतरी झालंय, हे मधुरातल्या आईनं हेरलं.<br>``मला सांगणार नाहीस? आपण बोलतो की नाही मोकळेपणानं? आपण मैत्रिणी आहोत ना एकमेकींच्या? मग? सांग बघू...!``<br>प्रत्येक शब्दागणिक मधुरा रेवाच्या चेहऱ्यावरचे बदलते भाव टिपत होती. तिची चुळबूळ वाढल्याचं मधुराला जाणवत होतं. आता भावनांचा कडेलोट होऊ न देता तिच्याकडून काय झालंय ते काढून घेणं, हे शिवधनुष्य तिला पेलायचं होतं, पण त्यात ती तरबेज होती.<br>``घरी कुणी ओरडलं का?``<br>रेवानं नकारार्थी मान हलवली.<br>``बाबा काही चिडून बोलले का?``<br>तरीही नकार कायम राहिला.<br>``आजी-आजोबांशी काही भांडण?``<br>``अं हं...!``<br>``शाळेतल्या बाई काही....``<br>नकार कायम राहिला.<br>``खाली खेळताना कुणी....``<br>``वॉचमनकाकांमुळे काही.... ``<br>``तू क्लासला जातेस, तिथलं कुणी... ``<br>सगळ्यांना नकारार्थी उत्तरं येत राहिली आणि मधुराचा धीर खचत चालला. तिची कल्पनाशक्तीही आता संपत चालली होती.<br>``त्या दिवशी वाढदिवसाला त्या नव्या शेजाऱ्यांकडे गेली होतीस, तिथे काही...`` तिनं प्रश्न विचारला आणि रेवाच्या चेहऱ्यावरचे भाव एकदम बदलले. मधुराचं काळीज हललं. म्हणजे आपला तर्क खरा होता तर!<br>आता आपलं कोकरू आपल्या कुशीत येऊन धाय मोकलून रडत काय काय सांगणार, या कल्पनेनंच तिच्या पोटात गलबललं.<br>``काय झालं बाळा तिथे?`` मधुरानं रेवाचा अंदाज घेत, स्वतःवर प्रचंड कंट्रोल ठेवत विचारलं. तिचं उत्तर ऐकण्यासाठी तिचे प्राण कानांत गोळा झाले होते.<br>``काहीच नाही!`` रेवानं उत्स्फूर्तपणे उत्तर दिलं, ``आम्ही पावभाजी खाल्ली, आईस्क्रीम खाल्लं आणि घरी आलो!``<br>मधुराचा बार फुसका ठरला होता. थोडक्यात, तिथे काहीच झालं नव्हतं. आता मात्र मधुराची सहनशक्ती संपत चालली.<br>``अगं, मग अशी का वागतेयंस दोन दिवस? गप्प गप्प का असतेस तू? काय झालंय तुला? कुणावर रागावलेयंस?`` मधुराला राग येत होता, पण आई म्हणून जबाबदारीनं वागणं महत्त्वाचं होतं.<br>दोन क्षण शांततेत गेले. मायलेकी एकमेकींच्या नजरेला नजर देत बघत राहिल्या.<br>``आई, खरं सांगू?``<br>``हो. खरंच सांग!`` मधुरा कळवळून म्हणाली.<br>``तू रागावणार नाहीस ना?``<br>``नाही बेटा. काहीही झालं असलं, तरी सांग. मला आज उत्तर हवंय. कुणामुळे तू अशी उदास असतेस?``<br>रेवाने एक दीर्घ श्वास घेतला आणि ती म्हणाली, ``तुझ्यामुळे!``<br>काही क्षण मधुराचा तिच्या कानांवर विश्वासच बसेना. पूर्वीच्या कादंबऱ्यांत नायिकांना नायकाने नकार दिल्यानंतर त्यांच्या कानात कुणीतरी तप्त लाव्हा वगैरे ओतल्यासारखा फील यायचा ना, तसं काहीतरी तिला झालं.<br>`अगं पण का? मी काय केलंय?`` मधुराच्या बोलण्यात उत्सुकता, उद्विग्नता, कुतुहल, राग, आर्तता वगैरे सगळंच दाटून आलं होतं.<br>``अगं, काय होणारेय मला दर चार दिवसांनी? इथे तुझ्या समोरच असते ना? `काय झालं बेटा,` असं सारखं काय विचारायचं? बोअर होतं मला! म्हणूनच मूड गेला होता माझा.`` शक्यतो आईला न दुखावता, आवाजात नम्रता ठेवून रेवा म्हणाली आणि तिच्यासमोरून उठली.<br>``मी खेळायला जातेय खाली. तासाभरात येते!`` असं म्हणून सॅंडल घालून खाली पळालीसुद्धा!</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px;font-style:normal;font-variant-ligatures:normal;font-variant-caps:normal;font-weight:400;letter-spacing:normal;text-align:start;text-indent:0px;text-transform:none;white-space:normal;word-spacing:0px;background-color:rgb(255,255,255);text-decoration-style:initial;text-decoration-color:initial">मधुराच्या डोक्यावरचं मोठ्ठं ओझं एकदम उतरल्यासारखं झालं. तिचं घड्याळाकडे लक्ष गेलं. साडेसात वाजायला आले होते.<span> </span><br>...आणि त्याच वेळी तिला जाणवलं, आणखी एक मोठी समस्या आपल्यासमोर आपल्यासमोर आ वासून उभी आहे – `आज रात्रीला भाजी काय करायची?`</p> <br> </div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-84894902879138134972018-03-03T05:41:00.001-06:002018-03-03T05:42:16.321-06:00आयडेंटिटी क्रायसिस<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">नितीन, तुझा फोन वाजतोय कधीपासून. घेत का नाहीयेस</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?`` </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">प्रिया किचनमधूनच ओरडली.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अगं, मी बाथरूममध्ये आहे. इथून कसा घेऊ फोन</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">बरं, मी बघते</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">,``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> असं म्हणून प्रिया हात पुसून नितीनचा फोन बघण्यासाठी बाहेर आली. नितीनची अंघोळ उरकतच आली होती, तेवढ्यात प्रियाच्या किंचाळण्यामुळे त्याच्या हातातून तांब्या पायावर पडला आणि तोही किंचाळला.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अगं, झालं काय एवढ्यानं किंचाळायला</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">काय काय नावानं फोन नंबर सेव्ह करतोस रे</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?`` </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">प्रिया आता त्याच्याशी भांडण करण्याच्या पवित्र्यात बाथरूमच्या बाहेर उभी राहिली होती.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">काय झालं</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">? `` </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">टॉवेल गुंडाळून बाहेर येत नितीन म्हणाला.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अवदसा</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">, अशा नावानं कुणाचा नंबर कसा काय सेव्ह करू शकतोस तू</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">प्रियाच्या या वाक्यावर नितीनच्या हातून टॉवेल निसटणारच होता, पण त्यानं वेळीच टॉवेलला </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">(</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">आणि स्वतःला</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!) </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">सावरलं.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">प्रिया ढिम्म होती.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">तिच्या चेहऱ्यावरची एकही वक्ररेषा हलली नव्हती.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">एकेकाळी माझ्या हातून असा टॉवेल निसटला, की कसली कातिल नजरेनं बघायचीस तू माझ्याकडे</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">! </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">आता खुनशी नजरेनं बघतेस.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> ``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> नितीन कुरकुरला.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">विषय वेगळा चाललाय इथे. अवदसा कोण आहे</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">? ``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अगं, ती ही....आपली...</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> ``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">आपली</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">? ``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">आपली म्हणजे, ती मार्केटिंगवाली गं. मार्केटिंग एजन्सीमधून फोन येतो नेहमी त्या नंबरवरून. म्हणून मी तशा नावानं सेव्ह करून ठेवलाय तो.</span><span lang="MR" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">असंय होय</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">? ``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">म्हणजे</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> तू संशय घेतेयंस माझ्यावर</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">? ``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">नाही रे राजा. माझा भोळा सांब तू. माझ्याशिवाय दुसरी कुणीही तुझ्या मनात नाहीये, माहितेय मला. तुझ्यावर कसा संशय घेईन मी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> प्रिया </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">श्यामची आई टोन</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">मध्ये बोलली आणि नितीनचा चेहरा खुलला. एवढ्यात एकदम ती </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">सत्या</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">ची शेफाली छाया बनत म्हणाली, </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">असं वाटण्याएवढा तू भोळा नाहीयेस आणि तुला तसा फील देण्याएवढी मी निर्बुद्ध</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">नितीनचा खळ्ळकन स्वप्नभंग झाला. निघायचंय मला लवकर, असं म्हणून त्यानं तिथून कल्टी मारली.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">....</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">दोन दिवसांनी पुन्हा असाच प्रकार घडला. यावेळी रणसंग्रामाचं ठिकाण बाथरूमबाहेरच्या पॅसेजऐवजी गॅलरी होती. रविवारच्या सुटीच्या निमित्तानं नितीन बागकामाचा पसारा मांडून बसला होता आणि तेवढ्यात त्याचा फोन वाजला. नेमकी त्याला रिंगटोन ऐकू गेली नाही आणि प्रियानं फोन बघितला. यावेळी नाव डिस्प्ले होत होतं - </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">भवानी.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> पुन्हा तोच सुमधुर संवाद घडला. तिनं त्याला फोन वाजतोय सांगणं, त्यानं फोन घेता येत नसल्याचं कारण सांगणं, तिनं त्या विचित्र नावाबद्दल चौकशी करणं आणि त्यानं दचकणं, लपवाछपवी करणं, काहीतरी थातुरमातुर सांगून वेळ मारून नेणं.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">पण आज तर रविवार आहे, मार्केटिंगचा कॉल येणं शक्यच नाही</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> प्रियानं मुद्द्याला हात घातला.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अगं, तुला माहिती नाहीयेत हे लोक. हे रविवारची सुटी कशी घालवावी, याचंही मार्केटिंग करू शकतील</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> नितीनच्या खुलाशावर प्रिया काही वेळ गप्प झाली, पण तिचं पूर्ण समाधान झालं नव्हतं.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">तिच्या डोक्यात संशयाचा किडा वळवळायला लागला होता. कोण करत असेल नितीनला फोन</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> तो फोन घेत का नसेल</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> असं काय घडलं असेल, फोन न घेण्यासारखं</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span lang="EN-US" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">गेल्यावेळी </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अवदसा</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">` </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">म्हणून फोन आला होता, तो हाच नंबर नाही ना, हे तपासावं असं तिला वाटत होतं, पण नितीनच्या समोर त्याचा फोन तपासणं हे तिच्या </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">नवऱ्यावर अजिबात संशय न घेणारी बायको</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">` </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">या इमेजला धक्का लावून घेण्यासारखं होतं. तरीही तिचं मन काही तिला स्वस्थ बसू देत नव्हतं. याबद्दल कुणाचा तरी सल्ला घ्यावा, कुणापाशी तरी मन मोकळं करावं, असं तिला वाटत होतं. या परिस्थितीत तिला आईशिवाय दुसरं कुणी जवळचं वाटलं नाही.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">ठीक आहे, मी बोलेन जावईबापूंशी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> आईनं दिलासा दिला, तेव्हा प्रियाला मनावरचं मणाचं ओझं उतरल्यासारखं वाटलं.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">आणि काळजी करू नकोस, जावईबापू चांगले आहेत आमचे. ये सिर्फ तुम्हारा वहम है.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="EN-US" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">हिंदी सिनेमे बघत असल्याचा आईवर वाईट परिणाम झालाय, हे प्रियाच्या लक्षात आलं.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">प्रियाच्या आईनं तिचा शब्द पाळला. तिनं नितीनला फोन करून त्याच्याशी बोलण्याचा प्रयत्न केला, पण काही ना काही कारणानं तिचा संवादच होऊ शकला नाही. शेवटी प्रियानंच आईला सांगितलं, की सध्या तू लक्ष घालू नकोस. प्रकरण अगदीच हाताबाहेर गेलं, तर मी तुला कळवेन. आईलाही बरं वाटलं. तसंही नितीनचं आपल्या आईशी फारसं पटत नाही, याची प्रियाला कल्पना होतीच.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">काही दिवस असेच भाकड गेले. मधल्या काळात काहीच घडलं नाही. प्रियाला तो नंबर तपासून बघण्याची उत्सुकता होती, पण ती योग्य संधीच्या शोधात होती. आणि एक दिवस तिला ती सुवर्णसंधी मिळालीच. </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अवदसा</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">` </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">या नावानं सेव्ह केलेला नंबर तिनं शोधला, पण आता कॉंटॅक्ट लिस्टमध्ये हा नंबर नव्हता. तिला आश्चर्याचा धक्का बसला, संशय आणखी बळावला. आपण फोन तपासणार, याचा नितीनला आधीच संशय आला होता की काय</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> त्यानं नंबर डिलीट का केला असेल</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> निदान </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">भवानी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">चा नंबर तरी शोधावा, असा विचार तिच्या मनात चमकून गेला आणि त्या नावानं तिनं सर्च दिला, पण हाय रे कर्मा</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">! `</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">भवानी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">सुद्धा कॉंटॅक्ट लिस्टमधून अंतर्धान पावली होती. आता मात्र प्रिया भयंकर अस्वस्थ झाली. फोन नंबर तोंडपाठ असण्याची कला आपल्याला वश व्हायला हवी होती, असं तिला राहून राहून वाटलं. </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">तुझा नवराही मेन विल बी मेन कॅटेगरीतला आहे गं सिंड्रोम</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">ने तिचा पूर्ण ताबा घेतला आणि आता नवऱ्यावर डोळ्यात तेल घालून पहारा करण्याचा निश्चय तिनं करून टाकला.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अर्थात, प्रियाच्या दुर्दैवाचे दशावतार एवढ्यात संपणारे नव्हते. आपल्याला निवांत वेळ असेल आणि टीव्हीवर सिनेमा बघण्याचा मूड असेल, तेव्हा फक्त </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">सूर्यवंशम,</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="EN-US" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">मैं हूं सबसे बडा खलनायक नंबर वन</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> आणि </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">मुंबई की फूलनदेवी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> एवढेच ऑप्शन्स असतात ना, तसंच काहीसं प्रियाच्या बाबतीत झालं. ती त्या विचित्र नावाच्या नंबरवरून फोन येण्याची चातकिणीसारखी वाट बघत होती आणि तिचं नशीब कुठेतरी पेंड खात होतं.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">नितीनच्या आयुष्यात आपल्या पलीकडे कुणीतरी आहे आणि तीच त्याला फोन करून त्रास देतेय, तिचे फोन नितीन टाळतोय, अशी प्रियाची खात्री झाली होती. फक्त ती कोण, एवढं समजणं बाकी होतं. तिनं त्याचे सगळे चॅट्ससुद्धा त्याच्या नकळत तपासले होते, पण साजिद खानच्या सिनेमातून जसं काहीच हाताला लागत नाही, तसंच तिच्या हाती काही लागलं नव्हतं.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अखेर बऱ्याच प्रतीक्षेनंतर तिचा भाग्योदय घडवणारा तो दिवस उजाडला.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">त्या दिवशी पुन्हा नितीनच्या अनुपस्थितीत त्याचा फोन वाजला आणि </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">च्यायला, डोक्याला ताप</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!`</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> असा नंबर डिस्प्ले होऊ लागला. ही तीच बया असणार, हे प्रियाच्या लक्षात आलं. प्रियानं झडप घालून फोन उचलला, पण तोपर्यंत तो कट झाला होता. ती चरफडली. तिनं पुन्हा त्याच नंबरवरून फोन लावायचा प्रयत्न केला, पण तो लागला नाही. ती अस्वस्थ झाली. तिनं नंबर तपासला. तो ओळखीचा वाटत होता, पण नक्की कुणाचा आहे, कळत नव्हतं. आज नितीन फोन घरीच विसरून बागेत फिरायला गेला होता आणि तेवढ्या वेळात या नंबरचा छडा लावण्याचं अग्निदिव्य प्रियाला पार पाडायचं होतं. तिनं आपल्या सगळ्या मैत्रिणींची नावं आठवण्याचा प्रयत्न केला, त्यांचे नंबर शोधले, पण त्यांपैकी कुणाचाच तो नंबर नव्हता. तिनं नितीनच्या माहीत असलेल्या मैत्रिणींची नावं आठवली, त्यांचे नंबरही शोधले, पण व्यर्थ</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!</span><span lang="EN-US" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">शेवटी तिनं नितीनच्या ऑफिस कर्मचारी, सोसायटीतील शेजारी, क्लबचे मेंबर्स, अगदी मुलाच्या शाळेतल्या ताईंचे नंबर्ससुद्धा आठवण्याचा प्रयत्न केला, पण काहीच क्लू मिळत नव्हता.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अचानक तिला काहीतरी सुचलं. आपल्या मोबाईलवरून त्या नंबरवर फोन केला तर</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span lang="EN-US" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">शी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">! </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">हे आधी का सुचलं नाही</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> प्रिया स्वतःवरच चरफडली.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">तिनं नितीनच्या फोनवरचा तो नंबर पुन्हा बघितला आणि आपल्या फोनवरून तो नंबर डायल केला. रिंग वाजू लागली आणि तिच्या जीवात जीव आला. तेवढ्यात दार उघडून नितीन आत आला. प्रिया जाम घाबरली आणि कानाला लावलेला फोन तिनं तसाच कट केला. </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">चल लवकर, आपल्याला काळे काकांकडे जाऊन यावं लागणारेय. ते अचानक आजारी पडलेत</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> नितीननं तिला सांगितलं आणि ती पटकन आवरून त्याच्याबरोबर बाहेर पडली. आत्ताच डायल केलेला नंबर आपल्याकडे सेव्ह आहे की नाही, हे बघण्यासाठीही तिला वेळ मिळाला नाही.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">काळे काकांच्या घरीच तासभर गेला. सगळी हालहवाल विचारून, त्यांच्या औषधपाण्याची व्यवस्था करून दोघं परत आले, तेव्हा प्रियानं मोबाईल बघितला आणि आईचे चार मिस कॉल्स बघून ती चमकलीच.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">तिनं घाईघाईनं आईला फोन केला. आईनं फोन उचलेपर्यंत प्रियाच्या जिवाची घालमेल सुरू होती. आईला काही त्रास तर झाला नसेल ना, बाबांची तब्येत ठीक असेल ना, शंभर शंका तिच्या मनात येत होत्या. शेवटी एकदाचा आईने फोन उचलला.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">आई, काय गं, कशासाठी फोन केला होतास</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> चार मिस कॉल्स होते तुझे. सगळं ठीक आहे ना</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?``</span><span lang="EN-US" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">प्रियानं एका दमात विचारून टाकलं.</span><span lang="MR" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">आमच्याकडे सगळंच ठीक आहे गं. पण तू कशासाठी फोन केला होतास</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">मी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> कधी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">एक तासापूर्वी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">! </span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">म्हणून तर मी तुला पुन्हा फोन करत होते</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!``</span></div>
<div class="gmail-MsoListParagraph" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="gmail-MsoListParagraph" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-<span style="font-family: "times new roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">अभिजित पेंढारकर</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-24450176659742018732018-02-23T09:32:00.001-06:002018-02-23T09:40:49.102-06:00साहित्यिक पर्यटन<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="mobile-photo">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLzugzqLiNeEWTGd_Afb5S5qatAqx-ac-sl6la4YYE0a0823aXbg0A1ZZSQRHBQTVbpfiCi_yZa-wAgwFnupGRD20hAhFcULF3nWA1f0J1oABM7mi_8OaZKPx033gGREIW83r_65TxNqOZ/s1600/IMG_20180215_113235%255B1%255D-741303.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" border="0" height="360" id="BLOGGER_PHOTO_ID_6525773060759361490" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLzugzqLiNeEWTGd_Afb5S5qatAqx-ac-sl6la4YYE0a0823aXbg0A1ZZSQRHBQTVbpfiCi_yZa-wAgwFnupGRD20hAhFcULF3nWA1f0J1oABM7mi_8OaZKPx033gGREIW83r_65TxNqOZ/s640/IMG_20180215_113235%255B1%255D-741303.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="mobile-photo">
</div>
<div class="mobile-photo">
</div>
<div class="mobile-photo">
</div>
<div dir="ltr">
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">साहित्य संमेलन बडोद्यात होणार हे निश्चित झालं, त्याच वेळी तिथे जायचं ठरवलं होतं. संमेलन म्हणजे उत्सव असतो. तिथे अनेक माणसं भेटतात, पुस्तकं पाहायला मिळतात, साहित्य विश्वात काय चाललंय, ह्याची खबरबात लागते, नव्या ओळखी होतात, साहित्यिक वातावरणात रमता येतं. शिवाय काही सांस्कृतिक कार्यक्रमांचा आस्वाद घेता येतो, जो मलातरी मुद्दाम वेळ काढून शक्य होत नाही. यावेळी तर ते बडोदा शहरात होतं, त्यामुळे एक नवीन शहर बघायला मिळण्याचं आकर्षण होतंच.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">पंजाबातल्या घुमानला संमेलन झालं, तेव्हा मी, श्रीपाद ब्रह्मे आणि आमचे आमच्यापेक्षाही उत्साही, तरुण सहकारी अरविंद तेलकर असे तिघं तिकडे स्वखर्चानं गेलो होतो. घुमानबरोबरच अमृतसर आणि वाघा सीमेची सहलही झाली होती. यावेळीही तसंच ठरवून, रेल्वेचं रिझर्वेशन करून टाकलं. मात्र राहण्याची सोय झाली नव्हती. शेवटी साहित्य परिषदेच्या स्थानिक शाखेतर्फे तीसुद्धा झाली आणि आम्ही चांगले पाच दिवस काढून बडोद्याला कूच केलं. संमेलन 16 ते 18 फेब्रुवारी असं होतं, पण आम्ही 14 तारखेला रात्री निघून 15ला सकाळीच बडोद्यात पोहोचलो. जातानाचं रिझर्वेशन आयत्यावेळी कन्फर्म झालं, त्यामुळे थोडी धाकधूक होतीच. येतानाचं होण्याची शक्यता जरा कमीच होती. पण त्याचा विचार नंतर करू, असं ठरवून संमेलनाचा आनंद घ्यायचं ठरवलं.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigg2O6p-HqPhYn1JI_KEnfNHCC7UhSHMVlJ4enS9oiIkWfy5RXN_WM1sqPQWiEdrWxcrVsQCrXKHxkJCPrkW-j6t5bptc48sKG3yBgDp-aWRH0I89-SBrmHfSlrs2mORoCPS3WA9Ng-Xuf/s1600/IMG_20180216_095109%255B1%255D-747229.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="" border="0" height="180" id="BLOGGER_PHOTO_ID_6525773084438346642" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigg2O6p-HqPhYn1JI_KEnfNHCC7UhSHMVlJ4enS9oiIkWfy5RXN_WM1sqPQWiEdrWxcrVsQCrXKHxkJCPrkW-j6t5bptc48sKG3yBgDp-aWRH0I89-SBrmHfSlrs2mORoCPS3WA9Ng-Xuf/s320/IMG_20180216_095109%255B1%255D-747229.jpg" width="320" /></a><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">हॉटेलवर सकाळी गेल्यानंतर नियोजनाची थोडी (अपेक्षित) गडबड झाली. ती लवकर निस्तरली आणि आम्हाला आपापल्या खोल्या थोड्या उशिरानं का होईना, पण मिळाल्या. एक दिवस आधीच गेल्यामुळे बडोदा शहर फिरण्यासाठी मोकळा वेळ होता. महाराजा सयाजीराव गायकवाड यांचा पॅलेस आणि शेजारीच असलेलं म्युझियम पाहिलं. पॅलेस भव्यदिव्य आणि प्रेक्षणीय होता. राजा रविवर्मा याची मूळ चित्रंही तिथे आणि म्युझियममध्ये पाहता आली. ऐतिहासिक शिल्पं, वस्तूंमध्ये मला फारसा रस नाही, पण एकदा पाहण्यासाठी तो प्रकार आनंददायी होता. त्याआधी आमचे सन्मित्र आशिष चांदोरकर यांच्या सूचनेनुसार बडोद्यातली प्रसिद्ध शेव उसळही खाल्ली. महाडहून आलेल्या एका मराठी माणसाचीच ती गाडी होती, हे समजल्यावर आनंद झाला.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1jciyfzJik5cO-EtEjSeEcOP1xa-JZ4SCM-GH3LDp_CnhWjH4ZyR9eX-XuuX3AcTlRRSp_KG8p3o1M-Uc9fGv_mJKgdFPkWkyDn3jtiZjafsfcu0_WrZRIYq-K3gqAY5NG1ipgLko8Bk1/s1600/IMG_20180215_060316%255B1%255D-746257.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" border="0" height="112" id="BLOGGER_PHOTO_ID_6525773079624580946" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1jciyfzJik5cO-EtEjSeEcOP1xa-JZ4SCM-GH3LDp_CnhWjH4ZyR9eX-XuuX3AcTlRRSp_KG8p3o1M-Uc9fGv_mJKgdFPkWkyDn3jtiZjafsfcu0_WrZRIYq-K3gqAY5NG1ipgLko8Bk1/s200/IMG_20180215_060316%255B1%255D-746257.jpg" width="200" /></a><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">संध्याकाळी ग्रंथदिंडी मला बघता आली नाही, कारण सिरियलयज्ञ पेटवायचा होता. अगदी शेवटी शेवटी त्यात सहभागी झालो. दुसऱ्या दिवशी, म्हणजे संमेलनाच्या पहिल्या दिवशी सकाळपासून संमेलनातच होतो. पहिल्या दिवशीचा उद्घाटनाचा कार्यक्रम अर्धवट पाहिला आणि इतर कार्यक्रमांमध्ये रमलो. दुसऱ्या दिवशी चक्क कविसंमेलनाचा छळही सहन केला. एक दोन परिसंवादही चांगले झाले. आमची चहा नाश्त्यापासूनची सगळी व्यवस्था संमेलनातच होती, त्यामुळे बाहेर कुठे जाण्याचा प्रश्न नव्हता. मधूनच मीडिया सेंटरमध्ये जाऊन किंवा संमेलनस्थळीच बसून लिखाणाचं कामही पूर्ण करत होतो.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">मुख्य कार्यक्रमस्थळ म्हणजे मोकळं मैदानच होतं आणि त्याला वरून काही छत वगैरे नव्हतं. त्यामुळे संध्याकाळी पाचपर्यंत तिथे कार्यक्रम घेणं उन्हामुळे शक्यच नव्हतं. संध्याकाळचे कार्यक्रम मात्र त्या हिरवळीवर छान रंगायचे. दुसऱ्या दिवशी रात्री श्रीनिवास खळे रजनीचा कार्यक्रम असाच रंगला. खळेंची सगळी लोकप्रिय गाणी मनसोक्त ऐकता आली.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">ग्रंथदिंडीला जोरदार प्रतिसाद होता, तरी तो दिवसभरातल्या कार्यक्रमांना लाभलाय, असं वाटलं नाही. पुस्तकविक्रीलाही तसा थंडच प्रतिसाद मिळाला. संध्याकाळच्या सांस्कृतिक कार्यक्रमांना मात्र भरपूर उपस्थिती होती आणि काही निवडक परिसंवादांनाही.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">एकूण संमेलनाचे तीन दिवस छान गेले, पण येतानाचं आमचं रेल्वेचं रिझर्वेशन काही कन्फर्म होत नव्हतं. येतानाचा दिवस आम्ही मोकळा ठेवला होता आणि त्या दिवशी अहमदाबादला जाण्याचा विचार होता. पण रेल्वेचं रिझर्वेशन नसल्यामुळे घालमेल सुरू होती. शेवटी रिझर्वेशन रद्द केलं आणि सकाळीच पुण्याला निघायचं ठरवलं. संमेलन संपल्याच्या दुसऱ्या दिवशी सकाळी नऊला हॉटेल सोडलं आणि बडोदा स्टॅंडवर आलो. बडोद्याचा बस स्टॅंड अतिशय स्वच्छ, सुंदर आणि टापटीप होता. जवळपास विमानतळावर आल्यासारखंच वाटत होतं. तिथून सुरतची बस (एसटी</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!)</span><span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> मिळाली आणि बाराच्या दरम्यान सुरतला पोहोचलो. बडोद्यात चार दिवस बटाटे आणि बटाटेयुक्त गुजराती गोड आणि तेलकट पदार्थ खाऊन कंटाळा आला होता. सुरतमध्ये भरपेट पंजाबी पदार्थांचा आस्वाद घेतला. पुढे मुंबईला जाण्यासाठी बस एकदम रात्री आहे, असं समजलं. मग रेल्वे स्टेशनवर जरा चौकशी करून तिथल्या स्थानिक हमालांकडून एका ट्रेनच्या तीन सीट्स मिळवल्या आणि मुंबई प्रवास सुखाचा झाला. बोरिवलीला उतरलो, पण तिथून पुण्यात यायला जवळपास सहा तास लागले. अखेर 14 तासांनी आमचा हा बडोदा-पुणे प्रवास संपला आणि आम्ही घरी पोहोचलो.</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCaZZoiw-fbmL2Y6aAxOQi0mXXf6tEFWNXTH_KvPbixq6jf0ucb4UP0ljEbZDH5xlcFyMmDvAlCfnOKM4bCPer7G1WTvjm5TKmcUOhu0XLVX71CaxqOaYHu8lfgZk8-38PC5vq8xaYaMNZ/s1600/IMG_20180217_200305%255B1%255D-743928.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" border="0" height="360" id="BLOGGER_PHOTO_ID_6525773070384527986" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCaZZoiw-fbmL2Y6aAxOQi0mXXf6tEFWNXTH_KvPbixq6jf0ucb4UP0ljEbZDH5xlcFyMmDvAlCfnOKM4bCPer7G1WTvjm5TKmcUOhu0XLVX71CaxqOaYHu8lfgZk8-38PC5vq8xaYaMNZ/s640/IMG_20180217_200305%255B1%255D-743928.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "mangal" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">रत्नागिरीत कॉलेजमध्ये असताना 1991 साली आमच्या गोगटे कॉलेजच्या मैदानावरच साहित्य संमेलन भरलं होतं. त्यावेळी साहित्याची अजिबात आवड नाही, असं समजून तिकडे फिरकलोही नव्हतो. आणि आता खास वेळ काढून, स्वतःच्या खर्चानं आधी घुमान, मग बडोदा अशी परराज्यांतली दोन संमेलनं हुंदडून आलो. एवढ्या वर्षांत एवढी प्रगती काही वाईट नाही. नाही का</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 115%; margin: 0cm 0cm 10pt; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<br /></div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-91430610793821691782018-01-22T11:36:00.001-06:002018-01-22T11:37:11.597-06:00मी आणि माझा(ही!) शत्रुपक्ष<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">नमस्कार.</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">सगळ्यात आधी मी तुम्हाला माझी ओळख करून देतो. माझं नाव आहे, कोटिभास्कर सदाशिव गोडबोले. (हे म्हणजे </span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">चौथी अ</span>`<span lang="MR"> यत्तेतल्या मुलानं बाईंनी लिहून दिलेलं आणि </span>`<span lang="MR">योग्य जागी</span>`<span lang="MR"> छड्या मारून, घोटवून पाठ करून घेतलेलं भाषण प्रमुख पाहुण्यांसमोर घडाघडा म्हणून दाखवण्यासारखंच झालं, नाही</span>?<span lang="MR"> </span>``<span lang="MR">व्यासपीठावरील मान्यवर, माझे आदरणीय शिक्षकवृंद आणि माझ्या मित्रमैत्रिणींनो...</span>` <span lang="MR">असो</span>!)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">तर, सांगण्याचा उद्देश काय, की गोडबोले हे आडनाव असलं, तरी आडनावासारखं माणसानं वागायलाच हवं, असं नाही. वाघमारे आडनावाची माणसं घरात झुरळसुद्धा मारू शकत नसतात आणि हगवणे आडनावाच्या माणसांना कधीही पोटाच्या तक्रारी नसतात, तसंच हे. माझ्या आडनावासारखाच नावाचाही थोडासा घोळच आहे. तसं माझं पाळण्यातलं नावसुद्धा भास्कर. आई सांगते, की माझ्या जन्माच्या दिवशी खग्रास सूर्यग्रहण होतं. खरंतर तेव्हापासून त्यांच्या आयुष्याला जे ग्रहण लागलं, ते कायमचंच. पण तेही असो</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">! <span lang="MR">आता सूर्यग्रहणाच्या दिवशी माझा जन्म होऊनसुद्धा माझं नाव </span>`<span lang="MR">भास्कर</span>`<span lang="MR"> ठेवायची दुर्बुद्धी त्यांना का झाली, हे तो सूर्यदेवच जाणे</span>! <span lang="MR">कर्णासारखा माझा जन्म सूर्याच्या आशीर्वादानं (म्हणजे पौराणिक सिरियलमध्ये सिनेमात दाखवतात तसं हातातून निघालेले किरण डायरेक्ट गर्भाशयात पोहोचून तिथे गर्भधारणा होते, तसं</span>!<span lang="MR">) झालाय की काय, अशी शंका माझ्या मनाला लहानपणीच चाटून गेली होती, पण ती जाहीरपणे विचारली, तर वडिलांचा हात माझा गाल आणि लाथ माझा पार्श्वभाग चाटून जाईल, याची साधार भीती वाटल्यामुळे ती मनातल्या मनातच ठेवली, हे वेगळं सांगायला नको. माझ्या जन्मपत्रिकेत नावाचं आद्याक्षर </span>`<span lang="MR">भ</span>`<span lang="MR"> होतं आणि त्यावेळी त्यांना हेच नाव योग्य वाटलं, असं वडील सांगतात. अर्थात, त्यानंतर वडिलांनी आणि जवळच्या सगळ्याच आप्तेष्टांनी भकारातल्या सगळ्या संस्कृत शब्दांचा माझ्यावर कायम मारा करावा, अशी वेळ मीच त्यांच्यावर आणली, ती गोष्ट वेगळी. तर, पाळण्यातलं नाव भास्कर. पण बारशाला जमलेल्या सगळ्याच साळकाया माळकाया पाळण्यात मुंडी घुसवूघुसवू, माझ्या कानात कुर्रर्र करून </span>`<span lang="MR">भास्कर</span>sss<span lang="MR"> भास्कर</span>sss` <span lang="MR">असं किरकिरायला लागल्या, तेव्हा मीच एका क्षणी ओरडून चिमखड्या बोलांत </span>`<span lang="MR">आता बास कर</span>!`<span lang="MR"> असं म्हणालो आणि तेव्हापासून मला </span>`<span lang="MR">कोटिभास्कर</span>`<span lang="MR"> असंच टोपणनाव पडलं, अशी आठवण आई सांगते. खरंतर बाळाचं नाव ठेवण्याचा जिचा हक्क असतो, त्या आत्यानं माझ्या कानात पहिल्यांदा कुर्रर्र करून नाव सांगितल्यानंतर प्रथेप्रमाणे तिच्या पाठीत गुद्दा घालायच्या वेळी कुणीतरी एवढ्या जोरात गुद्दा घातला, की आत्या कळवळून खाली कोसळली होती. स्वतः आत्यानंच मला हा किस्सा सांगितला आणि आईनं लग्नापासून तिला खायला लागलेल्या सगळ्या टोमण्यांचा हिशोब एकाचवेळी चुकता केला असणार, याची मला मनात खातरी झाली.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">तर सांगण्याचा (पुन्हा) मूळ उद्देश काय, तर माझं टोपणनाव कोटिभास्कर असं झालं, ते तेव्हापासून. खरंतर आज मला जे सांगायचं आहे त्याचा आणि माझं नाव कशावरून पडलं आणि का, याचा काडीचाही संबंध नाही. पण एखाद्या पिंपळवाडी बुद्रुक गावातल्या सार्वजनिक मुतारीच्या उदघाटनाला आलेले प्रमुख पाहुणेसुद्धा त्यांच्या भाषणाची सुरुवात जागतिक तापमानवाढीच्या परिणामांपासून करतात, तेव्हा त्या भाषणाला जसं वजन येतं ना, तसंच हे. गोडबोले आडनावाच्या माणसालासुद्धा कितीतरी शत्रू असू शकतात, हे सांगण्यासाठी एवढा द्राविडी प्राणायाम करावा लागला. आता मूळ मुद्द्यावर येऊया, तो म्हणजे माझा(ही</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">!<span lang="MR">) शत्रूपक्ष</span>!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">आळस हा माणसाचा खरा शत्रू आहे, असा सुविचार आमच्या शाळेच्या दारावर लिहिलेला होता. आमचे मास्तर वर्गावर येऊन त्यांच्या खुर्चीत तास दोन तास ठिय्या देऊन बसायचे आणि रोज स्वतःचं बूडही न हलवता एखाद्या मुलाला फळ्यावर नवा सुविचार लिहायला सांगायचे, तेव्हाच या सुविचाराचा खरा अर्थ कायमचा माझ्या मनात बसला होता. ते सुविचारसुद्धा थोरच असायचे. नेहमी खरे बोलावे, खोटे कधी बोलू नये, </span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">आयुष्यात भावनेपेक्षा कर्तव्य श्रेष्ठ असते,</span>`<span lang="MR"> </span>`<span lang="MR">मित्र परीसासारखे असावेत, म्हणजे आयुष्याचे सोने होते,</span>`<span lang="MR"> </span>`<span lang="MR">यशामध्ये नशीबाचा भाग एक टक्का आणि परिश्रमाचा भाग 99 टक्के असतो,</span>`<span lang="MR"> </span>`<span lang="MR">मनाचे दरवाजे कायम खुले ठेवा, ज्ञानाचा प्रकाश कधी कुठून येईल, सांगता येत नाही.</span>`<span lang="MR"> वगैरे वगैरे.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">फळ्यावरचे सुविचार रोज बदलत असले, तरी मुख्य दरवाज्यावरचा सुविचार कायम असायचा - </span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">आळस हा माणसाचा शत्रू आहे.</span>`<span lang="MR"> मला तर वाटतंय, की शाळेतले इतर शिक्षकसुद्धा कंटाळा म्हणूनच हा सुविचार बदलत नसावेत. बरं, सद्बुद्धी, परीसारखे मित्र, आळस हा शत्रू वगैरे सगळं घोटवून आयुष्यात फरक काहीच पडला नाही. म्हणजे मुख्याध्यापक किंवा बाहेरचे पर्यवेक्षक शाळेवर तपासणीसाठी आले, की आपल्या वर्गातल्या मुलांना सगळं येतं, असं मास्तर दडपून सांगायचे, तेव्हा ते खोटं बोलतायंत, हे त्यांना स्वतःला माहीत असायचं आणि पाहुण्यांनाही</span>! <span lang="MR">गेला बाजार काही क्षणांसाठी आपल्याला खरंच सगळं येतं, असं वाटून आमची कॉलर काही काळासाठी ताठ व्हायची. परीसासारखे वाटणारे जे मित्र जवळ केले, ते काळोत्री दगडच निघतील, याची तेव्हा कल्पना नव्हती आणि आली, तेव्हा खूप उशीर झाला होता. </span>`<span lang="MR">यशामध्ये नशीबाचा वाटा एक टक्के आणि परिश्रमाचा 99 टक्के असतो,</span>`<span lang="MR"> हे परीक्षेत दरवर्षीच लक्षात यायचं. आम्ही ज्या ज्या म्हणून संभाव्य उत्तरांच्या कॉप्या खूप परिश्रम घेऊन, कुठे कुठे लपवून परीक्षेच्या वेळी घेऊन जायचो, त्यातला कुठलाच प्रश्न पेपरमध्ये विचारला न जाणं, हेच आमच्या नशीबी असायचं</span>!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">आयुष्यात भावनेपेक्षा कर्तव्य श्रेष्ठ असते,</span>`<span lang="MR"> याचा धडा मात्र शाळेच्या उत्तरार्धात मिळाला. आमचे गणिताचे लाडके कानविंदे सर शाळेत नव्यानेच शिकवायला आलेल्या खानविलकर बाईंबद्दलच्या भावनांच्या हिंदोळ्यावर झुलायला लागले, तेव्हा मुख्याध्यापकांनी त्यांना कर्तव्याची आठवण करून दिली आणि खानविलकर बाईंची वेगळ्या शाळेत बदली केली, तेव्हा कानविंदे आणि खानविलकर बाई दोघांनाही भावनांना आवर घालून कर्तव्यच श्रेष्ठ मानावं लागलं होतं.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">थोडक्यात, </span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">सुविचार हाच माणसाचा खरा शत्रू आहे</span>`<span lang="MR">, हाच सुविचार मनाच्या गाभाऱ्यात कायमचा कोरला गेला. शाळेनंतर काही सुविचारांशी फारसा संबंध आला नाही. कॉलेजमध्ये आणि नंतर पोटासाठीची वणवण करताना कुविचारांचाच प्रभाव जास्त राहिला असावा. त्यांची पुन्हा भेट झाली, ती सोशल मीडियाच्या माध्यमातून. फेसबुक आणि व्हॉटस अप सुरू झाल्यापासून जणू </span>`<span lang="MR">शहाणे करून सोडावे अवघे विश्व</span>` <span lang="MR">असा ध्यास घेऊन रोज कुठून कुठून शोधून सुप्रभात, सुदुपार, सुसंध्याकाळ, शुभरात्र अशा संदेशांबरोबर सुविचार पाठवणाऱ्यांनी अक्षरशः उच्छाद मांडला. बरं, हे सुविचारकर्ते एवढे भाषातज्ञ असतात, की सगळे विद्यावाचस्पती, भाषाभ्यासक, तर्कतीर्थ वगैरे त्यांच्यासमोर झीटच येऊन पडावेत</span>! `<span lang="MR">साखरेची गोडी जिभेवर काही सेकंदच राहते, पण स्वभावातील गोडी मात्र मनात कायमचं घर करून जाते.</span>`<span lang="MR"> आता यात </span>`<span lang="MR">करून</span>`<span lang="MR">च्या ऐवजी </span>`<span lang="MR">करुण</span>`<span lang="MR"> लिहिलेलं असतं आणि मग आपला चेहरा करुण होतो.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">हे सुविचार तयार करणाऱ्यांनी निसर्गातल्या सगळ्या घटकांना वेठीला धरलेलं असतं. चंद्र, सूर्य, नदी, झरे, डोंगर, दऱ्या, इंद्रधनुष्य, पालवी, कोंब, धुमारे, पशू, पक्षी, गुरंढोरं, सगळेच्या सगळे ह्यांच्याकडे आयुष्यभरासाठी वेठबिगार असल्यासारखे राबत असतात.</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">ढगाआड गेलेला सूर्य पुन्हा दिसतो, पण मातीआड गेलेली आई पुन्हा दिसत नाही.</span>`</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">म्हणजे</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">ढगाआड गेलेल्या सूर्याचा आणि आईचा काय संबंध</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">?<span lang="MR"> उद्या म्हणाल, की </span>`<span lang="MR">कंबरेतून निसटलेली चड्डी पुन्हा घालता येते, पण हातातून निसटलेली वेळ परत मिळत नाही.</span>`<span lang="MR"> ह्या दोन्हीचा काय संबंध</span>?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">प्लंबर कितीही निष्णात असला, तरी तो डोळ्यांतून वाहणारं पाणी रोखू शकत नाही.</span>`</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">अरे</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">याचा काय अर्थ घ्यायचा</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">?<span lang="MR"> म्हणजे प्लंबरनी यापुढे डोळ्यांतलं पाणी थांबवण्याचं तंत्रही शिकून घ्यायला हवं</span>?<span lang="MR"> की ज्यांच्यामुळे आपल्या डोळ्यांत पाणी येतं, त्यांनी प्लंबिंग शिकून घ्यायचं</span>?<span lang="MR"> की डोळ्यांतून पाणीच येऊ नये, म्हणून संशोधकांनी वेगळं शास्त्र शोधून काढायचं</span>?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">असे सुविचार थांबवण्याचे प्रयत्न करून करून माझ्याच डोळ्यांत पाणी यायला लागलं आणि ते थांबवण्यासाठी कुणी प्लंबरही मिळेना, तेव्हा मी सोशल मीडियावरूनच रिटायरमेंट घ्यायचं ठरवलं आणि तो एक शत्रू कायमचा लांब गेला.</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">सुविचारांबरोबरच दुसरी एक गंभीर आजाराची साथ असते, ती म्हणजे </span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">HBD <span lang="MR">आणि </span>RIP <span lang="MR">ची. शाळेत आणि इतर कुठेही एकमेकांना हाक मारताना बापाच्या नावाचा उद्धार करणारे जवळचे मित्रसुद्धा कुणा ओळखीच्या व्यक्तीच्या जराजर्जर झालेल्या, आता आयुष्यात काही बघायचं बाकी न उरलेल्या एखाद्या पणजी किंवा पणज्याचं निधन झाल्यानंतरही </span>RIP <span lang="MR">मेसेजचा एवढा महापूर त्या ग्रुपवर आणतात, की खरंच त्यानं यमालासुद्धा पाझर फुटून त्यानं त्या पणज्याचे प्राण परत करावेत</span>! <span lang="MR">तीच गत एचबीडीची असते. पूर्वीतर मला एचबीडी म्हणजे </span>`<span lang="MR">घोडा छाप बिडी</span>`<span lang="MR">, </span>`<span lang="MR">55 नंबर बिडी</span>`<span lang="MR">सारखंच काहीतरी वाटायचं. या शॉर्ट फॉर्मचा फुल फॉर्म कळेपर्यंत आमचा फॉर्म निघून गेला होता.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">एकानं दिलेल्या वाढदिवसाच्या शुभेच्छाच थोडीफार पानंफुलं बदलून आणि एखादा शब्द इकडचा तिकडे करून बाकीचे दोनशे मेंबरही त्याच ग्रुपवर देतात, तेव्हा त्या सत्कारमूर्तीलाही गुदमरून जायला होत असणार. माझ्या एका व्हॉटस अपवर नव्यानेच आलेल्या मित्रानं दुसऱ्या एका मित्राच्या लग्नाच्या वाढदिवसाच्या दिवशी अशीच पानाफुलांची कलाकुसर करून भल्या पहाटे त्याला ग्रुपवर </span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">RIP <span lang="MR">अशा शब्दांत शुभेच्छा दिल्या, तेव्हा ग्रुपवर हलकल्लोळ उडाला. व्यक्तीचा वाढदिवस असेल तेव्हा </span>HBD <span lang="MR">म्हणायचं आणि लग्नाचा वाढदिवस असेल, तेव्हा </span>RIP <span lang="MR">म्हणायचं, असं ब्रह्मज्ञान त्याला कुणीतरी दिलं होतं किंवा त्याचं त्यानं सोशल मीडियावरून मिळवलं होतं. </span>RIP <span lang="MR">कधी म्हणतात, हे त्याला समजेपर्यंत त्याला श्रद्धांजली वाहण्याची वेळ आली होती</span>!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">माझा दुसरा आणि महत्त्वाचा शत्रू म्हणजे कोडी घालणारे लोक. हे लोक कायम दुसऱ्यांना (म्हणजे बहुतेक वेळा आपल्यालाच</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">!<span lang="MR">) वेगवेगळी कोडी घालत असतात</span>! <span lang="MR">ते दिवसाच्या कुठल्याही वेळी, कुठल्याही मोसमात आणि जगाच्या कुठल्याही कोपऱ्यात फिरत असतात आणि इकडे आल्यावर अचानक आपल्यासमोर येऊन टपकतात. त्यांनी केलेली नवीन खरेदी त्यांना आपल्याला दाखवायची असते. बरं ती कोरी करकरीत गाडी असो किंवा लेंग्याची नाडी, ते तेवढ्याच उत्साहानं आपल्याला दाखवतात. आपल्याला ती बघण्यात नाडीचाही...म्हणजे, काडीचाही इंटरेस्ट नसतो. पण ती बघण्यातून आपली सुटका होत नाही. बरं, ती उत्साहानं दाखवून झाल्यानंतर त्यांचा पहिला प्रश्न असतो, </span>`<span lang="MR">कुठून घेतली असेल, ओळख</span>?`<span lang="MR"> आता आपण भीतभीत माहीत असलेल्या जवळपासच्या दुकानांची, ठिकाणांची नावं सांगतो, पण ते हसत, एक पाय हलवत माना उडवत राहतात. </span>`<span lang="MR">कसा गंडवला</span>!`<span lang="MR"> असे उर्मट भाव त्यांच्या चेहऱ्यावर असतात. बरं, नक्की काय सांगावं, हा खरंतर पेचच असतो. म्हणजे आपण नाक्यावरच्या दुकानातून घेतली, असं म्हणावं, तर तो म्हणतो, </span>``<span lang="MR">ह्या</span>!<span lang="MR"> काय राव, इज्जत काढतोस का</span>? <span lang="MR">पॅरिसवरून आणलेय</span>!``<span lang="MR"> आता पॅरिसमध्ये आयफेल टॉवरच्या समोर फेरीवाले </span>`<span lang="MR">दस का तीन</span>`<span lang="MR">, </span>`<span lang="MR">दस का तीन</span>`<span lang="MR"> किंवा </span>`<span lang="MR">रस्ते का माल सस्ते में</span>`<span lang="MR"> असं ओरडून लेंग्याच्या नाड्या कशा विकत असतील, हेच चित्र माझ्या डोळ्यांसमोर येतं. बरं, आपण एखाद्या मोठ्या ठिकाणाहून घेतली असं म्हटलं, तर तो म्हणणार, </span>``<span lang="MR">फॉरेनवरून आणलेय, असंच वाटतंय ना</span>?<span lang="MR"> अरे, आपल्या पुढच्या चौकातल्या किराणाच्या दुकानातून घेतली</span>!``<span lang="MR"> प्रत्यक्षात ती जुन्या बाजारातून घेतलेली असते, ही गोष्ट वेगळीच</span>!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">जी पद्धत ती वस्तू कुठून घेतली हे ओळखण्यासाठी, तीच वस्तूची किंमत ओळखण्यासाठी. आता एकवेळ वस्तूची किंवा त्या माणसाची लायकी ओळखून त्यानं ती कुठून घेतली असेल, याचा आपण अंदाज करू शकतो. पण ती किती किमतीला घेतली, हे कसं काय बुवा ओळखणार</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">?<span lang="MR"> बरं, या बाबतीत त्यानं प्रत्यक्ष मोजलेल्या किंमतीपेक्षा आपण जास्त सांगावी, अशी त्याची अपेक्षा असते. मग आपणच त्या वस्तूची साधारण किंमत काय असेल, याचा अंदाज लावून त्याच्यापेक्षा मुद्दाम वाढवून सांगायची. </span>`<span lang="MR">शंभर..</span>?`<span lang="MR"> असं आपण म्हणायचं. मग तो चकारार्थी उच्चार काढून खुशीत नकार देतो. मग आपण घासाघीस केल्यासारखी किंमत थोडी कमी करायची. </span>`<span lang="MR">नव्वद</span>?``<span lang="MR"> मग तो पुन्हा चकारार्थी उच्चार काढून मान उडवणार. आपण आपली कशी फजिती होतेय, असा अभिनय करायचा आणि शेवटची बोली लावायची. म्हणजे तो त्यापेक्षा आपण कशी स्वस्त घेतली, हे सांगून शेखी मिरवणार. आता ह्यात गंमत अशी असते, की तीनवेळा सांगायची ही किंमत त्याच्या मूळ किंमतीच्या खालीही येऊन चालत नाही. नाहीतर त्याचा पोपट व्हायचा. त्याला आपण जिंकल्याची भावना कायम राहील आणि आपणही तोंडघशी पडणार नाही, अशी ही तारेवरची कसरत करत, त्याची अशी कोडी झेलत राहावं लागतं.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">स्वतःहून काहीतरी वेगळं करणारे किंवा करून मिरवणारेही माझे एक नंबरचे शत्रू असतात. मुख्य म्हणजे काहीतरी करून त्यांचं भागत नाही. त्यांना ते सेलिब्रेट करायचं असतं. </span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">हॅविंग बटाट्याची भाजी </span>and <span lang="MR">अळवाचं फदफदं </span>@ <span lang="MR">अण्णाची खानावळ</span>`<span lang="MR"> हासुद्धा त्यांच्यासाठी अभिमानाने मिरवण्याचा स्टेटस असतो. बरं, अशा पोस्ट करून वर ते आपल्याला त्यात टॅग करत असतात. जेवणाचं सोडा, पण लोक हनीमूनला गेल्यानंतरही </span>`<span lang="MR">हॅविंग फन ऑन हनीमून विथ डिअर अमूकतमूक </span>and 17 <span lang="MR">अदर्स</span>`<span lang="MR"> असली काहीतरी भयंकर पोस्ट करून हलकल्लोळ उडवून देतात.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">पुण्यात तर सवाई गंधर्व महोत्सव आणि त्यापाठोपाठ आता पुणे इंटरनॅशनल फिल्म फेस्टिव्हल (पिफ) ला जाणे, हा एक असाच असाध्य आणि गंभीर आजार आहे. या आजाराची साथ चटकन पसरते आणि त्यावर उपायही करायला कुणी तयार होत नाही. कधीकधी तर ज्यांनी उपाय करायचा, तेच स्वतः आजार पसरवण्यात पुढाकार घेत असतात. कुंपणानंच शेत खाल्लं तर दाद मागायची कुणाकडे</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">? <span lang="MR">दरवर्षी हिवाळ्यात होणारा सवाई गंधर्व महोत्सव आणि आता </span>`<span lang="MR">पिफ</span>`<span lang="MR"> ही तुम्ही सुज्ञ, सुजाण, सुशिक्षित, सुसंस्कृत, सुविद्य पुणेकर असल्याची पोचपावती आहे. पुणेकरांकडे एकवेळ आधार कार्ड नसलं तरी चालेल, पण </span>`<span lang="MR">सवाई</span>`<span lang="MR">ची तिकिटं आणि </span>`<span lang="MR">पिफ</span>`<span lang="MR">चे पास असणं अनिवार्य असतं. सवाई महोत्सवात कुणीही गाणार असो, त्याची वेळ आणि काळ कुठलाही असो. सीझन पास काढून रोज वेळेच्या आधी तिथं हजर राहणं आणि आपण हजर असल्याचं ओळखीच्यांना आवर्जून दाखवणं, हे केल्याशिवाय पुण्याचं नागरिकत्व मिळत नाही, अशीच या लोकांची समजूत असते. स्टेजवर गायन चालू असो की वादन, मंडपात शांतपणे झोप येईल, असा कोपरा शोधून तीच जागा धरून बसण्याचं कसब काहीजणांना साधलेलं असतं. काही अतिउत्साही प्रेक्षक त्या त्या गायकाची ही शेवटचीच मैफल असल्यागत त्याच्या गाण्याचं रेकॉर्डिंग करून घेत असतात, तेसुद्धा स्पीकरला आपल्या जवळचा मोबाईल चिकटवून. त्या गायकाच्या गाण्यांची सीडी किंवा डीव्हीडी विकत घेणं, हे त्यांच्या प्रतिष्ठेला साजेसं नसावं, किंवा त्याचा बडेजाव करता येत नसावा.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">काहीजण तर सवाई गंधर्व महोत्सवाकडे संगीत महोत्सव म्हणून न पाहता खाद्य महोत्सव म्हणूनच बघत असतात. </span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">``<span lang="MR">आज अमका गायक तमक्या वेळेला गाणार आहे,</span>``<span lang="MR">यापेक्षाही कुठल्या स्टॉलवर वडा चांगला मिळतो, कुठला पाणीपुरीवाला त्याच्याकडच्या पवित्र लोट्यांतलं गंगाजलच पुरीबरोबरच्या पाण्यासाठी वापरत असतो, कुठल्या डोसेवाल्याकडे काय स्वस्त आहे, याबद्दल त्यांनी प्रगाढ संशोधन केलेलं असतं.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">कुणीही गायक कुठल्याही प्रकारचं आणि दर्जाचं गाणं गात असो, ते आपल्याला समजत असो किंवा नसो, आकडी आल्यासारख्या माना डोलावण्याचं काम ते इमाने इतबारे करत असतात. अनेकदा तर ही खरंच दाद आहे, की झोपेमुळे आलेली डुलकी, हे कळायला मार्ग नसतो.</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">पिफ</span>`<span lang="MR">ला जाणाऱ्यांची तर तऱ्हाच वेगळी असते. आपण सिनेमा बघायला नव्हे, तर त्या दिग्दर्शकांना कसं काही कळत नाही, हे सांगायला आलो आहोत, अशा तोऱ्यात येणारे काहीजण असतात. त्यांना सिनेमा समजून घ्यायचा नाही, तर आपल्या जवळच्यांना (त्यांनी न विचारताही</span>!<span lang="MR">) समजून सांगायचा असतो. दहावीनंतर काही मुलं हुशार मुलांनी सायन्स घेतलं, म्हणून आवड नसतानाही तिकडे जाणारी असतात ना, तसंच इथे </span>`<span lang="MR">पिफ</span>`<span lang="MR">च्या काही प्रेक्षकांचंही असतं. आपण कशातही मागे नाही, आपणही आंतरराष्ट्रीय चित्रपटाचे अभ्यासक आहोत, हे दाखवण्यासाठी जाणारे काहीजण असतात.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">काहीजण मात्र </span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">`<span lang="MR">कुणी गोविंद घ्या, कुणी गोपाळ घ्या</span>`<span lang="MR">च्या चालीवर कमी पैशांत जास्तीत जास्त सिनेमे बघायला मिळणार, याच अपेक्षेने आलेले असतात. अगदी ऑस्कर विजेत्या चित्रपटांपासून </span>`<span lang="MR">तू माझी करवली, मी तुला पटवली</span>`<span lang="MR">पर्यंत त्यांची अफाट रेंज असते. भस्म्या रोग झालेल्या माणसाला जसं समोर दिसेल ते खावंसं वाटतं, तसंच ह्यांना समोर दिसेल तो सिनेमा बघावासा वाटतो. थिएटरमध्ये संपूर्णपणे डोक्यावरून गेलेला सिनेमा कसा ग्रेट होता, हे बाहेर आल्या आल्या समोर दिसेल त्याला सांगण्यातही हे लोक वाकबगार असतात. त्या दिग्दर्शकालाही माहीत नसतील किंवा अभिप्रेत नसतील, असे फ्रेम्सचे अर्थ आणि आशय ह्यांना माहिती असतो. </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">कधीकधी वाटतं, की आपला सगळ्यात मोठा शत्रूपक्ष म्हणजे आपण स्वतःच आहोत. आपला खरा शत्रू ओळखता न येणं, ही सगळ्यात मोठी कमजोरी मानली जाते. पण मला तर माझे शत्रूपक्ष कोणकोण आहेत, हे पक्कं ओळखता आलं आहे. त्यांची लक्षणं, त्यांच्या तऱ्हा, आपल्यावर हल्ला करण्याच्या पद्धती, त्याचे परिणाम, सगळं सगळं माहीत झालंय. तरीही या शत्रूपक्षाला टाळता येत नाही, त्यांना आयुष्यातून बाजूला काढण्याचा धीर होत नाही. म्हणजे माझा स्वतःचा शत्रू मीच नाही का</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">?<span lang="MR"> पण मग मी विचार करतो, की अशा प्रकारे सात्त्विक त्रास देऊन छळ करणारे हे लोक आसपास आहेत, म्हणून तर आयुष्य जगण्याची उमेद, उत्साह टिकून आहे. या छळातून सुटका करण्याचे रोज नवे मार्ग शोधण्याची जिज्ञासा आणि हुरूप कायम आहे, म्हणून तर आयुष्य पुढे जातंय...मग मी शांत होतो आणि माझ्या या शत्रूपक्षाला कडकडून मिठी मारायला पुन्हा नव्याने सज्ज होतो</span>!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="gmail-MsoListParagraphCxSpFirst">
<span style="font-size: 12pt;">-<span style="font-family: "times new roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; line-height: normal;"> </span></span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">अभिजित पेंढारकर.</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="gmail-MsoListParagraphCxSpLast">
<span style="font-size: 12pt;">-<span style="font-family: "times new roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; line-height: normal;"> </span></span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">(पूर्वप्रसिद्धी </span><span lang="EN-US" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">: </span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">रविवारची जत्रा दिवाळी अंक, 2017.</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">)</span><span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"></span></div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-45196446768909868762018-01-22T11:33:00.001-06:002018-01-22T11:37:26.181-06:00दुःस्वप्न<div dir="ltr"><p class="MsoNormal"><br></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">सहा अजून वाजायचे होते. निरंजन झोपेतून जागा झाला, तेव्हा त्याला दरदरून घाम फुटला होता.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">काका...काका कसे आहेत</span>?``<span lang="MR"> त्यानं अंजलीला विचारलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">कोण काका</span>?`` <span lang="MR">त्याची ती अवस्था बघून ती जरा घाबरलीच होती.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">अगं कोण काय</span>?<span lang="MR"> आपले भालेराव काका</span>!``<span lang="MR"> तो उगाचच तिच्यावर डाफरला. अजूनही तो भीतीने थरथरत होता.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">त्यांचं काय</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">त्यांची तब्येत कशी आहे आता...</span> ? <span lang="MR">तुला भेटले का ते</span>?<span lang="MR"> किती वाजले आत्ता...</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">तो सैरभैर झाल्यासारखं करत होता.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">तुला काही वाईट स्वप्न वगैरे पडलं होतं का</span>?`` <span lang="MR">तिनं त्याला पाणी दिलं. एका दमात ते पाणी घटाघट संपवून तो म्हणाला, </span>``<span lang="MR">हो. खूप वाईट स्वप्न. जे कधीच खरं होऊ नये, असं स्वप्न.</span> ``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">कसलं स्वप्न</span>?<span lang="MR"> तू नीट काही सांगशील का</span>? `` <span lang="MR">ती आता जराशी वैतागली होती.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">त्यानं आधी भानावर येण्यासाठी आणखी काही मिनिटं घेतली. स्वप्नातल्या घटनांची संगती कशी लावायची, त्या घटना नक्की कशा सांगायच्या, हे त्याला सुचत नव्हतं. नेमक्या क्रमाने सगळं स्वप्न आठवतही नव्हतं. मात्र काहीतरी वाईट दिसलं होतं, एवढं नक्की. त्याची अवस्था बघून अंजलीसुद्धा घाबरली होती.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">तुला बरं वाटतंय का</span>?<span lang="MR"> पडतोस का आणखी थोडा वेळ</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">नाही...नको</span>!``<span lang="MR"> त्यानं एकदम तिचा हात झिडकारला. आपल्या विचित्र वागण्याचं आता त्यालाही वाईट वाटायला लागलं होतं. काही वेळानं तो सावरला.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">भालेराव काका दिसले मला स्वप्नात. ते कुठल्यातरी विचित्र संकटात सापडले होते...</span>`<span lang="MR">मी आता वाचत नाही....मी आता जाणार...</span>` <span lang="MR">असं आर्तपणे सांगत होते...त्यांना नीट बोलताही येत नव्हतं. मी समोरच होतो, पण मला त्यांना वाचवण्यासाठी काहीच करता येत नव्हतं.</span>``<span lang="MR"> एवढं सांगून निरंजन थांबला. त्याला पुढे बोलवेना.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">काका तुला भेटले का सकाळी</span>?``<span lang="MR"> काही वेळानं त्यानं पुन्हा अंजलीला विचारलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">नाही रे. आज मॉर्निंग वॉकला बाहेर पडलेच नाहीये मी.</span> ``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">आत्ता कुठे असतील भालेराव काका</span>? ``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">असतील की त्यांच्याच घरी</span>! ``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजन ताडकन उठला आणि तडक घराबाहेर पडला.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">अरे, निदान तोंड तरी...</span>`` <span lang="MR">ही अंजलीची हाक हवेत विरून गेली.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">...</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">भालेराव काकांचं घर आलं आणि निरंजन तीरासारखा घरात घुसला. त्याला जी भीती वाटत होती, ती सुदैवानं खोटी ठरली होती. समोरच भालेराव काकांना आरामात पेपर वाचताना बघून त्याला हायसं वाटलं. त्याच्या मनावर असलेलं प्रचंड दडपण कमी झालं. तो एकदम त्यांच्या पायापाशी बसला आणि एवढा वेळ रोखून धरलेले अश्रू त्याच्या डोळ्यांतून घळाघळा वाहू लागले.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">निरंजन, अरे झालं काय तुला</span>?<span lang="MR"> असा रडतोयंस का</span>?`` <span lang="MR">भालेराव काकांनी विचारलं, पण पुढची काही मिनिटं निरंजन काहीच बोलू शकला नाही.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">काका, वेडा आहे मी...आज स्वप्नात जे काही बघितलं, ते खूप वाईट होतं...तुम्ही खूप चांगले आहात काका. तुम्हाला काही होणार नाही</span>!`` <span lang="MR">धीर एकवटून तो बोलला.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">नक्की काय झालंय, काकांना कळेना. निरंजनचा रडवेला चेहराही त्यांना पाहवत नव्हता. एरव्ही निरंजन हा कायम हसतमुख, सगळ्यांशी मिळून मिसळून असलेला, हरहुन्नरी प्राणी. त्याच्या चेहऱ्यावर अशी उदास छटा काकांनी कधीच पाहिली नव्हती. त्याला उगाच कुठल्याही कारणावरून दुःखी होतानाही कधीच अनुभवलं नव्हतं. उलट कुणी अडचणीत असेल, काळजीत असेल, तर त्याला धीर द्यायला निरंजन कायम पुढे असायचा. त्यामुळेच तो सोसायटीत लोकप्रिय होता. त्याचं आणि अंजलीचं चार वर्षांपूर्वी लग्न झालं, तेव्हासुद्धा सोसायटीनं उत्साहानं आणि कौतुकानं सगळा सोहळा पार पाडला होता. सोसायटीच्या घरचं कार्य असल्यासारखं वातावरण त्यावेळी होतं. आज मात्र निरंजन हा रोजचा निरंजन नव्हताच. तो अतिशय उदास, हताश, भेदरलेला वाटत होता. त्या स्वप्नानं त्याला हैराण केलं होतं. त्याचे रोजच्या परिचयातले भालेराव काका संकटात असल्याचं स्वप्न</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!<span lang="MR"> बरं, सगळ्यांशी प्रेमानं वागणारे, सोसायटीच्या कामांमध्ये हौसेनं सहभागी होणारे, साठीतही उत्तम तब्येत टिकवून असलेले भालेराव काका कुठल्यातरी संकटात आहेत, मदतीसाठी आर्त साद घालतायंत, असं स्वप्न अचानक निरंजनला का पडावं</span>?<span lang="MR"> आत्तापर्यंत त्याला अशी विचित्र, अनाकलनीय स्वप्नं कधीच पडली नव्हती. मग आजच काय झालं होतं</span>?<span lang="MR"> त्यालाही कळत नव्हतं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजनने बसल्या बसल्याच थोडा विचार केला, तेव्हा त्याला लक्षात आलं, की कालच आपलं भालेराव काकांशी कुठल्यातरी किरकोळ कारणावरून भांडण झालं होतं. तो </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">ऑफिसमधून आल्या आल्या सोसायटीच्या दारातच काकांनी काहीतरी वादाचा विषय काढला होता आणि साध्या गप्पांचं रूपांतर एकदम भांडणात झालं होतं. त्या रागातून निरंजन त्यांना काहीतरी ताडकन बोलला होता. त्याचं मन त्याबद्दल त्याला खात होतं. अर्थात, हा राग भालेराव काकांवरचा नव्हता, तर त्याच्या बॉसवरचा होता. ऑफिसमधला तणाव, दगदग अशी चुकून काकांवर निघाली होती. एरव्ही अंजली या रागाची हक्काची धनी होती. संध्याकाळी काकांशी भांडण झालं आणि त्याच रात्री काका संकटात असल्याचं त्याला स्वप्न पडलं. या दोन्ही गोष्टींचा एकमेकांशी काही संबंध असावा का</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?<span lang="MR"> काकांशी काहीतरी वाजलं म्हणून त्यांच्या बाबतीत काहीतरी विपरित घडावं, असं आपल्याला वाटलं का</span>?<span lang="MR"> मनी वसे ते स्वप्नी दिसे, असं म्हणतात. मग काकांना असं काहीतरी व्हावं, असं आपल्याला खरंच मनातून वाटत होतं का</span>?<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजनचं डोकं सैरभैर झालं.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">काका समोर बसले होते, तरी ते सुखरूप आहेत, याबद्दल त्याचा विश्वास बसेना. त्यानं पुन्हा एकदा तशी खात्री करून घेतली, काल घडलेल्या प्रकाराबद्दल काकांची पुन्हा पुन्हा माफी मागितली आणि तो तिथून निघाला.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">दिवसभर निरंजनचं कामात लक्ष नव्हतंच. राहून राहून त्याला ते स्वप्न आठवत होतं. त्याची उकल करण्याचा तो प्रयत्न करत होता. पहाटेच्या वेळी पडलेली स्वप्नं खरी होतात म्हणतात. हो...पहाटच होती ती. प्रचंड घाबरून निरंजन उठला, तेव्हा बाहेर झुंजुमुंजू झालं होतं. अर्थात, ते फक्त स्वप्नच होतं. कारण सकाळी उठून तो स्वतः भालेराव काकांना भेटला होता. त्यांची तब्येत उत्तम असल्याची खात्री त्यानं स्वतः करून घेतली होती. मनातल्या विचारांचा कल्लोळ निरंजनने मोठ्या हिमतीने शांत केला आणि पुन्हा एकदा ऑफिसच्या रुक्ष कामात डोकं खुपसलं.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">दिवसभर अंजलीसुद्धा सतत निरंजनच्या संपर्कात होती. त्याची सकाळची अवस्था तिने स्वतःच्या डोळ्यांनी पाहिली होती. त्यामुळे इतरवेळी निरंजन ऑफिसमध्ये असताना त्याला फोन करणं अंजली टाळत असे. आज मात्र ती उगाचच निमित्त काढून त्याला दिवसभरातून दहावेळा फोन करत होती. अगदी डबा खाण्यापासून ते </span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">`<span lang="MR">वेळेत घरी ये</span>`<span lang="MR">पर्यंतची आठवण करून देत होती. निरंजनलासुद्धा तिची काळजी आणि तिच्यातला बदल समजला होता, पण त्यानं ते फारसं मनावर घेतलं नाही. त्यालाही परिस्थितीची जाणीव होतीच.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">दिवस सुरळीत पार पडला.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">संध्याकाळी निरंजन ऑफिसमधून नेहमीच्या वेळी घरी आला, तेव्हा मात्र त्याला सोसायटीच्या दारात गर्दी दिसली. बरेच लोक जमले होते आणि सगळ्यांचे चेहरे चिंताक्रांत होते. थोडं पुढे जाऊन निरंजनने अंदाज घेतला, तर ही सगळी गर्दी भालेराव काकांच्या घरासमोरच झालेली दिसली. आज दुपारीच भालेराव काकांचा अचानक मृत्यू झाला होता. कधी नव्हे ते सकाळच्या ऐवजी दुपारी उशिरा अंघोळीला गेले आणि गॅस गिझर सुरू केला, पण बहुतेक नळीतून गॅस बाहेर पडत होता. बाथरूममध्ये गॅस कोंडून राहिला आणि काकांना बाथरूमच्या बाहेरच पडता आलं नाही. त्यांनी दार उघडण्याचा प्रयत्न केला असणार, हेसुद्धा स्पष्ट जाणवत होतं. मात्र तिथेच दारापाशी गुदमरून ते मरून पडलेले आढळले होते.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">ही बातमी समजल्यावर निरंजन जागच्या जागी कोसळला. सकाळी ज्या काकांशी आपण गप्पा मारल्या, त्यांच्या खुशालीची चौकशी केली, त्यांच्याबद्दल पाहिलेलं स्वप्न त्यांना सांगून माफी मागितली, ते काका अचानक दुपारी गेले. म्हणजे आपल्याला पडलेलं स्वप्न नक्कीच खरं होतं तर</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">! <span lang="MR">नाही</span>, <span lang="MR">पण हे कसं शक्य आहे</span>?<span lang="MR"> स्वप्नाचा आणि वास्तवाचा काय संबंध</span>?<span lang="MR"> हा नक्कीच योगायोग असणार. आत्तापर्यंत कधी कुणी गॅसमुळे गुदमरून मेलेलं नाही</span>?<span lang="MR"> अशा प्रकारे धडधाकट माणूस अचानक गेल्याची ही काय पहिलीच वेळ आहे</span>?<span lang="MR"> नाही नाही...पण ज्याच्याबद्दल काहीतरी स्वप्न पडलं, तोच माणूस गेल्याची ही नक्कीच पहिली वेळ होती. आणि त्यांचा जीव धोक्यात असल्याचं स्वप्न फक्त आपल्याला पडलं होतं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">पुढचे दोन आठवडे निरंजन अस्वस्थ होता. त्याचं कशातच लक्ष लागत नव्हतं. भालेराव काका गेले, त्या पहाटे आपल्याला हे असं वाईट स्वप्न पडलं होतं, हे कुणाला सांगायचं धाडसही त्याला झालं नव्हतं. अंजलीला मात्र त्याची अवस्था कळत होती. त्याच्याबद्दल तिला काळजी वाटत होती. भालेराव काकांशी त्याचं जवळचं नातं होतं, त्यामुळे त्यांच्या मृत्यूच्या दुःखाचा त्यानं स्वतःला त्रास करून घेऊ नये, एवढंच तिला वाटत होतं.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">सुदैवानं अंजलीचे प्रयत्न आणि तिच्या सदिच्छा उपयोगी पडल्या. निरंजन हळूहळू ती घटना विसरून गेला, त्याच्या मनावरचं दडपण दूर झालं. कामात त्याचं लक्ष लागायला लागलं आणि आता तो नॉर्मल वागू लागला. भालेराव काका जाऊन आता जवळपास महिना झाला होता. त्यानंतर निरंजनला पुन्हा कुठलं दुःस्वप्नंही पडलं नव्हतं. त्या दिवशी जे घडलं, तो एखादा विचित्र योगायोग असावा, असं समजून त्यानं ती कटू आठवण मनातून दूर करण्याचा प्रयत्न केला.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">...<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">एक महिना उलटून गेला आणि एके दिवशी पहाटे पुन्हा निरंजन खडबडून जागा झाला. त्याचं अंग घामानं डबडबलेलं होतं. त्याला पुन्हा तसंच स्वप्न पडलं होतं...बरोब्बर एक महिन्यापूर्वी पडलेलं. यावेळी त्याला स्वप्नात त्याचा जीवलग मित्र आणि सहकारी राकेश दिसला होता. निरंजन पहिल्यापेक्षा जास्त हादरला. गेल्यावेळी त्याला भालेराव काका दिसले होते. ते अगदीच म्हातारे नसले, तरी त्यांचं वय झालेलं होतं. आयुष्याचे सगळे टप्पे बघून झाले होते. राकेश अगदी तरुण होता, जेमतेम पस्तिशीचा. त्याच्याएवढाच. त्याला अजून बरंच आयुष्य बघायचं होतं. त्याचा मुलगा नुकताच पाच वर्षांचा झाला होता. रोज मुलाची वेगवेगळी कौतुकं सांगताना राकेशचा उत्साही चेहरा आणखी फुलत असे. निरंजनला क्षणार्धात हे सगळं आठवलं आणि त्याला पुन्हा प्रचंड अपराधी वाटायला लागलं. अंजलीला त्याच्यातला हा बदल जाणवला आणि गेल्यावेळसारखी शंका पुन्हा मनात दाटून आल्यामुळे तिचा चेहराही चिंताक्रांत झाला. तरीही धीर एकवटून तिनं स्वतःला सावरलं, काय झालंय, हे निरंजनला विचारलं.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">तेच स्वप्न...यावेळी राकेश दिसला मला स्वप्नात. तो संकटात होता. अंजली, मला भीती वाटतेय गं.</span>``<span lang="MR"> निरंजन थरथरत होता.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">घाबरू नकोस, काही होणार नाही. गेल्यावेळी जे झालं, तो फक्त एक योगायोग होता. आणि अशी विचित्र स्वप्नं पडतात. आपल्याशी काहीही संबंध नसलेली माणसं स्वप्नात दिसतात. विचित्र परिस्थिती दिसते, प्रत्यक्षात तसं काही होत नसतं. सगळे मनाचे खेळ असतात. </span>``<span lang="MR"> अंजलीनं त्याही परिस्थितीत त्याला धीर द्यायचा प्रयत्न केला खरा, पण तीसुद्धा जराशी घाबरूनच गेली होती.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजन अंथरुणातून उठला. अस्वस्थपणे स्वयंपाकघरात जाऊन त्यानं पाणी प्यायलं. हॉलमध्ये येरझारा घातल्या. उगाचच गॅलरीत डोकावून आला. तरीही त्याला चैन पडत नव्हतं.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">आज तारीख काय आहे</span>?``<span lang="MR"> त्याला एकदम आठवलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">अठरा. का</span>?``<span lang="MR"> अंजलीला तो काय बोलतोय कळत नव्हतं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">आणि तिथी</span>?``<span lang="MR"> </span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">तिथी</span>? ``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">तिथी गं...</span>!<span lang="MR"> मराठी तिथी...</span>! ``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">मला नाही माहीत. बघावं लागेल. </span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">कॅलेंडर कुठाय</span>? `` <span lang="MR">त्यानं धडपडत कॅलेंडर शोधलं. आजची तारीख बघून तो हादरला. आणखी अस्वस्थ झाला.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">आज अमावस्या आहे अंजली</span>!`` <span lang="MR">त्याच्या तोंडून शब्द नीट फुटत नव्हते.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">बरं मग.. </span>? ``<span lang="MR"> तिनं जणू काही कळलंच नसल्याचं दाखवण्याचा प्रयत्न केला.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">`<span lang="MR">बरं मग</span>`<span lang="MR"> काय</span>?<span lang="MR"> अमावस्या आहे आज. तुला काही कळतंय का</span>? <span lang="MR">अमावस्येच्या दिवशी मला हे वाईट स्वप्न पडलंय. </span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">असं होत असतं रे. गेल्यावेळीसुद्धा अमावस्याच होती काय़</span>?<span lang="MR"> काहीतरी बोलतोस उगाच</span>!``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">गेल्यावेळी.... </span>``<span lang="MR"> एकदम निरंजनच्या डोक्यात काहीतरी आलं. त्यानं कॅलेंडरचा आधीचा महिना काढला आणि तिथल्या प्रत्येक तारखेवरून त्याची नजर फिरू लागली.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">भालेराव काका गेले, तो दिवस कुठला होता</span>?<span lang="MR"> 19 तारीख होती...होय. आमची मीटिंग होती त्या दिवशी. पक्कं आठवतंय मला. 19 तारखेला तिथी.... </span>``<span lang="MR"> निरंजन बारकाईनं पाहू लागला आणि एकदम त्या तारखेवरचा तपशील पाहून हादरला. कॅलेंडर बाजूला करून हताशपणे खुर्चीवर कोसळला.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">त्या दिवशीसुद्धा अमावस्याच होती, अंजली</span>!``<span lang="MR"> त्याला पुढे काय बोलावं कळत नव्हतं. अंजलीही आता सैरभैर झाली होती. म्हणजे फक्त अमावस्येलाच त्याला अशी भयानक स्वप्नं पडत होती. गेल्यावेळी त्यानं भालेराव काकांना संकटात बघितलं आणि त्याच दिवशी त्यांचा अचानक मृत्यू झाला. यावेळी पहाटे त्याला त्याचा मित्र राकेश स्वप्नात दिसला होता. तिलाही काय बोलावं काही सुचेना.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">हे बघ निरंजन, घाबरू नकोस. असं काहीही होणार नाहीये. गेल्यावेळी भालेराव काकांशी तुझं भांडण झालं होतं. राकेशशी तुझं काही भांडण वगैरे झालंय का काल</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">नाही. तो ऑफिसला आलाच नव्हता.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">काय सांगतोस</span>?<span lang="MR"> बघ</span>! <span lang="MR">मी म्हटलं नव्हतं, उगाच तुझ्या मनात शंका</span>!``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अंजलीनं खुलासा केला आणि निरंजनलाही हायसं वाटलं. गेल्यावेळी भालेराव काकांशी आदल्या दिवशी त्याचं भांडण झालं होतं आणि पहाटे ते संकटात असल्याचं स्वप्न त्याला पडलं होतं. यावेळी त्याला राकेश स्वप्नात अशाच प्रकारे संकटात असलेला दिसला, पण त्याच्याशी भांडण वगैरे काही झालं नव्हतं. राकेश आदल्या दिवशी निरंजनला भेटलाच नव्हता</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">. <span lang="MR">दोन्ही घटनांमधला समान धागा एकच होता, तो म्हणजे दोन्ही दिवशी अमावस्या होती.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">तरीही निरंजनला राहवत नव्हतं. आता एवढ्या सकाळी राकेशला फोन करून त्रास देणं योग्य नव्हतं, म्हणून त्यानं सकाळी आठपर्यंत कसाबसा वेळ काढला. आठला त्यानं फोन केला, तेव्हा राकेश घरीच होता. एवढ्या सकाळी सकाळी निरंजनचा फोन बघून त्यालाही आश्चर्य वाटलं. पण निरंजनने सहज, काल का आला नव्हतास, ते विचारायला फोन केला, असं सांगून वेळ मारून नेली. नाही म्हटलं तरी त्यामुळे राकेश थोडासा दुखावला गेलाच. राकेश आणि निरंजन मित्र असले, तरी अलीकडच्या काळात ऑफिसमध्ये निरंजनचा भाव थोडा वधारला होता. त्याला राकेशपेक्षा जास्त महत्त्व मिळायला लागलं होतं. नवीन आलेल्या बॉसची निरंजनवर जास्त मर्जी होती आणि इतर लोक त्याबद्दल निरंजनवर जळतही होते. निरंजनही हल्ली बदललाय, अशी कुजबुज सुरू झाली होती. राकेशचाही आज असाच गैरसमज झाला. आपण खरंच एका महत्त्वाच्या कारणासाठी आलो नव्हतो, पण तेही कन्फर्म करायला निरंजनने फोन केला, असं त्याला वाटलं आणि कळत नकळत त्या दोघांची थोडी वादावादी झाली. निरंजनलाही मग राहवलं नाही आणि त्यानं राकेशवर राग काढला. सहज म्हणून केलेला हा फोन रागारागाने कट केल्यानंतरच संपला.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">त्या दिवशीही राकेश ऑफिसला आला नाही, तेव्हा निरंजनची अस्वस्थता वाढली. राकेशला फोन करून एकदा त्याच्या तब्येतीबद्दल विचारावं का, असा विचार त्याच्या मनात आला, पण आपण आजही येऊ शकत नाही, असं राकेशनं सकाळीच स्पष्ट केलं होतं. त्यावरून त्या दोघांची थोडी वादावादीही झाली होती. आता निष्कारण पुन्हा फोन करणं योग्य दिसलं नसतं, याची निरंजनला कल्पना आली. त्यानं फोन करण्याचा विषय मनातून काढून टाकला. संध्याकाळी चारच्या सुमारास निरंजनचा फोन वाजला, तेव्हा अनोळखी क्रमांक त्यावर दिसत होता. निरंजनने फोन घेतला. राकेशच्या भावाचा फोन होता. त्यानं जी माहिती दिली, ती ऐकून निरंजन हबकला. राकेशला अचानक हार्ट अटॅक आलाय आणि तो हॉस्पिटलमध्ये आहे, असं त्याच्या भावानं सांगितलं. निरंजन त्याला बघायला हॉस्पिटलमध्ये धावला, पण तोपर्यंत खेळ खलास झाला होता. राकेशचा निर्जीव देह समोर बघून निरंजनच्या पायातलं त्राणच नाहीसं झालं. तो कितीतरी वेळ तिथेच एका बाकड्यावर बसून रडत राहिला. मध्ये अंजलीचे अनेकदा फोन येऊन गेले, पण त्याला उत्तर द्यायचंही भान राहिलं नाही. त्याला पुन्हा ते सगळं आठवलं. सकाळी आपल्याला पडलेलं स्वप्न, त्यानंतर वाटलेली राकेशची काळजी, सकाळीच त्याच्याशी फोनवरून झालेलं भांडण आणि दुपारी राकेशच्या भावाचा ही वाईट बातमी देणारा फोन...</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!<span lang="MR"> निरंजनला काय बोलावं कळत नव्हतं. कसाबसा तो घरी आला. त्याच्या स्वप्नानं आज दुसरा बळी घेतला होता. गेल्या अमावस्येला भालेराव काका आणि यावेळी त्याचा जवळचा मित्र, राकेश.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजनचं आयुष्य एका महिन्यात होत्याचं नव्हतं झालं होतं. त्याचं कशात लक्ष लागेनासं झालं होतं. कळत नकळत आपल्या जवळच्या दोन व्यक्तींच्या मृत्यूला तो कारणीभूत ठरला होता. त्यांच्या मृत्यूची चाहूल त्याला लागली होती, पण तो काहीही करू शकला नव्हता. किंबहुना, काही करायचं त्याला सुचलंच नव्हतं. दोन्ही घटनांमध्ये एक विलक्षण संगतीही होती. दोन्ही वेळेला त्याला त्या-त्या व्यक्तीची स्वप्नं पडली होती, तीसुद्धा अमावस्येच्या रात्री. दोन्ही वेळेला एकतर आधी किंवा नंतर त्याचं त्या त्या व्यक्तींशी भांडण झालं होतं आणि त्याच दिवशी काहीतरी निमित्ताने त्या दोघांचाही मृत्यू झाला होता. म्हणजे निरंजनला लोकांचा मृत्यू दिसू लागला होता. निदान जवळच्या व्यक्तींचा तरी</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अंजलीच्या आग्रहावरून निरंजनने सध्यातरी या प्रकाराची कुठेही वाच्यता करायची नाही, असं ठरवलं होतं. अगदी आईवडिलांनाही त्यानं याबद्दल काही सांगितलं नाही. काही दिवस गेले आणि तोसुद्धा हळूहळू ते प्रसंग काही काळासाठी विसरून गेला. पुढची अमावस्या जवळ आल्यानंतर मात्र त्याला पुन्हा त्या कटू प्रसंगांची आठवण झाली आणि मनातली धाकधूक वाढली. गेल्यावेळचं ओझं निरंजनने बाळगायची गरज नाही, यावेळी काही होणार नाही, असं अंजली त्याला वारंवार बजावत राहिली, पण निरंजनला अजूनही खातरी होत नव्हती. काहीतरी विपरित घडणार, असं त्याला उगाचच वाटत राहिलं होतं.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अमावस्येच्या आदल्या दिवशी तर निरंजन फारच अस्वस्थ झाला. आपल्याला पुन्हा ते स्वप्न पडणार आणि कुणाचातरी नाहक बळी जाणार, अशी भीती त्याचं मन कुरतडायला लागली होती. काय करावं त्याला काही सुचत नव्हतं. अंजलीलाही त्याची ही अवस्था बघवत नव्हती, पण ती त्याला शाब्दिक धीर देण्यापलीकडे काही करू शकत नव्हती.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजनने पुन्हा एकदा सगळ्या गोष्टींचा पहिल्यापासून विचार केला आणि त्याला एकदम काहीतरी सुचलं.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">अंजली, असं केलं तर</span>?``<span lang="MR"> तो चमकून म्हणाला.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">कसं</span>?``<span lang="MR"> तिनंही उत्सुकतेनं विचारलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">हे बघ, गेल्या दोन्ही वेळेला मला पहाटेच्या वेळी ते स्वप्न पडलं होतं. आणि फक्त अमावस्येच्याच रात्री ते स्वप्न पडतंय. यावेळी मी रात्रभर झोपलोच नाही, तर</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">त्याच्या डोक्यातला विचार तिलाही पटला.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">खरंय रे. म्हणजे, दरवेळी तुला असं काही स्वप्न पडेलच असं नाही, पण यावेळी उगाच रिस्क घेण्यापेक्षा हा उपाय चांगलाच वाटतोय मला.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">मलासुद्धा. हे बघ, माझाही या अनैसर्गिक गोष्टींवर विश्वास नाही. पण गेल्या दोन अमावस्यांना जे काही घडलंय, ते आपल्या डोळ्यांसमोर आहे. आता मी या परिस्थितीत आणखी धोका पत्करू शकत नाही.</span>``<span lang="MR"> निरंजन मनापासून बोलला, ते तिलाही पटलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">पण रात्रभर कसा जागा राहणार तू</span>?<span lang="MR"> दुसऱ्या दिवशी त्रास होईल, त्याचं काय</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">दुसऱ्या दिवशीच्या त्रासाचं बघून घेऊ. ज्या रात्री मला स्वप्नं पडतात, त्या रात्री मी झोपलोच नाही, तर स्वप्न पडायचा प्रश्नच येणार नाही. बरोबर ना</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजनचा युक्तिवाद बिनतोड होता. शिवाय त्या परिस्थितीत दुसरं काही सुचत नसल्यामुळे अंजलीनेही त्याला होकार दिला. ती स्वतः त्याच्याबरोबर जागी राहणार होती. रात्री त्याला झोप येऊ नये, म्हणून काय काय करायचं याची यादीच त्यांनी तयार केली होती. दिवसभरात चुकूनही कुठलंही औषध पोटात जाणार नाही, झोप येईल, असा कुठलाही पदार्थ खाल्ला जाणार नाही, याची त्यांनी काळजी घेतली. रात्री टीव्ही आणि डीव्हीडीवर बघण्यासारखे भरपूर सिनेमे शोधून ठेवले. कॅरम, पत्ते, कुठले कुठले गेम्स शोधून ठेवले. रात्री अगदीच वाटलं तर नाइट आउट करायचा, गाडीतून कुठेतरी भटकून यायचं, हेही त्यांनी निश्चित केलं होतं.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अमावस्येची रात्र उजाडली. अंजलीलाही टेन्शन आलं होतं, पण तिनं तसं दाखवलं नाही. निरंजनला आधार देणं तिच्यासाठी महत्त्वाचं होतं. दोघांनी लग्नानंतर कधी नव्हे ते एवढा सलग वेळ एकमेकांसाठी दिला. त्यांच्या मनसोक्त गप्पा रंगल्या. कुठले कुठले विषय निघाले, लग्नाआधीच्या गमतीजमती, लग्नानंतरचे रुसवेफुगवे, सगळ्या आठवणी निघाल्या. दोघंही या गप्पांमध्ये रंगून गेली होती. मध्येच अंजलीनं उठून कॉफी केली, दोघांनी आवडीचे सिनेमे आलटून पालटून बघितले. मध्यरात्र उलटून गेली होती. आता पहाट व्हायला काहीच तास बाकी होते. अंजली सोबत असल्यामुळे निरंजनलाही झोपेची गरज वाटत नव्हती. झोप येत होती, पण ती अगदी अनिवार झाली नव्हती. एकमेकांच्या सहवासात वेळ कसा गेला, कळलंच नाही.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">...</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">किचनमधून आलं-सुंठ घातलेल्या चहाचा मस्त वास घरात दरवळला आणि निरंजन टेबलापाशी चहा प्यायला येऊन बसला.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">घे. ताज्या दुधाचा गरमागरम चहा</span>!``<span lang="MR"> अंजली उत्साहाने दोन कप घेऊन आली.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">तिनं निरंजनसमोर एक कप ठेवला, स्वतः बसली आणि गरम चहाचा आस्वाद घेऊ लागली. तिच्या चेहऱ्यावर एका मोठ्या संकटातून सुटल्याचं समाधान होतं. निरंजन मात्र अजूनही अस्वस्थ वाटत होता. तिच्या ते लक्षात यायला वेळ लागला नाही.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">काय रे, चहा घे ना</span>! <span lang="MR">कसला विचार करतोयंस</span>?``<span lang="MR"> तिनं विचारलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजननने फक्त नकारार्थी मान हलवली. चहाचा कप हातात घेतला, पण अजूनही त्याचं लक्ष नाहीये, याचा अंदाज अंजलीला आला.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">काय झालंय</span>?<span lang="MR"> आता ते सगळं विसरून जा. कालच्या रात्रीची भीती होती ना आपल्याला</span>?<span lang="MR"> ती रात्र संपलेय आता. आपण दोघं एकमेकांसमोर आहोत. खूप धीर दाखवून आपण हे संकट परतवलंय. आता काळजी करायचं काही कारण नाही</span>!``<span lang="MR"> ती त्याला समजावत म्हणाली. निरंजनला मात्र ते पटलेलं दिसत नव्हतं. त्यानं कसातरी चहाचा एक घोट घेतला.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">तू बाहेर कशासाठी गेली होतीस</span>?``<span lang="MR"> त्याच्या अचानक प्रश्नानं अंजलीनं चमकून पाहिलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">कशासाठी म्हणजे</span>?<span lang="MR"> ताज्या दुधाची पिशवी आणायला गेले होते. तुला सांगूनच गेले होते की</span>!<span lang="MR"> तू अंघोळीला जातो म्हणालास आणि मी बाहेर पडले. का</span>?<span lang="MR"> काय झालं</span>?``<span lang="MR">तिनं आश्चर्यानं विचारलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजन त्यावर गप्प बसला.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">अरे काय झालं, सांग की. असं मनात ठेवू नकोस. तुलाच त्रास होईल.</span>``<span lang="MR"> तिनं काकुळतीला येऊन विनंती केली.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">तू गेलीस तेव्हा मी बेडरूममध्येच होतो. घड्याळात पाच वाजलेलेही बघितले मी. अंघोळीसाठी उठणार होतो, पण तेवढ्यात...</span>``<span lang="MR"> बोलता बोलता निरंजन एकदम थांबला.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">तेवढ्यात काय</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">कसा कुणास ठाऊक, मी बेडवर बसल्या बसल्या आडवा झालो आणि पंधरा वीस मिनिटं झोप लागली मला.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">काय</span>?``<span lang="MR"> त्याच्या बोलण्यानं अंजलीच्या हातातला कप डचमळला. तिला काय बोलावं कळेना झालं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">पुन्हा स्वप्न पडलं की काय</span>?``<span lang="MR"> तिनं घाबरतच विचारलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">न...नाही.</span>``<span lang="MR"> निरंजनने नजर चोरत उत्तर दिलं, तेव्हा अंजलीच्या चेहऱ्यावरची काळजी आणखी वाढली.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">म्हणजे तुला स्वप्न पडलं पुन्हा. हो ना</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजन काहीच बोलला नाही, पण त्याच्या मौनातच त्याचा होकार आहे, हे तिच्या नजरेनं हेरलं.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">निरंजन, काय स्वप्न पडलं, ते मला खरंखरं सांग.</span>``<span lang="MR"> तिनं त्याला धीर दिला, पण आता तिचाही धीर खचला होता. तो काय बोलतो, हे ऐकण्यासाठी तिचे प्राण कानात एकवटले होते.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">निरंजनने एक आवंढा गिळला आणि कसंबसं तो सांगू लागला, </span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">मला पुन्हा तेच स्वप्न पडलं होतं...तसंच...कुणीतरी संकटात असल्याचं.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">पण कोण</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">नाही...यावेळी चेहरा दिसला नाही त्या माणसाचा.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">कसं काय</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">कुणास ठाऊक. पण ती व्यक्ती माझ्या जवळची होती. मला खूप काळजी वाटतेय, अंजली. खूप घाबरलोय मी. पुन्हा तसं काही झालं, तर मी स्वतःला माफ करू शकणार नाही...का पडतात मला अशी स्वप्नं</span>?<span lang="MR"> काय झालंय मला</span>?<span lang="MR"> मी नॉर्मल माणूस राहिलो नाहीये का</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">बोलता बोलता निरंजनच्या डोळ्यांतून घळाघळा अश्रू वाहायला लागले. त्याला कसा धीर द्यावा, तेच अंजलीला सुचेना.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">हे बघ, पुन्हा सगळं तसंच घडलंय, हे कळतंय. पण यावेळी तुला कुणाचा चेहरा दिसला नाहीये, हे त्यातल्या त्यात समाधान नाहीये का</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">अगं हो, पण...</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">पुरे. आता त्या विषयावर चर्चा नको. तू त्या स्वप्नाची आठवणच काढू नकोस. काही घाबरायचं कारण नाही. तू नेहमीसारखा ऑफिसला जा, कामात स्वतःला बुडवून घे. काही होणार नाही. पण तुझी झोप...</span>?``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">झोपेचं काही एवढं टेन्शन नाही. मी करेन मॅनेज.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">हं. मग ठीकेय.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">पण मी ऑफिसला नाही जाणार. मला आज दिवसभर तुझ्याबरोबर राहायचंय. मला खूप काळजी वाटतेय अंजली. मला तुझा आधार हवाय.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">अरे हो, कळतंय मला. पण तू घरी राहिलास, तर सतत तुझ्या डोक्यात तेच विचार येत राहतील. त्यापेक्षा कामात गुंतवून घे स्वतःला. मग त्रास नाही होणार.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">अगं, पण...</span>`` <span lang="MR">निरंजनला तिचं म्हणणं पटत नव्हतं. </span>``<span lang="MR">तू गेलीसच का बाहेर</span>?<span lang="MR"> नसता प्यायला चहा एखादवेळी</span>!``<span lang="MR"> तो पुन्हा वैतागला. आता मात्र तिला राहवलं नाही.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">तुझ्यासाठीच बाहेर गेले होते ना</span>?<span lang="MR"> तू लगेच अंघोळीला का उठला नाहीस</span>?<span lang="MR"> मला कशाला दोष देतोयंस</span>?``<span lang="MR"> तिचाही आवाज चढला. दोघांची वादावादी झाली. शेवटी अंजलीनेच माघार घेतली. निरंजनची अवस्था तिला कळत होती. कुणाचा मुद्दा योग्य, याच्यापेक्षाही निरंजनला त्रास होऊ नये, हे यावेळी महत्त्वाचं होतं. तिनं शांत राहायचं ठरवलं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">हे बघ, काय झालं, ते विसरून जा. ऑफिसला जायचं की नाही, ते आपण नंतर ठरवू. तू सध्या आवरून घे. फ्रेश हो, आपण बाहेर जाऊन ब्रेकफास्ट करून येऊ. तुला बरं वाटेल.</span>``<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">नाही...नको. बाहेर नको. तू घरीच काहीतरी कर. आज बाहेर कुठेच नको जायला.</span>``<span lang="MR"> निरंजन एकदम उसळून म्हणाला. अंजलीला त्याचं वागणं विचित्र वाटलं, पण ती काही बोलली नाही. स्वतःवर नियंत्रण ठेवायचं तिनं मनाशी ठरवलं होतं.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">बरं, तू अंघोळ करून घे, तोपर्यंत मी नाश्त्यासाठी काहीतरी करते,</span>``<span lang="MR"> असं म्हणून ती जागेवरून उठली. त्याच्या जवळ जाऊन तिनं त्याच्या डोक्यावरून हात फिरवला. त्याचा हात हातात घेऊन त्याला धीर दिला. त्याच्या डोळ्यांत पाणी तरळलं. कधी नव्हे एवढी काळजी तिला त्याच्या डोळ्यांत दिसली. तिने पुन्हा त्याच्या हातांवर थोपटून त्याला धीर दिला.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``<span lang="MR">सगळं ठीक होईल. काळजी करू नकोस.</span>`` <span lang="MR">ती म्हणाली आणि स्वयंपाकघराकडे वळली. निरंजनची नजर मात्र तिच्यावरच रोखली गेली होती. त्याला बरंच काहीतरी सांगायचं होतं, पण सांगता येत नव्हतं. </span>``<span lang="MR">अंजली, तू आहेस म्हणून सगळं आहे. मला तू कायम माझ्या आयुष्यात हवी आहेस. कधीकधी मी तुझ्याशी उगाच भांडतो, पण तू मला समजून घेतेस. मी तुला काही होऊ देणार नाही...</span>``<span lang="MR"> तो मनातल्या मनात पुटपुटला. स्वयंपाकघरात शिरताना अंजलीने मागे वळून पाहिलं आणि तिची निरंजनशी नजरानजर झाली. तो आपल्याकडेच बघतोय, हे लक्षात आल्यावर तिलाही हसू आलं. </span>`<span lang="MR">उठा आता,</span>`<span lang="MR"> असं तिनं नजरेनंच त्याला खुणावलं, तसा तोही कसंनुसा हसला. मनातले विचार झटकून टाकण्याचा प्रयत्न केला आणि तो अंघोळीसाठी उठला. बाथरूमच्या दिशेने जायला निघाला, तेवढ्यात जोरदार स्फोटाचा आवाज त्याच्या कानावर पडला. त्यापाठोपाठ अंजलीची किंकाळी.</span><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">...<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">पोस्ट मार्टेमचे सोपस्कार पार पडून अंजलीचा मृतदेह ताब्यात मिळाला, तेव्हा निरंजन कितीतरी वेळ तिच्याशेजारी बसून होता. तिचा चेहरा ओळखू येण्याच्या पलीकडे गेला होता. राहून राहून एकच विचार त्याच्या मनात येत होता – आज पहाटे पडलेल्या स्वप्नातसुद्धा तिचा चेहरा असाच आपल्याला ओळखूच आला नसता तर</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?<span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">...</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span> </span></span></p><p class="gmail-MsoListParagraph" style=""><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">-<span style="font-variant-numeric:normal;font-variant-east-asian:normal;font-stretch:normal;font-size:7pt;line-height:normal;font-family:"Times New Roman""> </span></span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अभिजित पेंढारकर.</span><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p><p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">(पूर्वप्रसिद्धीः प्रपंच दिवाळी अंक, 2017.)<span></span></span></p> </div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-80759751091037417342017-10-15T22:21:00.001-05:002018-01-22T11:37:44.516-06:00घेता, किती घेशील दो कराने?<p class="mobile-photo"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyDGA_Fk-5XummR6x7OBiGY6_4YmwPiWFm-HVHwqdqfSLLdsSiIdYb0shr4NQinRNcQj-v82PkX94htsKdgJbVoDgrm-jDN6-4tPjItXSRXo6dDhvfY5c8mLd3_pdAv3a4iJjul_gnx5zD/s1600/shopping-women-cartoon-390x220-704667.jpg"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyDGA_Fk-5XummR6x7OBiGY6_4YmwPiWFm-HVHwqdqfSLLdsSiIdYb0shr4NQinRNcQj-v82PkX94htsKdgJbVoDgrm-jDN6-4tPjItXSRXo6dDhvfY5c8mLd3_pdAv3a4iJjul_gnx5zD/s320/shopping-women-cartoon-390x220-704667.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_6477343713320400082" /></a></p><div dir="ltr"><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><br></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal">``<span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">आज संध्याकाळी जायचंय ना हो आपण खरेदीला</span><span lang="EN-US">?``</span><span lang="EN-US" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">सकाळी पेपर वाचताना सौ. किरकिरे एकदम आठवल्यासारख्या ओरडल्या आणि सगळ्या घराचं लक्ष वेधलं गेलं. बहुधा कुठल्यातरी साडीच्या दुकानांतल्या आकर्षक साड्यांच्या जाहिरातींवर त्यांची नजर पडली होती.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">यंदा दिवाळीचा फराळ स्वस्त, घरांच्या किमती कमी होणार, अशाच बातम्या महिनाभर झळकत होत्या. एसटीचा प्रवास थोडासा महागणार असल्याची कुणकुण होती, पण यावेळी कुठे फिरायला जाण्याचा बेत नव्हता. पेट्रोलच्या किंमतींवरून रणकंदन झाल्यानंतर सरकारनं पेट्रोल दोन-चार रुपये कमीच केलं होतं आणि काही पदार्थांच्या जीएसटीमध्येही कपात केली होती. थोडक्यात, विरोधकांच्या मोर्चांशिवाय महागाईचं विशेष विरोधी वातावरण कुठे नव्हतं. त्यामुळे खरेदीसाठीही अगदी अनुकूल काळ होता. त्यातून दिवाळी अगदीच दोन दिवसांवर आली होती आणि आज खरेदीला जाणं आवश्यकच होतं. कुमार आणि सुकन्येचे खरेदीचे तर भलेमोठे प्लॅन्स कधीपासून आखून तयार होते. त्यासाठीची यादीही त्यांनी तयार ठेवली होती.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">आम्ही लहान होतो, तेव्हा आम्हाला असं कुणी विचारतही नव्हतं</span><span lang="EN-US">!``</span><span lang="EN-US" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">किरकिरे आजोबांनी सकाळपासून तीनशेएकोणसत्तराव्या वेळेला हे वाक्य उच्चारलं, तेव्हा समोर ऐकून घ्यायला कुणी नव्हतं. </span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">वर्षातून एकदा नवीन कपडे मिळायचे, तेसुद्धा दिवाळीला. वडील कुठूनतरी स्वस्तातलं एखादं कापड घेऊन यायचे आणि मग त्यातच घरातल्या सगळ्या भावंडांची शर्टांची शिलाई व्हायची.</span><span lang="EN-US">``</span><span lang="EN-US" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">आजोबांनी पुन्हा एकदा स्वातंत्र्यपूर्वकाळातली टेप वाजवली. </span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">अरे श्रीधर, तुला चष्म्याची नवीन फ्रेम सांगितली होती, ती आणलीस का रे</span><span lang="EN-US">?``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> त्यांना तेवढ्यात काहीतरी आठवलं.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">ती बाजारातच आली नाहीये हो अजून</span><span lang="EN-US">! </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">तो दुकानदार वैतागला होता माझ्यावर, दर महिन्याला तुमच्यासाठी वेगवेगळ्या फ्रेम्स मागतो म्हणून</span><span lang="EN-US">!``</span><span lang="EN-US" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">श्री. किरकिरेंनी शक्य तेवढ्यात नम्र आवाजात खुलासा केला.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">बरं ठीकेय, संध्याकाळी तसंही आपण बाहेर शॉपिंगला जाणारच आहोत, तेव्हा काय ते बघू.</span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> आजोबांनी विषय मिटवून टाकला. आजीलाही बाजारात नवी आलेली नवी </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">पाठक बाई स्टाईल</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> साडी</span><span lang="MR"> </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">घ्यायची होती, पण एकदम संध्याकाळीच विषय काढू, असं तिनंही ठरवून टाकलं होतं. चिरंजीवांना कॉलेजसाठी नवीन बूट घ्यायचे होते. खरंतर अजून त्याची दहावीच सुरू होती, तरीही मनातून तो कॉलेजला कधीच पोचला होता. सुकन्येला आलिया भट स्टाईल पलाजो घ्यायचा होता, कृती सेनॉन स्टाईल लेहंगा, कंगना स्टाईल स्पॅगेटी टॉप आणि दीपिका स्टाईल अनारकलीही हवा होता. एकूण सगळ्यांचे सगळे प्लॅन्स ठरले होते. ठरला नव्हता तो एकाच व्यक्तीचा प्लॅन आणि ती व्यक्ती होती, श्री. किरकिरे. सगळ्यांना नव्या खरेदीसाठी मूड आला होता आणि श्री. किरकिरेंना फक्त टेन्शन आलं होतं...खर्चाचं. सगळ्यांच्या इच्छाआकांक्षा पूर्ण करण्याची जबाबदारी त्यांच्या एकट्यावर होती, कारण घरखर्चाचा कोलमडणारा हिशोब त्यांना सावरायचा होता. सकाळपासून त्यांची जी घालमेल चालली होती, त्यावरूनच सौ. किरकिरेंना अंदाज आला होता. त्यामुळे आपल्या खरेदीची यादी आयत्यावेळीच जाहीर करावी आणि दुकानदारानं गळ घातली म्हणून घ्यावं लागलं, असा देखावा निर्माण करावा, असा त्यांचा बेत होता.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">दुपारपर्यंत फारसं काही उत्साहवर्धक घडलं नाही, पण दुपारनंतर घडामोडींना वेग आला. सरकार पाडण्यासाठी किंवा मंत्रिमंडळ विस्तारासाठी येतो, तसा.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">सगळ्यांनी एकत्र खरेदी जायलाच हवं का</span><span lang="EN-US">?``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> चिरंजीवांनी शंका काढली. त्यांना संध्याकाळी टीव्हीवर लागणारी फुटबॉलची मॅच बघायची होती. खरंतर दिवाळीच्या तोंडावर संध्याकाळी एकत्र बाहेर खरेदीसाठी जाण्याचा कुमारी किरकिरेलाही वैताग आला होता, पण तिला खरेदीसाठी दुसरं कुणी पार्टनरही मिळालं नव्हतं. शिवाय बंधुराज घरी असल्यामुळे तिला निवांतपणे घरी बसून </span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">हाफ गर्लफ्रेंड</span><span lang="EN-US">`</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">ही बघता येणार नव्हता. तिची त्यावरून धुसफूस सुरू झाली. आजीआजोबांना पाय मोकळे करायला बाहेर पडायचंच होतं, पण पावसाची लक्षणं दिसत होती आणि आता भिजण्याची कुणाचीच इच्छा नव्हती.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">ते ऑनलाइन का काय ते शॉपिंग करता ना तुम्ही</span><span lang="EN-US">? </span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">ते कुठे जाऊन करतात</span><span lang="EN-US">?``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> आजीनं शंका काढली, तसे चिरंजीव आणि सुकन्या फिस्सकन हसले. <span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">अगं आजी, ऑनलाइन शॉपिंग घरीच करता येतं. त्यासाठी कुठे जावं लागत नाही.</span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> सुकन्येनं आजीला समजावून सांगण्याचा प्रयत्न केला. मग तिनं मोबाईलवर वेगवेगळ्या वेबसाइट्स कशा असतात, तिथे केवढ्या व्हरायटी असतात, लेटेस्ट ट्रेंड आणि कस्मटर रेटिंग बघून कसं खरेदी करता येतं, हे सगळं तिला दाखवलं. </span><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">पण मोबाईलवर दुकानदाराशी घासाघीस कुठे करता येतेय</span><span lang="EN-US">?``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> या आजीच्या प्रश्नावर कुणाकडेच उत्तर नव्हतं. आणि खरेदीची मजा घासाघीस करून दुकानदाराकडून आपल्याला पाहिजे तशा वस्तू आपल्याला हव्या त्या दरात घेण्यातच आहे, असं सांगून आजीनं ऑनलाइन शॉपिंगचा प्रस्ताव धुडकावून लावला.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">बाहेर जाऊन ही मंडळी किती खरेदी करणार आणि त्यासाठी किती वेळ खर्ची घालणार, याचा अजूनही श्री. किरकिरेंना अंदाज येत नव्हता. नाही म्हणायला एक गोष्ट त्यांना साथ देत होती, ती म्हणजे पाऊस. दुपारपासून जो काही पाऊस लागला होता, त्यामुळे सगळ्यांच्याच खरेदीच्या उत्साहावर विरजण पडलं होतं. छत्र्या आणि रेनकोट सांभाळत आणि साचलेल्या पाण्यातून वाट काढत खरेदीला जाण्यात कुणालाच रस नव्हता. निदान आजचा बेत उद्यावर गेला, याचा सूक्ष्म आनंद श्री. किरकिरेंच्या चेहऱ्यावर झळकत होता. अर्थात, आज खरेदीला गेलो नाही, तर उद्यापासून आपल्याला वेळ नाही आणि मग मनासारखी खरेदी राहूनच जाईल, याचा सौ. किरकिरेंना अंदाज होता. काहीतरी करायला हवं होतं.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">पण संध्याकाळी घरी बसून काय करायचं</span><span lang="EN-US">?``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> चिरंजीवांनी विचारलेली शंका सौ. किरकिरेंच्या पथ्यावर पडली.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">मी मस्त उपाय सांगते</span><span lang="EN-US">!``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> उत्साहाने उडी मारत त्या पुढे आल्या. पुन्हा सगळ्यांचे कान टवकारले गेले.</span><span lang="EN-US"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US">``</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">आठ दिवस फराळाच्या कामामुळे घरातल्या साफसफाईला वेळ मिळाला नव्हता. सगळे अनायसे घरी आहेत, तर आजच करून टाकूया साफसफाई</span><span lang="EN-US">!</span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> सगळ्यांची मदत होईल</span><span lang="EN-US">!``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">सौ. किरकिरेंनी हे वाक्य उच्चारलं मात्र, पुढच्या दहा मिनिटांत घरातले सगळे मरगळलेले, सुस्तावलेले, कंटाळलेले चेहरे पावसापाण्याची पर्वा न करता बाजारातील गर्दीत खरेदीच्या उत्सवात रममाण झाले होते</span><span lang="EN-US">!<span></span></span><span lang="EN-US"></span><span lang="EN-US" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif"> </span><span lang="EN-US"><span></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US"><br></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US"> </span></p> <p class="gmail-MsoListParagraph" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:Mangal,serif">-<span style="font-variant-numeric:normal;font-stretch:normal;font-size:7pt;line-height:normal;font-family:"Times New Roman""> </span></span><span lang="MR" style="font-size:12pt;font-family:Mangal,serif">अभिजित पेंढारकर.<span></span></span></p> </div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-90878464526459298942017-08-17T21:49:00.001-05:002017-08-17T21:51:16.207-05:00संकटी रक्षी, शरण तुला मी!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"><span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"><b>('मुंबई सकाळ'च्या श्रावण विशेष पुरवणीसाठी लिहिलेला लेख क्र. 4)</b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"><span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"><span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">घरी आल्यापासून केतनला चहा मिळाला नव्हता. या श्रावणात घरात रोज कुठल्या ना कुठल्या पदार्थांचे वास घमघमत असायचे. आपणच केलेला पदार्थ त्याने सगळ्यात आधी खावा, यासाठी सासू-सुनांमध्ये चढाओढ लागलेली दिसायची. मग दोघींचेही पदार्थ कसे चांगले आहेत, असं कौतुक करताना केतनचा मुत्सद्दीपणा पणाला लागायचा. आज मात्र असं काहीच झालं नव्हतं. आज मात्र जेवणाची वेळ झाली, ती साध्या आमटीभाताचा वाससुद्धा दरवळत नव्हता.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">केतननं जरा आढावा घेतला, तेव्हा त्याला लक्षात आलं, की सोनालीचा घरीच गणपती तयार करण्याचा उपक्रम सुरू आहे. गणपतीची माती, पाणी, काटे-चमचे, पळ्या, कागद, यांचा तिनं एवढा पसारा करून ठेवला होता, की खोलीत पाऊल ठेवायला जागा नव्हती. केतनला बघितल्या बघितल्या ती उत्साहाने उडी मारून म्हणाली, </span><span style="font-size: 12pt;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">कसा झालाय माझा गणपती</span><span style="font-size: 12pt;">?``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"> तिनं खरंच छान मूर्ती घडवली होती. </span><span style="font-size: 12pt;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">कमाल</span><span style="font-size: 12pt;">! </span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">हे कधी शिकलीस तू</span><span style="font-size: 12pt;">?``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"> त्यानं कौतुकानं विचारलं. सोनालीकडूनच त्याला समजलं, की तिनं गणपती तयार करण्याच्या एका कार्यशाळेत भाग घेतला होता. अवघ्या दोन दिवसांत ती असा गणपती तयार करायला शिकली आणि आता यंदा घरच्या गणपतीची मूर्ती आपणच तयार करायची, असं तिनं मनाशी ठरवलं होतं.</span><span style="font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">केतन म्हणाला, </span><span style="font-size: 12pt;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">खरंच भारी आहेस तू. घरातली कामं सांभाळून तू गणपती करायला शिकलीस, एवढ्या लवकर एवढी सुबक मूर्ती तयार केलीस. यंदा हाच गणपती आपण बसवायचा. फायनल</span><span style="font-size: 12pt;">!`` </span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">आश्वासन दिलं खरं, पण नजीकच्या भविष्याची त्याला अजिबात कल्पना नव्हती. त्याचं बोलणं संपतं न संपतं, तोच वत्सलाबाईंची हाक आली आणि तो तिकडे पळाला.</span><span style="font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">वत्सलाबाईंच्या खोलीत आल्यावर केतनला बसलेला धक्का आधीच्या धक्क्यापेक्षाही जास्त रिश्टरचा होता. त्यांनीसुद्धा असाच पसारा पाडला होता आणि त्याच्या मध्यभागी होती, त्यांनी स्वतःच्या हातांनी घडवलेली गणपतीची सुबक मूर्ती.</span><span style="font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">कसा झालाय माझा गणपती</span><span style="font-size: 12pt;">?``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"> त्यांनी उत्साहानं विचारलं.</span><span style="font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">कमाल</span><span style="font-size: 12pt;">! </span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">हे कधी शिकलीस तू</span><span style="font-size: 12pt;">?``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"> केतनच्या स्वरात आश्चर्य, धक्का, उत्सुकता, भीती आणि भविष्यातल्या संकटाची चाहूल, सगळंच दाटून आलं होतं. वत्सलाबाईसुद्धा अशाच कुठल्यातरी कार्यशाळेत गणपती करायला शिकल्या होत्या आणि त्यांनीही घरी हा यशस्वी प्रयोग केला होता, हे त्याच्या लक्षात आलं. </span><span style="font-size: 12pt;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">यंदा हाच गणपती आपण बसवायचा,</span><span style="font-size: 12pt;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"> असं आश्वासन त्याला इथेही द्यावंच लागलं.</span><span style="font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">आता केतनपुढे धर्मसंकट उभं होतं. दोघींपैकी एकीचा गणपती बिघडला असता, त्यांना जमला नसता, तर त्यांनी स्वतःहूनच माघार घेतली असती. पण यावेळी मुकाबला बरोबरीचा होता. घरात दोन गणपती बसवणं तर शक्य नव्हतं. कुणाचा एकीचा गणपती निवडला, तर दुसरीला राग येणार होता.</span><span style="font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">गणपतीच्या काळातल्या बंदोबस्ताचा पोलिस यंत्रणेला येत नसेल, एवढा तणाव केतनला या काळात आला होता.</span><span lang="MR" style="font-size: 12pt;"> </span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">गणपती रंगवून पूर्ण होईपर्यंत केतनच्या जिवात जीव नव्हता. मात्र, एके दिवशी अचानक सोनाली आणि वत्सलाबाई एकदमच त्याच्या समोर आल्या आणि वादावर तोडगा निघाल्याचं त्यांनी सांगितलं.</span><span style="font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">हे बघ, आम्ही ठरवलंय, की दोन्ही गणपती चांगले आहेत, त्यामुळे दोन्ही बसवायचे. फक्त एकाची पूजा करायची आणि दुसरा नुसताच. सार्वजनिक मंडळं करतात, तसं.</span><span style="font-size: 12pt;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"> वत्सलाबाईंनी खुलासा केला.</span><span style="font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">केतन समाधानाचा निःश्वास टाकणार, एवढ्यात सोनाली म्हणाली, </span><span style="font-size: 12pt;">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">फक्त मखरात कुठला बसवायचा आणि पूजेसाठी कुठला ठेवायचा, हे तेवढं तू ठरव</span><span style="font-size: 12pt;">!``</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , sans-serif; font-size: 12pt;">केतनला पुढच्या संकटाची चाहूल लागली आणि त्यातून वाचण्यासाठी त्यानं मनातल्या मनात विघ्नहर्त्याचा जप सुरू केला</span><span style="font-size: 12pt;">!</span></div>
</div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-61421873301831978202017-08-10T20:57:00.001-05:002017-08-10T20:57:48.384-05:00समथिंग `स्पेस`ल<div dir="ltr"><p style="margin:0px 0px 6px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px">('मुंबई सकाळ'च्या श्रावण विशेष पुरावणीसाठी लिहिलेला लेख क्र. 3)<br>...</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px"><span style="font-family:inherit"><br></span></p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px"><span style="font-family:inherit">``आई, मी काय म्हणतो, तू यंदा नेहमीसारखी मैत्रिणीकडे जन्माष्टमीला जाणार नाहीयेस?`` वत्सलाबाईंसाठी स्वतः चहा करून आणून दिल्यावर केतन म्हणाला.</span><br></p><div class="gmail-text_exposed_show" style="display:inline;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px"><p style="margin:0px 0px 6px;font-family:inherit">``अरे नाही रे बाबा, यंदा तीच घरी नाहीये. जन्माष्टमी बुडणार माझी.``<br>हे उत्तर ऐकून त्याचा चेहरा पडला.<br>``तुला नक्की काय हवंय? उगाच ताकाला जाऊन भांडं लपवू नये.``<br>`` भांडं लपवायचा प्रश्नच येत नाही. हल्ली टेट्रा पॅकमध्येच मिळतं ना ताक!`` त्यानं विनोदाचा प्रयत्न केला.<br>``बाळा, हेच संस्कार केले का रे मी तुझ्यावर? एवढा वाईट दर्जा आहे तुझ्या विनोदाचा?`` वत्सलाबाईंच्या या वाक्यावर त्याची बोलतीच बंद झाली.<br>...<br>रात्री सगळीकडे निजानीज झाल्यावर बेडरूममध्ये मात्र वातावरण एकदम तापलं...अर्थात, जोरदार खडाजंगीमुळे.<br>``तुला ना, एखाद्याला कसं पटवायचं, कळतच नाही!`` सोनाली धुसफुसत म्हणाली.<br>``निदान तू तरी हे बोलू नकोस. तीन वर्षांपूर्वीच तुला...``<br>``आगाऊपणा करू नकोस. मला पटवून खूप मोठा तीरच मारलायंस तू. मी आईला पटवण्याबद्दल बोलतेय.``<br>``अगं, पण ते बाबा बघून घेतील ना!`` केतनने पंच मारला खरा, पण त्यावर सोनाली फणकाऱ्यानं तोंड फिरवून झोपी गेली, तेव्हा हा पंच आपल्याला आज खूप महागात पडणार, याचा त्याला अंदाज आला.<br>...<br>रविवार, कृष्णाष्टमी आणि 15 ऑगस्ट अशा सलग तीन दिवस सुटीच्या काळात फिरायला जाण्याचा खर्च आत्ता शक्य नव्हता, पण निदान रोजच्या धबडग्यातून तरी सोनालीला जरा स्वतःसाठी `स्पेस` हवी होती. सासूबाई घरी असल्या, की अशी मोकळीक घेता येणार नव्हती. पण जन्माष्टमीची आठवण करून देण्याचा प्लॅन तर फसला होता. सासूबाई कुठे जाणार नाहीत हे कळलं आणि सोनाली जरा खट्टूच झाली. अगदी कुठे रिसॉर्टवर गेलो नाही, तरी निदान गाडीतून लांब कुठेतरी चक्कर मारून येऊ, असं त्यानं सुचवलं. सोनालीनं नाइलाजानं त्याला होकार दिला.<br>अखेर तो सुटीचा दिवस उजाडला. दोघं सकाळी लवकरच गाडीतून फिरायला बाहेर पडली. नेमका अर्ध्या तासातच सोनालीला कुणाचातरी फोन आला आणि तिनं वैतागून गाडी थेट घराकडे वळवायला सांगितली. घरी पोहोचल्यावर ती तातडीने दार उघडून स्वयंपाकघराकडे धावली.<br>``गॅस सुरू राहिलाय म्हणून आईंचा फोन आला होता. पण इथे तसं काहीच नाहीये! शी! आता पुन्हा कुठे बाहेरही पडता येणार नाही. सगळा मूड गेला!`` मागून आलेल्या केतनला सांगत सोनाली वैतागून खाली बसली. केतनने तिला शांत करण्यासाठी तिच्यासाठी कॉफी केली, तिच्या आवडीची गाणी लावली. आपण आता थेट उद्याच येऊ, असा निरोपही वत्सलाबाईंनी दिला होता. आता पुन्हा बाहेर जायला नको, घरीच एखादी फिल्म बघू, गप्पा मारू, एकमेकांसाठी वेळ देऊ, असं त्यानं ठरवलं. जेवणही त्यानं बाहेरूनच मागवलं. त्या दोघांचा वेळ खूप मजेत गेला.<br>पार दुसऱ्या दिवशी सकाळी वत्सलाबाई घरी आल्या, तेव्हा सोनालीनं त्यांचं उत्साहात स्वागत केलं, आस्थेनं चौकशी केली. थोड्यावेळाने मॉर्निंग वॉकला बाहेर पडलेल्या वत्सलाबाईंनी पुन्हा सोनालीला फोन केला, तेव्हा तिच्या काळजात धस्स झालं.<br>``काय गं, काल घरात पुरेशी स्पेस मिळालेय, की आजसुद्धा मला वेगळं काहीतरी निमित्त काढून आणखी एखाद्या मैत्रिणीच्या घरी दिवसभर वेळ घालवायला जावं लागणारेय?`` असं वत्सलाबाई म्हणाल्या तेव्हा कालचा त्यांचा फोन, गॅसचं बटण चालू राहिल्याचं निमित्त आणि त्यांच्या अचानक ठरलेल्या कार्यक्रमामागचं कारण सोनालीला कळलं आणि ती कानकोंडी झाली. मग दोघी फोनवरच मनसोक्त हसल्या. खूप `स्पेस`ल होतं ते मनमोकळं हास्य!</p><p style="margin:6px 0px;font-family:inherit">- अभिजित पेंढारकर.</p><p style="margin:6px 0px;font-family:inherit"><b>(क्रमशः)</b></p></div> </div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-49224073079873061562017-08-10T20:54:00.001-05:002017-08-10T20:57:48.379-05:00हॅशटॅग सूनबाई!<div dir="ltr"><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px">(`मुंबई सकाळ`च्या श्रावण पुरवणीसाठी लिहिलेला लेख क्र. 2)</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px">...</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px"><br></p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px">सोनाली आज सकाळपासून नेटवर काहीतरी शोधाशोध करत होती, पण तिला हवं ते सापडत नव्हतं. एकदोनदा केतननं तिला विचारायचा प्रयत्न केला, पण तिची प्रतिक्रिया बघून तो खचला. थोड्या वेळानं तीच शोधाशोध थांबवून त्याच्या आसपास घुटमळायला लागली, तेव्हाच तिला काहीतरी हवंय, याचा अंदाज त्याला आला.<br></p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px">``केतन, ऐक ना...`` थोड्याशा लाडिक स्वरात तिनं सुरुवात केली.<br>``हे बघ, आई घरात आहे आत्ता. तेव्हा आत्ता काही...``<br>``आगाऊपणा करू नकोस. मला जरा तुझा गायडन्स हवाय.``<br>`` हे म्हणजे काजव्यानं सूर्याला प्रकाश दाखवण्यासारखं आहे!``<br>``चेष्टा पुरे. आमची इकडून अशीच थट्टा होणार असेल, तर एक माणूस कट्टी आहे मग स्वारीशी.`` सोनालीनं पुन्हा `जयश्री गडकर` पवित्रा घेतला.<br>``सोनाली, मी तुला हवी ती मदत करतो, पण प्लीज साठच्या दशकात शिरू नकोस.`` <br>``मला नारळीभात करायचाय, पण प्रॉपर रेसिपीच मिळत नाहीये कुठे.`` सोनाली सकाळपासून कशात गुंतली होती, हे केतनला आत्ता समजलं.<br>``अगं एवढंच ना? आमच्या आईला विचार. आईच्या हातचा नारळीभात अप्रतिम असतो. तिच्या हातांची चव कुणालाच येणार नाही!`` ज्या वाक्याची सोनालीलाच काय, कुठल्याही सुनेला सर्वाधिक भीती असते, ते वाक्य अखेर केतनने उच्चारून टाकलं. सोनालीनंही तो सल्ला ताबडतोब शिरोधार्य मानला. `तू सांगितलंस, म्हणून जातेय हं,` असं तिला स्वतःच्याच मनाचं समाधान करून घ्यायचं असावं, असं केतनला उगाचच वाटलं.</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px">पुढचे दोन दिवस घरात अधूनमधून नारळीभाताचाच विषय निघत राहिला. सोनाली सासूबाईंकडून नारळीभात करण्याच्या टिप्स घेतेय, त्याबद्दल काही शंका अतिशय सौम्य स्वरात विचारतेय, सासूबाई प्रेमानं तिला समजावतायंत, बदाम, काजू किती घालावेत, कसे चिरावेत असं अगदी साग्रसंगीत वर्णन करतायंत, असं दुर्मिळ दृश्य दिवसातून अनेकदा बघायला मिळालं.</p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px">..आणि अखेर तो दिवस उजाडला. सोनाली गेल्या दोन तीन दिवसांत जे काही शिकली होती, त्याचं प्रात्यक्षिक दाखवण्याची वेळ आता आली होती. तिनं नारळीपौर्णिमेच्या आधीच नारळीभाताचा प्रयोग करून बघितला आणि तो कमालीचा यशस्वी झाला. सोनाली स्वतःवरच जाम खूश झाली. आपण केलेल्या नारळीभाताची भरपूर सजावट करून तिनं त्याचे फोटो काढले, स्वतःचे आणि सासूबाईंचे स्वयंपाकघरात फोटो काढले. त्या दिवशी काही तिला ते फेसबुकवर अपलोड करायला वेळ मिळाला नाही.<br>दुसऱ्या दिवशी सकाळी ती फोटो अपलोड करण्यासाठी ते सिलेक्ट करत असतानाच मैत्रिणीचा फोन आला.<br>``अगं, तू नारळीभाताचे फोटो फेसबुकवर अपलोड केलेस का, असं विचारायला मीच तुला फोन करणार होते!`` सोनाली म्हणाली, ``आपल्या सगळ्या ग्रुपचं आजच फोटो टाकायचं ठरलं होतं ना? विसरलीस की काय?``<br>``मी नाही विसरलेले. पण तू काहीतरी विसरल्येस.`` मैत्रिणीनं सुनावलं, ``आपलं ठरलं होतं, की स्वतः नारळीभात करायला शिकायचं आणि त्याचे फोटो टाकायचे.``<br>``हो, मग! मी स्वतःच केलाय नारळीभात कुणाचीही मदत घेतलेली नाही.`` सोनालीनं ठसक्यात उत्तर दिलं, पण आपण फोटो अपलोड न करताही हिला आपण सासूबाईंची मदत घेतल्याचं कसं कळलं, असा प्रश्न सोनालीच्या मनात आलाच.<br>तेवढ्यात मैत्रीण म्हणाली, ``तुझ्या सासूबाईंनी अपलोड केलेत तुमचे दोघींचे नारळीभात करतानाचे फोटो. तुला टॅग केलयं, `सेलिब्रेटिंग श्रावण : सेल्फी विथ सूनबाई`, अशा हॅशटॅगसकट. कुठल्यातरी सिनेमाच्या प्रमोशनसाठीचा फंडा आहे, त्यालाच रिस्पॉन्स दिलाय बहुतेक, तुझ्या सासूबाईंनी!`` मैत्रिणीचं बोलणं संपता संपताच सोनालीनं फेसबुक चेक केलं, तेव्हा तिला सासूबाईंनी अपलोड केलेले त्या दोघींचे फोटो आणि त्यावरच्या ढीगभर कमेंट्स, लाइक्स दिसल्या आणि तिनं कपाळावर हात मारून घेतला. नारळीभात करताना काल सहज म्हणून काढलेले फोटो सासूबाईंनी आपल्या मोबाईलवर मुद्दामहून का मागवून घेतले, याचं गूढ तिला आत्ता उकललं होतं. आता तिचं कडू झालेलं तोंड नारळीभातानं तरी गोड होणार का, हा प्रश्नच होता.<br><br></p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px">- अभिजित पेंढारकर.<br></p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px"><br></p><p style="margin:6px 0px;font-family:Helvetica,Arial,sans-serif;color:rgb(29,33,41);font-size:14px"><b>(क्रमशः)</b></p> </div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-13995091468495316492017-08-10T20:53:00.001-05:002017-08-10T20:57:48.374-05:00`काळ` सोकावतो...!...<div dir="ltr"><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">(`मुंबई सकाळ`च्या </span><span style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">श्रावण विशेष पुरवणीसाठी लिहिलेला लेख क्र. 1)</span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><br></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> ...</span><br></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><br></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">सोनाली, अगं हा जोक वाचलास का</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?`` </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">वत्सलाबाईंनी हाक मारली आणि सोनाली आदर्श सुनेसारखी स्वयंपाकघरातून धावत बाहेर आली.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">कुठला जोक, आई चेहऱ्यावरचे </span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">`</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">केतनला कुठून दुर्बुद्धी सुचली आणि सासूबाईंना स्मार्ट फोन घेऊन दिला</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!`</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> हे भाव लपवत तिनं कुतुहलानं विचारलं.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अगं, हा नागपंचमीवरचा जोक गं</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">वत्सलाबाईंना हसू आवरत नव्हतं. त्यांनी सांगितलेला जोक ऐकल्यावर सोनालीनं त्यांना हसून टाळी दिली आणि त्याच वेळी बाहेरून आलेल्या केतनने तिच्या या अभिनयाला फक्त नजरेतूनच दाद दिली.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">आई, मला फॉरवर्ड करा ना</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">एक डोळा केतनकडे ठेवून सोनालीनं स्वरात शक्य तेवढा नम्रपणा आणत सांगितलं </span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">गेल्या वर्षी हाच जोक आला होता आई. तुम्ही यंदा व्हॉटस अप घेतलंत, हा आमचा दोष आहे का</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> हे तोंडावर आलेलं वाक्य तिनं पुन्हा आदर्श सुनेसारखं गिळून टाकलं.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">आज घरी आल्यानंतर एकदम एवढं प्रसन्न, हसतंखेळतं वातावरण बघून केतनच्या मनात पाल चुकचुकली होतीच. चहा घेताघेता त्याच्या मनातल्या शंकेवर शिक्कामोर्तब झालं.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अच्छा, हे कारण आहे होय आजच्या सौजन्य सप्ताहाचं</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?`` </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">आई बाहेर निघून गेल्याची खातरी झाल्यावर, केतननं सोनालीला टोमणा मारला.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">उगाच काहीतरी शंका काढू नकोस. आमचं काही भांडण वगैरे नाहीये, त्या माहेरी जाणार म्हणून मला आनंद व्हायला</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">मी कुठे म्हटलं तुमचं भांडण आहे म्हणून</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">? </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">काळाबरोबर बदलायला हवंच. तूसुद्धा आईची सून न राहता मुलगीच झालेयंस. पण आई आता माहेरी जाणार म्हणून एका माणसाला मनातून खराखुरा आनंद झालाय की नाही</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> केतनला तिची खोडी काढायचा मोह आवरला नाही.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">काय हे बोलणं तरी</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">! </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अशी चेष्टा आवडत नाही बरं आम्हाला. इकडून असेच टोमणे मारले जाणार असतील, तर आम्ही मुळी बोलणारच नाही, ज्जा</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">सोनालीनंही एकदम </span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">`</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">जयश्री गडकर</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">`</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> पवित्रा घेतला. केतन एवढ्या फिस्सकन हसला, की त्याचा कप डचमळून चहा अंगावर सांडला. </span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">`` </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">मला आईंचं खरंच कौतुक वाटतं. त्यांना या वयातसुद्धा त्यांना माहेरी जाण्याची ओढ आहे</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">सोनाली मनापासून म्हणाली.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अगं, श्रावणात जातात ना बायका आपल्या माहेरी</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अरे हो, पण लग्नानंतर थोडे दिवस ओढ असते. आईंना अजूनही माहेरी जावंसं वाटतं, याचीच कमाल वाटते मला. अगदी उत्साहानं जातात त्या. गावातल्या माहेरवाशिणींच्या मंगळागौरींमध्येही रस घेतात, नागपंचमीला झाडाला झुले बांधून त्याच्यावर खेळतात, खरंच असं उत्साही असायला हवं माणसानं</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">ती उत्साही आहेच</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">! </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">बरं, सध्या व्हॉट्स अप काय म्हणतंय</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">काही विचारू नकोस बाबा. सोसायटीतल्या ज्येष्ठ नागरिक महिला मंडळाच्या ग्रुपवरसुद्धा घेतलंय आईंना. सतत कुठले ना कुठले सुविचार, जोक्स पाठवत असतात मला</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> आजच श्रावणाचा महिमा का काय पाठवलंय. आणि वर त्या नागपंचमीचा जोक</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> सोनालीनं व्यथा मांडली आणि केतनला पुन्हा हसू आलं.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">माणसानं काळानुसार बदलायला हवं. आईसुद्धा बदलतेय. गंमत वाटते मला</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> केतनच्या बोलण्यातून आईचं कौतुक दिसत होतं. </span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">बाय द वे, मला वाटतं, तुलासुद्धा ब्रेक हवाय. तू पण श्रावणानिमित्त माहेरी का जात नाहीस चार दिवस</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">खरंच जाऊ</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">? </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">चालेल तुला</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">जा गं, इथे मॅनेज करू आम्ही. चारच दिवसांचा तर प्रश्न आहे. आणि तुलाही विश्रांती हवीच ना</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!`` </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">केतननं अगदी काळजीनं सांगितलं.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">किती काळजी करतोस रे माझी</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> सोनाली डोळ्यांत अश्रू आणून म्हणाली. </span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">की असं करू</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> तिनं एकदम काहीतरी सुचल्यासारखं विचारलं.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">काय</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">मी आईला भेटावं, असं वाटतंय ना तुला</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अर्थात</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">मला विश्रांती मिळायला हवेय ना</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">म्हणजे काय</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!``<span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">मग माझ्या आईलाच इकडे बोलावून घेते ना</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">!</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> बोरिवलीलाच तर राहते ती. मी तिच्याकडे गेले काय आणि ती माझ्याकडे आली काय, एकच ना</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">! </span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">काळाबरोबर एवढं तरी बदलायला हवंच ना माणसानं</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">?``</span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"> सोनालीनं बिनतोड सवाल केला आणि केतनचा चेहरा पाहण्यासारखा झाला.</span><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><br></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="EN-US" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">-<span style="font-variant-numeric:normal;font-stretch:normal;font-size:7pt;line-height:normal;font-family:"Times New Roman""> </span></span><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif">अभिजित पेंढारकर.</span><br></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><br></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span lang="MR" style="font-family:"Arial Unicode MS",sans-serif"><b>(क्रमशः)</b></span></p> </div> अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-5434209814800535942017-07-17T21:55:00.001-05:002017-07-17T21:56:38.863-05:00अटी लागू<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 0px 0px 6px;">
10.30 am</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
``आपण गांभीर्याने, निष्ठेने आणि काही विशिष्ट ध्येय डोळ्यांसमोर ठेवून तयार केलेल्या `Serious friendship` या ग्रुपचा सध्या दिवसेंदिवस गुणात्मक ऱ्हास होत चालला आहे. इतर ग्रुप्सपेक्षा आपले वेगळेपण जपण्यासाठी, आपण प्रत्येकाशी बोलून, चर्चा करून, निवडून मोजकेच असे 40 सदस्य ग्रुपमध्ये घेतले होते. परंतु सुरुवातीच्या काळात कुठल्याही विषयावर हिरिरीने आणि अभ्यासपूर्ण चर्चा करणाऱ्या सदस्यांना सध्या टाइमपास आणि चहाटळकीव्यतिरिक्त बोलण्यासाठी काही विषयच राहिलेले नाहीत, असे निदर्शनास आले असून, ही अतिशय गंभीर बाब आहे. आधी कला, साहित्य, राजकारण, सामाजिक समस्या, अर्थव्यवस्था, आर्थिक नियोजन अशा विषयांवर गांभीर्याने चर्चा करणारे सदस्य आता नटनट्यांच्या लफड्यांपासून आपापल्या कपड्यांच्या खरेदीपर्यंत कुठल्याही विषयावर अर्थहीन, चहाटळ, थिल्लर आणि वाह्यात चर्चा करू लागले आहेत, हे खरंच खेदजनक आहे. नाइलाजाने हा ग्रुप काही काळासाठी स्थगित करावा किंवा कायमचा बंद करावा, असा निर्णय घ्यावा लागत आहे. यापैकी योग्य पर्याय निवडून लवकरच जाहीर करण्यात येईल. कृपया कुणी याबद्दल वैयक्तिक गैरसमज करून घेऊ नये. या विषयावर कुठलीही चर्चा पर्सनल चॅटवर करू नये, ही विनंती.``<br />- आपला ॲडमिन.<br />....</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
12.30 pm</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
``आपण गांभीर्याने, निष्ठेने आणि काही विशिष्ट ध्येय डोळ्यांसमोर ठेवून तयार केलेल्या `Serious friendship` या निवडक 40 जणांच्या ग्रुपवरच्या काही गैरप्रकारांबद्दल स्पष्ट मत व्यक्त करून ग्रुप बंद करण्याचा किंवा स्थगित ठेवण्याचा निर्णय जाहीर केल्यानंतर अनेक सदस्यांनी ग्रुपवर किंवा पर्सनली विनंती करून ग्रुप बंद करू नये, अशी मागणी केली आहे. ग्रुपची शिस्त आणि नियम यांसाठी आपण कटिबद्ध असल्याची ग्वाहीसुद्धा दिली आहे. तरीही, थोड्या प्रमाणात मनोरंजन आणि वैयक्तिक गप्पा होणारच, अशी शक्यताही व्यक्त केली आहे. त्याचबरोबर जास्तच वाह्यातपणा करणाऱ्या सदस्यांना योग्य ताकीद द्यावी, अशी अपेक्षाही व्यक्त केली आहे. या सर्व सूचनांचा विचार करून ग्रुप बंद करण्याचा निर्णय सध्या घेऊ नये, असा विचार असून, ग्रुपच्या भवितव्याबद्दलचा पुढील निर्णय लवकरच जाहीर करण्यात येईल.``<br />- आपला, ॲडमिन.<br />....</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
2.30 pm.</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
``आपण गांभीर्याने, निष्ठेने आणि काही विशिष्ट ध्येय डोळ्यांसमोर ठेवून तयार केलेल्या `Serious friendship` या निवडक 40 जणांच्या ग्रुपच्या बिघडलेल्या शिस्तीबद्दल ग्रुपच्या बहुतेक सदस्यांशी वैयक्तिक चर्चा केल्यानंतर काही सदस्यांनी ग्रुपमध्ये थोडा मोकळेपणा असण्याची अपेक्षा व्यक्त केली आहे. जास्त टाइमपास नको, पण अध्येमध्ये हलकेफुलके मेसेज यायला हरकत नाही, असे त्यांचे म्हणणे आहे. या सूचनेचा गंभीरपणे विचार करून, सरसकट सगळ्यांना अशा मेसेजचा त्रास होऊ नये आणि ग्रुपच्या मूळ नियमांना हरताळ फासला जाऊ नये, म्हणून आपल्याच मूळ ग्रुपचा एक सहग्रुप म्हणून वेगळा ग्रुप तयार करावा आणि त्यात या मोकळेपणाला, थोड्याफार टाइमपासला वाव द्यावा, असा विचार समोर आला आहे. या निर्णयाला मान्यता असलेल्या आणि नव्या ग्रुपमध्ये येण्यास इच्छुक असलेल्या सदस्यांनी कृपया पर्सनलवर मेसेज करावा.``<br />- आपला, ॲडमिन.<br />....</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
4.30 pm.</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
आपण गांभीर्याने, निष्ठेने आणि काही विशिष्ट ध्येय डोळ्यांसमोर ठेवून तयार केलेल्या `Serious friendship` या निवडक 40 जणांच्या ग्रुपबरोबरच एक नवा सहग्रुप स्थापन करण्याबद्दल काही सदस्यांनी सकारात्मक प्रतिसाद दिला असून, असा ग्रुप लवकरच तयार करण्यात येईल आणि त्यात इच्छुक सदस्यांना प्रवेश दिला जाईल, याची सगळ्यांनी नोंद घ्यावी.<br />- आपला ॲडमिन.<br />- ....</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
4.45 pm.<br />Admin created new group – `Serious friendship-on tp mode.`<br />Admin added 38 new members to the group.</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
सदस्यांच्या मागणीनुसार नवा ग्रुप तयार करण्यात आला असून, केवळ इच्छुक सदस्यांनाच त्यात प्रवेश देण्यात आला आहे. आधीच्या ग्रुपमधल्या एका सदस्याशी काहीच संपर्क होऊ न शकल्याने त्याला या ग्रुपमध्ये घेण्याबद्दलचा निर्णय झाला नाही. बाकी इच्छुकांना ग्रुपमध्ये प्रवेश देण्यात आला आहे.<br />आधीच्या ग्रुपची सर्व शिस्त आणि नियम इथे धाब्यावर बसवले जातील, याची प्रत्येकाने काळजी घ्यावी, ही नम्र विनंती.<br />- आपला, ॲडमिन.</div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-49564671371577246672017-07-17T21:54:00.001-05:002017-07-17T21:56:57.255-05:00नशीब<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 0px 0px 6px;">
<br /></div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
``काय काय नशीबाचे भोग आले नाही, आपल्या वाट्याला? आजचा दिवस कधी बघू शकेन, असं वाटलंच नव्हतं मला.`` ती त्याच्या खांद्यावर डोकं टेकत म्हणाली.<br />``खरंच. माझ्या मनातलं बोललीस. मी तुला मधल्या काळात धीर देत होतो, पण मनातून पार खचून गेलो होतो. आपण कधी एकत्र येऊ, ही आशाच सोडून दिली होती.`` त्यानं हळूच डोळे पुसले.<br />``नशीब आपल्याला कुठेकुठे घेऊन जातं, नाही? तुला सांगू, नशीब वगैरे गोष्टींवर आधी माझा कधीच विश्वास नव्हता. `माझी वेळ चुकली,` `नशीबात असेल ते मिळतंच`, वगैरे गोष्टींची टर उडवायचे मी एकेकाळी. पण तुझ्याशी भेट झाली आणि मी हळूहळू बदलत गेले.``<br />``केवढी कचाकचा भांडली होतीस, पहिल्याच दिवशी माझ्याशी, आठवतंय? ह्या मुलीचं पुन्हा आयुष्यात कधी तोंड बघायचं नाही, असं ठरवलं होतं मी!``<br />``हो, मीसुद्धा!`` ती हसून म्हणाली.<br />``चोराच्या उलट्या बोंबा!``<br />``का? तुझी काहीच चूक नव्हती त्या दिवशी?``<br />``अजिबात नव्हती! रांगेत मीच पुढे होतो. तू उशिरा आली होतीस!``<br />``आता पुन्हा त्यावरून भांडणारेस का आज माझ्याशी? चार वर्षं झाली त्या गोष्टीला. त्याच्यानंतर पुलाखालून बरंच पाणी वाहून गेलंय साहेब!``<br />``हो, आपण पुन्हा भेटलो तेव्हा पुलाखालून वाहणाऱ्या पाण्यातच अडकलो होतो. तेव्हासुद्धा मला बघून तोंड फिरवलं होतंस तू. पण दुसरा काही पर्यायच नव्हता, म्हणून माझी छत्री, माझा रुमाल, माझी गाडी, सगळंच घेतलंस.``<br />``आणि तुझं मनसुद्धा, ना?``<br />``शी! खूपच पांचट होता हा!``<br />``असू दे. तुझ्याकडूनच शिकलेय!``<br />``विषय बदलू नकोस. बरं, नेलंस ते नेलंस, दुसऱ्या दिवशी वेळेवर आणूनसुद्धा दिलं नाहीस!`` त्यानं पुन्हा तिची खोडी काढली.<br />``हो क्का? बरं! मग आत्तासुद्धा तुझीच गाडी घेऊन मी घरी जाते. तू ये चालत.`` ती फणकाऱ्यानं उठली.<br />``अगं अगं! रागावतेस काय नुकतंच प्रेमात पडल्यासारखी? साडेतीन वर्षं झाली आपण प्रेमात पडून. आज आपलं लग्नसुद्धा झालंय. इथे मस्त समुद्रावर आलोय, जरा बसूया निवांत. गप्पा मारू. घरी जाऊन पुन्हा भांडायचंच आहे! `` त्याच्या या वाक्यावर तिला हसायचं नव्हतं, पण तिला ते आवरता आलं नाही.<br />``स्वीट रास्कल आहेस तू. कितीही टोकाचं भांडण झालं, तरी दोन मिनिटांत नॉर्मलला येतोस आणि माझी समजूत काढतोस. तुझ्या याच स्वभावावर फिदा झालेय मी.``<br />``आणि मी तुझ्या वस्सकन अंगावर येण्यावर!`` त्यानं पुन्हा तिला चिमटा काढला.<br />``आपल्या भांडणाचं काही टेन्शन नाही रे, पण आपल्या घरच्यांची भांडणं कधीच मिटणार नाहीत, याची काळजी वाटतेय मला. माझ्या नशीबात सासरचे आणि माहेरचे दोन्ही नातेवाईक नसणारेत, यापुढे कधीच.``<br />``थोड्या दिवसांनी होईल सगळं सुरळीत. काळजी नको करू.``<br />``नाही होणार. मी दोन्ही घरच्यांना ओळखते. त्यांच्या मनातला आपल्याबद्दलचा आणि एकमेकांबद्दलचा राग बघितलाय मी. आणि खोट्या आशेवर जगायला मला नाही आवडत.``<br />``हं. खरंच आहे. आपल्या नशीबात ते नव्हतं, असं म्हणू आणि आपलं आयुष्य जगायला लागू.``<br />``करेक्ट बोललास. आणि मला कसलीही खंत नाहीये. घरच्यांचे आशीर्वाद मिळाले नसतील, पण रीतसर रजिस्टर लग्न झालंय आपलं. आता आयुष्यभर तू माझ्याबरोबर आहेस ना, मग बास! तुझी साथ असेल, तर नशीब साथ देईलच!``<br />ती त्याच्या मिठीत शिरली आणि त्यालाही भरून आलं.<br />...</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
संध्याकाळी समुद्राजवळच्या रस्त्यावर भरपूर गर्दी जमली होती. नुकताच एक भीषण अपघात तिथे झाला होता. पोलिसांचा घटनास्थळाचा पंचनामा सुरू होता. अपघात झालेली बससुद्धा एका इलेक्ट्रिक पोलवर धडकलेल्या अवस्थेत तिथेच उभी होती. तिच्या चाकापाशी रक्ताचं थारोळं साचलेलं दिसत होतं.<br />कुणीतरी शेजारच्या माणसाला म्हणत होतं, ``दोघं जण गेले म्हणे. आजच लग्न झालं होतं त्यांचं. बिच्चारे! समुद्रावर फिरायला आले होते. घरी जात असताना एकदम बसचे ब्रेक फेल झाले आणि या दोघांना धडक बसली. दोघंही ऑन द स्पॉट खलास!``<br />शेजारी म्हणाला, ``वाईट झालं. काय तरी नशीब असतं नाही एकेकाचं?``</div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-36983544319117775832017-07-17T21:53:00.001-05:002017-07-17T21:57:11.308-05:00शेजारधर्म!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``नमस्कार. आत येऊ का?`` दारात उभ्या असलेल्या त्या अनोळखी गृहस्थांनी नम्रपणे विचारणा केली आणि शंतनुनं अदबीनं त्यांना नमस्कार करून दार उघडलं.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``अहो या ना, प्लीज!`` त्यानं दारात उभ्या असलेल्या त्या दांपत्याचं स्वागत केलं, पण हे नक्की कोण आहेत, हा उलगडा काही त्याला झाला नव्हता.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``सॉरी, आपली ओळख नाही आणि आम्ही असे अचानक तुम्हाला न कळवता आलो. डिस्टर्ब तर नाही ना केलं? `` त्यांनी पुन्हा नम्रपणा दाखवला.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``नाही हो. इट्स ओके. बसा ना.`` शंतनुने त्यांना खुर्ची दिली. दोघेही जरा स्थिरावले.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``आम्ही शारंगधर. इथेच, ह्याच बिल्डिंगमध्ये खालच्या मजल्यावर राहतो.`` त्या दांपत्यानं खुलासा केला, तेव्हा शंतनुच्या मनातलं प्रश्नचिन्हही दूर झालं.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``अरे, हो का? सॉरी, मी ओळखलं नाही. आम्हीसुद्धा इथे नवीनच आहोत ना, जेमतेम एक महिनाच झालाय आम्हाला इथे येऊन.``</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``हो, कळलं आम्हाला अध्यक्षांकडून. म्हणूनच तुमच्याकडे आलोय. आम्हालाही फ्लॅट विकायचाय. त्यासाठी तुमची मदत हवी होती.``</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``अवश्य. बोला ना. शेजाऱ्यांना मदत करणं, हे कर्तव्यच आहे आपलं.``</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``आम्हाला सोसायटीचा सॅंक्शन्ड प्लॅन पाहिजे होता. तो कुठेच मिळत नाहीये.``</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``काय सांगता? सोसायटीकडे पण नाहीये? ``</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``नाही. सगळीकडे प्रयत्न केले, कुठेच मिळेना, म्हणून शेवटी तुमच्याकडे आलो. तुमचा नुकताच व्यवहार झालाय, तुमच्याकडे तो नक्की असेल असं वाटलं. ``</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``बरं झालं, तुम्ही आमच्याकडे आलात. अहो, आमच्या फ्लॅटच्या व्यवहाराच्या वेळेलाही असाच त्रास झाला होता आम्हाला. घर घेणं म्हणजे बाळंतपण पार पाडण्यासारखंच असतं. सगळा त्रास सहन करावा लागतो!`` बायकोनं आणून दिलेला चहा त्या दोघांना देत शंतनू म्हणाला. त्या दोघांनीही नको नको करत चहा घेतला.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``आम्हाला तर कुणीच मदत केली नव्हती. सगळयांनी अडवणूक केली. एका क्षणी तर आता काही घर होत नाही, असंच वाटून गेलं होतं. अगदी पार माणुसकी विसरून जातात लोक अशा व्यवहारात.`` शंतनूनं त्याची व्यथा सांगितली.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``हो ना.`` शारंगधरांनीही दुजोरा दिला.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``हा मॅप शोधण्यासाठी आम्ही जंगजंग पछाडलं. महापालिकेत खेटे घातले, तिथल्या शिपायाला पैसे देऊन बघितलं, नगरसेवकाचा वशिला लावला, तरीही ढिम्म. शेवटी वैतागून गेलो. मग बॅंकेच्या वकिलानंच पाच हजार रुपये घेऊन करून दिलं आमचं काम. बहुतेक पैशांसाठीच अडवलं होतं!`` शंतनूचा सगळा संताप त्याच्या बोलण्यातून जाणवत होता.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``हे वकील इथून तिथून सारखेच. ग्राहकांना लुबाडण्यातच जन्म जाणार ह्यांचा!`` शारंगधरांनी त्यांचाही अनुभव सांगितला.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``खरंतर आमच्या आधीच्या मालकांनीच हा प्लॅन आम्हाला द्यायला हवा होता. पण काय करणार, गरज आमची होती ना, आमचे हात दगडाखाली होते. बॅंकेचें कर्ज नामंजूर झालं असतं, म्हणून आम्हीच सोसला तो भुर्दंड. अक्कलखाती गेले म्हणायचं, आणि गप्प बसायचं!`` शंतनूनं त्यांच मन मोकळं केलं.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``हो, हे खरंय. पण तुमच्यासारखी माणसं भेटली, की जगात माणुसकी शिल्लक असल्याची खातरी पटते.`` शारंगधर चहाचा कप बाजूला ठेवत म्हणाले. एव्हाना शंतनूने तो प्लॅन शोधून त्यांच्यासमोर उलगडला होता. त्यात त्यांचा फ्लॅट स्पष्ट दिसत होता. त्यांचं काम झालं होतं. हा प्लॅन त्यांना चालणार होता. त्यांचा चेहरा एकदम खुलला.</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``हेच तर हवं होतं मला. कॉपी काढून घेण्यापुरता मला हा द्याल का?``</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``अरे, म्हणजे काय! अर्थातच. काही प्रॉब्लेम नाही. घेऊन जा तुम्ही. ``</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``थॅक्यू. थॅंक्यू शंतनू साहेब.``</span><br />
<span style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">``अहो थॅंक्यू काय? शेजारी आहात तुम्ही आमचे. एवढं तर करायला हवंच ना माणुसकी म्हणून! `` शंतनूने हसून उत्तर दिलं आणि शारंगधर आणखी कृतकृत्य झाले. असे शेजारी आणखी काही काळ लाभायला पाहिजे होते, आपण उगाच फ्लॅटचा व्यवहार लवकर करतोय, असं त्यांच्या मनाला वाटून गेलं. ते दारातून बाहेर पाऊल टाकणार, तेवढ्यात शंतनूचे पुढचे शब्द त्यांच्या कानावर आले, ``आम्हाला प्लॅनसाठी पाच हजार रुपये पडले होते, म्हणून तेवढेच तुमच्याकडून घेतोय. झेरॉक्स काढून आणल्यावर दिलेत तरी चालतील. काही घाई नाही. माणुसकी सोडलेली नाही आम्ही वकिलांसारखी!``</span></div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-71420750317004952442017-07-17T21:52:00.003-05:002017-07-17T21:57:24.985-05:00ता. क.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 0px 0px 6px;">
``माझ्यासाठी हा निकाल अतिशय दुःखदायक होता. अशी कामं करायला कधीकधी जिवावर येतं, पण काय करणार, हा आमचा व्यवसाय आहे. असो. तुमच्या दोघांच्याही भावी आयुष्याला शुभेच्छा. आनंदी राहा.`` खूप जड अंतःकरणाने वकील साहेबांनी प्रणव आणि अवनीला शुभेच्छा दिल्या.</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
प्रणव आणि अवनीलाही काय बोलावं कळत नव्हतं. त्यांच्या आयुष्यातला हा कदाचित सर्वांत कटू दिवस होता. दोघांनी गेली दोन वर्षं एकमेकांशी खूप चर्चा केली, खूप संवाद साधण्याचा प्रयत्न केला, आपापसातले मतभेद मिटवण्याचा प्रयत्न केला, पण काही <span class="gmail-text_exposed_show" style="display: inline; font-family: inherit;">जमलंच नाही. नाइलाजानं तो निर्णय घ्यावा लागला होता...एकमेकांपासून वेगळं होण्याचा.<br />खरंतर त्या दोघांचा प्रेमविवाह. एका प्रोजेक्टवर एकत्र काम करत असताना त्यांची ओळख झालेली. ओळखीतून मैत्री, मैत्रीतून प्रेम आणि प्रेमातून लग्न, असा रीतसर प्रवास पाच वर्षांचा होता. प्रेम आंधळं का कसंतरी असतं असं म्हणतात, ते प्रणवला लग्नानंतर जाणवायला लागलं. किरकोळ कारणावरून त्याचे अवनीशी खटके उडायला लागले. अवनीचा अतिव्यवस्थितपणा आणि नियमानुसार वागण्याचा अतिआग्रह हेच आधी त्यांच्यातल्या प्रेमाचं आणि नंतर विसंवादाचं कारण ठरलं होतं. अवनी मराठीची प्राध्यापक. अतिशय बुद्धिमान. तर प्रणव जगण्याकडे हसतखेळत बघणारा, छोट्या चुका नजरेआड करणारा, स्वच्छंदी. हे दक्षिण आणि उत्तर ध्रुव काही एकत्र येऊ शकले नाहीत. आपलं एकमेकांवर प्रेम असलं, तरी आपण एकत्र संसार करू शकत नाही, या निर्णयावर ते आले आणि सामंजस्याने वेगळं व्हायचा निर्णय त्यांनी घेऊन टाकला. पुढील कायदेशीर अडथळेही सुरळीत पार पडले.<br />घटस्फोट मंजूर झाल्याच्या दिवशी ते पुन्हा भेटले, तेव्हा नाही म्हटलं तरी दोघांच्याही काळजात काहीतरी हललंच. प्रणवनं तिला एक पत्र दिलं. ओळख झाल्यापासून अशी अनेक पत्रं त्यानं तिला लिहिली होती. आजचं हे कदाचित शेवटचं होतं. त्यानं लिहिलं होतं, ``अवनी, तू खूप चांगली आहेस. तुझ्यासारखी व्यक्ती ज्याच्या आयुष्यात असेल, तो खरंच भाग्यवान. काही काळासाठी मला हे भाग्य लाभलं, पण मी दुर्दैवी ठरलो. आयुष्यभरासाठी तुझी सोबत मिळू शकली नाही. पुढच्या काळात तुझी साथ नसली, तरी तुझ्याबरोबर घालवलेल्या काही चांगल्या क्षणांची आठवण काढून मी तो काळ निभावून नेईन.<br />कायम हसत राहा, सुखी राहा.<br />ता. क. :<br />आणि हो, आणखी कुणावर माझ्यासारखंच अमाप प्रेम केलंस, तर माझ्याप्रमाणे त्याच्या व्याकरणाच्या चुका काढत जाऊ नकोस. बाय!``</span></div>
<div class="gmail-text_exposed_show" style="color: rgb(29 , 33 , 41); display: inline; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">
<div style="font-family: inherit; margin: 0px 0px 6px;">
घरी आल्यावर प्रणवचं ते पत्र पुन्हा पुन्हा वाचताना अवनीचे डोळे भरून आले. आता बरंच काही घडून गेलं होतं, पण हा कटू निर्णय बदलता आला असता का, असा विचार तिच्या मनाला स्पर्शून गेला. तिनंही हातातली कामं बाजूला ठेवून प्रणवला एक भावनिक पत्र लिहिलं. आजपर्यंतचं कदाचित मायेचा सर्वाधिक ओलावा असलेलं ते पत्र होतं. सगळं पत्र पूर्ण झाल्यावर तिनं लिहिलं,<br />`ता. क. `व्याकरणा`च्या नाही रे, `शुद्धलेखना`च्या!`</div>
</div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-17957209052352349002017-07-17T21:52:00.001-05:002017-07-17T21:57:38.670-05:00रॉंग नंबर<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 0px 0px 6px;">
``हाय!``</div>
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
<span class="gmail-text_exposed_show" style="display: inline; font-family: inherit;">``हाय डिअर``<br />``व्हॉटस अप?``<br />``हो, व्हॉटस अपवरच आहे मी. बोल ना.``<br />``अगं, ते माहितेय. व्हॉटस अप म्हणजे, काय चाललंय?``<br />``बसलेय निवांत. तुला आज माझी कशी काय आठवण?``<br />``कशी काय म्हणजे काय? मला रोजच तुझी आठवण येते. ``<br />``खरंच? लव्ह यू डिअर. काय करतोयंस तू? ``<br />``ऑफिसमध्ये खर्डेघाशी. दुसरं काय करणार? बरं, तू डीपी का ठेवला नाहीयेस? ``<br />``सहज. तुला माहीत नाही, मी डीपी काढलेला? ``<br />``अं...अगं नाही, नसेल लक्ष गेलं. सॉरी.<br />``इटस ओके. पण नावावरून तर कळलं असेलच ना?``<br />``अगं नाही, मी तुझा नंबर वेगळ्याच नावानं सेव्ह केलाय. एनीवे. ऑफिसमध्ये जरा बोअर झालं म्हणून तुला पिंग केलं. ``<br />``सो नाइस ऑफ यू! आज एवढं छान वाटतंय ना, पहिल्यांदा बोलतोयंस तू असं.``<br />``अगं मनात असतं, पण नेहमी बोललं जातंच, असं नाही. You know, I am so lucky to have you in my life. ``<br />``रिअली?``<br />``I mean it. योग्य वेळी तू भेटली नसतीस, तर माझं काय झालं असतं कुणास ठाऊक!``<br />``same here. आज तू एवढं मनापासून बोलतोयंस, खरंच खूप बरं वाटतंय. ``<br />``माझ्यासाठी खूप करतेस तू. मी खरंच त्याची परतफेड नाही करू शकत.``<br />``It's ok darling. असं बोलून दाखवायची गरज नसते. ``<br />``डार्लिंग म्हटलंस आणि अंगावर शहारा आला बघ. आता ऑफिसमध्ये लक्ष लागणार नाही माझं. ``<br />``हं. मग माझी आठवण काढत काम कर, म्हणजे फास्ट काम होईल. ``<br />``कधी भेटायचं? ``<br />``तुला वेळ झाला की, जानू. ``<br />``जानू? इश्श!! खूप वेगळं बोलतोयंस तू आज, सोनू. आता तर तुला भेटायची कधी नव्हे एवढी ओढ लागलेय. ``<br />``हं. भेटूच. बरं ऐक, एक महत्त्वाचं सांगायचं होतं. ``<br />``बोल ना. ``<br />``हे असं लाडिक आणि खाजगी चॅट करणं धोकादायक असतं. अशा नात्यात आपण जास्त काळजी घ्यायला हवी. तू चॅट लगेच डिलीट करून टाकत जा हां!``<br />``का रे? त्यात कसला एवढा धोका? ``<br />``अगं, उगाच प्रॉब्लेम नको. तुझ्या ऑफिसमध्ये, घरी कुणी तुझा मोबाईल बघितला तर... ``<br />``कुणी नाही बघत.``<br />``तरीही काळजी घे. आणि दुसरं म्हणजे माझ्याशी चॅट करताना चुकून दुसऱ्या कुणाला जाणार नाही, याची काळजी घे. ``<br />``म्हणजे? ``<br />``अगं, चुकून आपलं चॅट दुसऱ्या कुणाला गेलं, तर प्रॉब्लेम होऊ शकतात. परवा आमच्या ऑफिसमधल्या एका मित्राचा असाच लोच्या झाला. ``<br />``काय? ``<br />``त्याला वाटलं आपण आपल्या गर्लफ्रेंडशी चॅट करतोय आणि चुकून तो बायकोशी बोलत होता. घरी गेल्यावर बायकोनं धू धू धुतला.``<br />``वा! पण तू हे मला का सांगतोयंस, मला कळलं नाही. नवऱ्याशी काहीही बोलेन मी चॅटवर. कुणाची भीती बाळगायची काय गरज आहे? ``<br />``डार्लिंग, आपण नवरा-बायको झालो नाहीये अजून. आपल्याला एकत्र येण्यात अनेक अडथळे आहेत. यू बेटर नो. ``<br />``तू काय बोलतोयंस? बरा आहेस ना? आपलं लग्न होऊन पाच वर्षं झालेयंत राजा! मी प्रणिती बोलतेय, तुझी बायको! मला वाटलं आता नोकरीसाठी मी नाशिकला असते, म्हणून तू माझ्याशी चॅट करत होतास. तुला नक्की कुणाशी बोलायचं होतं?``</span></div>
<div class="gmail-text_exposed_show" style="color: rgb(29 , 33 , 41); display: inline; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">
<div style="font-family: inherit; margin: 0px 0px 6px;">
(काही मिनिटं स्मशानशांतता....)<br />``अनिकेत, r u there? Hello…reply immediately. अनिकेत....हे बघ, तू आहेस ऑनलाइन. मला दिसतोयंस तू. उगाच रेंज नाही वगैरे कारणं सांगू नकोस. मला उत्तर दे. थांब...मी उद्याच्या उद्या पुण्याला येतेय. मग करू आपण समोरासमोर चॅटिंग!``</div>
</div>
</div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-10247018804172894182017-07-17T21:50:00.001-05:002017-07-17T21:51:10.920-05:00सहानुभूती<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div>
<br />
<div style="color: rgb(29 , 33 , 41); font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 6px 0px;">
``तुला तर माहितीच आहे ना, मी कसा माणूस आहे ते? माझ्यावर विश्वासघाताचा आरोप केलाय तिनं! विश्वासघाताचा आरोप! मी तिला फसवू शकतो का? तिलाच काय, मी कुणालातरी फसवू शकतो का? असा लबाड माणूस वाटतो का मी?`` तो अगदीच सैरभैर झाला होता. खचून गेला होता. त्याला एवढं निराश झालेलं कधीच कुणी बघितलं नव्हतं. तो आत्तापर्यंत कायम स्वाभिमानानं, ताठ मानेनं जगत आला होता. कधी कुठल्याही गोष्टीसाठी कुणावर अवलंबून राहिला नव्हता. आज मात्र त्याची उमेद पार खचली होती. आता तो पुन्हा उभा राहू शकेल की<span class="gmail-text_exposed_show" style="display: inline; font-family: inherit;"> नाही, असंच कुणालाही त्याच्याकडे बघून वाटलं असतं.</span></div>
<div class="gmail-text_exposed_show" style="color: rgb(29 , 33 , 41); display: inline; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">
<div style="font-family: inherit; margin: 0px 0px 6px;">
``एवढी वर्षं एकत्र राहिलो आम्ही आणि आता ती माझ्यावर असे आरोप करतेय. मी तिला फसवलं, असं सांगून आजच घटस्फोटासाठी अर्ज केलाय तिनं. मी काय करू? तिच्यावरचं प्रेम पुन्हा सिद्ध करून दाखवू का? `` तो पुन्हा रडायला लागला.</div>
<div style="font-family: inherit; margin: 6px 0px;">
``एवढं प्रेम होतं आमचं एकमेकांवर, तरीही तिनं माझ्यावर फसवणुकीचा आरोप केला! मी इमोशनल बोलून कायम सहानुभूती मिळवण्याचा प्रयत्न करतो, असं म्हणाली ती. इमोशन्स वापरून सहानुभूती मिळवण्याचा प्रयत्न करतो? मी? तुला तरी पटतं का हे? तुझ्या बाबतीत तरी कधी केलंय का मी असं?`` त्यानं पुन्हा डोळ्यांत पाणी आणून तिला विचारलं आणि तिच्या मांडीवर डोकं ठेवून तो पुन्हा हमसाहमशी रडायला लागला.</div>
<div style="font-family: inherit; margin: 6px 0px;">
``राजा, तू रडू नकोस. माझा विश्वास आहे तुझ्यावर. तू कधीच अशी दुसऱ्याची भावनिक सहानुभूती मिळवण्याचा प्रयत्न करणार नाहीस रे, माझ्या सोन्या!`` ती त्याच्या केसांतून बोटं फिरवत म्हणाली. तिनं त्याला आधार देण्यासाठी मिठी मारली आणि त्याच्या डोळ्यांतून पुन्हा अश्रूधारा ओघळायला लागल्या...</div>
</div>
</div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-91074199984622750702017-06-26T06:26:00.001-05:002017-07-17T21:47:01.275-05:00नीतिमत्ता!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>EN-IN</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>MR</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">संध्याकाळच्या प्रसन्न वातावरणात मुख्य
रस्त्याच्या कॉर्नरला असलेलं ते रेस्टॉरंटसुद्धा उत्साहाने फुललं होतं. संधिप्रकाश
दारंखिडक्यांतून झिरपत आत येत होता आणि आकर्षक रंगसंगती केलेल्या टेबलांवरची सजावट
आणखी खुलून दिसत होती. बाहेरची वाढती रहदारी, लोकांची घरी जाण्याची घाई, मध्येच
गाडी पुढे घेण्यावरून होणारी भांडणं बघत आलं-वेलची टाकलेल्या चहाचे घोट घेत निवांत
बसणं, हा अनेकांचा संध्याकाळचा विरंगुळा होता. त्या दिवशीही हे रेस्टॉरंट अशाच
दर्दींच्या गर्दीनं फुलून गेलं होतं. अपवाद होता, तो फक्त एका टेबलचा. या
टेबलावरचे सगळेच जण सुतकी चेहऱ्यानं एकमेकांकडे बघत बसले होते. कुणीच काही बोलत
नव्हतं. शेवटी एकानं पुढाकार घेतला आणि मौनव्रताची कोंडी फुटली. ते सगळे एकाच
ऑफिसमध्ये काम करणारे होते, पण वेगळ्या विभागांतले. ऑफिसमध्ये रोज तसा एकमेकांशी
संबंध येत नसे. येई तोसुद्धा कामापुरता. ऑफिस व्यवस्थित चाललं होतं, कामाचंही फार
टेन्शन नव्हतं आणि हाच त्यांच्या चिंतेचा विषय होता.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">आपण व्हॉट्स अप ग्रुप सुरू करूया का</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">?``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> एकानं काडी टाकली आणि सगळे खाऊ का गिळू नजरेने
त्याच्याकडे बघायला लागले.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">आपण असं काय देशद्रोही विधान केलं, हे न कळून
तो बिचारा कानकोंडा झाला. इतरांच्या बोलण्यातून त्याला कळलं, की ऑफिसमधला कामाचा
शीण घालवण्यासाठी व्हॉटस अप ग्रुप तयार करण्याचा उपाय सुचवणारा तो काही जगातला
पहिला माणूस नव्हता. याआधीसुद्धा हा विचार कित्येकदा पुढे आला होता आणि मागे पडला
होता. ऑफिसमधलं गॉसिप नको, मेसेज वाचण्यातच खूप वेळ जातो, लोक काहीही फॉरवर्ड
करतात, अशा अनेक तक्रारी होत्या. त्याबरोबरच एक मुख्य आक्षेप होता, तो म्हणजे काही
आगाऊ पुरुष सदस्य या कॉमन ग्रुपवर असभ्य जोक्स टाकतात, हा. ती भानगडच नको म्हणून
कधी या ऑफिसचा ग्रुपच स्थापन झाला नव्हता. यावेळी मात्र अशा ग्रुपशिवाय तरणोपाय
नाही, असाच निष्कर्ष या चर्चेत निघाला आणि लगेच शिक्कामोर्तब आणि अंमलबजावणीही
झाली.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">अर्थात, ऑफिसच्या साडेचार वर्षांच्या
देदीप्यमान कारकिर्दीतला पहिला व्हॉट्स अप ग्रुप स्थापन करण्याच्या ऐतिहासिक
निर्णयाच्या अंमलबजावणीआधी ग्रुपच्या अटी आणि नियम ठरवणे आवश्यक होते. हिशेब आणि
नियमावलीच्या बाबतीत चोख असलेल्या एका सहकाऱ्यावर ही जबाबदारी सोपवण्यात आली. बाकीही
कुणाकुणावर अशाच जबाबदाऱ्या वाटून देण्यात आल्या. सगळ्यात महत्त्वाची आणि जोखमीची
जबाबदारी म्हणजे ग्रुपच्या सदस्यांना काबूत ठेवणे आणि त्यांचा तोल सुटू न देण्याची
होती, ती त्या ग्रुपचा प्रस्ताव पुन्हा नव्याने मांडणाऱ्या त्या नव्या सदस्याची
होती. त्या निमित्तानं त्याची सगळ्यांशी पुन्हा ओळख झाली. त्याचं नावही त्याच्या
स्वभावाला साजेसंच होतं – प्रीतम. अल्पावधीत तो सगळ्यांचा </span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">प्रीतम</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> झाला.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">ग्रुपमुळे ऑफिसमुळे नवं चैतन्य आलं, लोकांचा
कामातला हुरूप वाढला, सगळे एकमेकांशी खेळीमेळीत राहू लागले. ऑफिसच्या कामातला रुक्षपणा
संपून तिथे नवा उत्साह आला, कार्यक्षमताही वाढली. एकूण सगळीकडे आनंदीआनंद झाला.
लोक काटेकोरपणे नियमांचं पालन करत होते, ग्रुपवर काही वाह्यात, अवाजवी, थिल्लर चर्चाही
होत नव्हती. थोडक्यात, सगळे आटोक्यात होते आणि नियम पाळत होते. ग्रुपच्या
स्थापनेचा उद्देश प्रचंड यशस्वी झाला होता.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">...आणि अशाच उत्साही वातावरणात एके दिवशी भूकंप
झाला</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">!</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> ग्रुपवर हलकल्लोळ माजला, प्रचंड उलथापालथ
झाली. ग्रुपच्या अस्तित्त्वाचा प्रश्न निर्माण झाला. कारणही तसंच घडलं होतं. एवढ्या
साध्या, सरळ, सोज्वळ वाटेने चाललेल्या ग्रुपवर एक अश्लील व्हिडिओ येऊन पडला होता. ग्रुपच्या
सगळ्या नियमांना एका फटक्यात सुरुंग लागला होता. दुसऱ्या तिसऱ्या कुणी नाही, तर
साक्षात एडमिनकडूनच हा प्रमाद घडला होता</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">!</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> सगळ्यांचा </span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">प्रीतम</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> असलेला एडमिन एका फटक्यात सगळ्यांच्या रागाचा
धनी बनला होता. अपेक्षेप्रमाणेच सगळ्यांनी त्याला सोलून काढला. तो सगळ्यात
ज्युनिअर असतानाही एडमिन म्हणून सगळ्यांना गुरकवायचा, त्याचा हूट एका क्षणात
निघाला. प्रीतम हडबडला. खरंतर त्याच्याकडून ही चूक नकळत घडली होती. एवढ्या
प्रेमानं निर्माण केलेला, प्राणपणानं जपलेला, सगळ्या ज्येष्ठश्रेष्ठांच्या भावना
जपून चालवलेला ग्रुप एका क्लिपमुळे उद्ध्वस्त होणार होता. इतर कुणी टाकलेल्या एखाद्या
थोड्याशा वाह्यात विनोदावरही ज्येष्ठांनाही ग्रुपवरच खडे बोल सुनावणारा प्रीतम आज
नैराश्याच्या गर्तेत गेला होता. प्रीतमनं ग्रुपवर </span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">सॉरी</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> एवढाच मेसेज
टाकला आणि तो मौनात गेला.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">दुसऱ्या दिवशीही ग्रुपवर स्मशानशांतता होती.
प्रीतम ग्रुपवरच नव्हे, तर ऑफिसलाही फिरकला नाही.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">तिसऱ्या दिवशी सकाळी प्रीतमला जाग आली, तेव्हा
त्याच्या मोबाईलवर व्हॉट्स अपचे कितीतरी पर्सनल मेसेज आलेले होते. बहुधा आणखी बरंच
काही ऐकून घ्यावं लागणार, या काळजीनं त्यानं भीतभीतच मेसेज वाचायला सुरुवात केली.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">प्रीतम, झालं ते झालं. तूसुद्धा मुद्दाम काही
केलं नव्हतंस. आपण काय घडलं ते विसरून जाऊ. मी बाकीच्यांनाही समजावेन. तू परत ये.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> प्रीतमला मेसेज वाचून समाधान वाटलं. त्यानं
हसरा इमोजी पाठवून आपलं समाधान आणि कृतज्ञता व्यक्त केली. त्याचा मेसेज वाचला
गेल्याचं नोटिफिकेशन आल्यावर लगेच पुढचा मेसेज आला - </span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">``</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">परवाची क्लिप चांगली होती. अशाच आणखी आहेत का</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">?``</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">प्रीतम उडालाच. काही प्रतिक्रिया द्यायच्या आधी
त्यानं बाकीच्या सहकाऱ्यांकडून आलेले पर्सनल मेसेज बघितले. त्यांचाही आशय बहुतांश
तसाच होता. एवढ्यात प्रीतमला काही महिला सदस्यांचेही मेसेज दिसले. बहुधा परवाच्या
प्रकरणाबद्दलच त्यांनी आपले वाभाडे काढले असतील, असं समजून त्याला ते उघडायचं धाडस
होईना. पण बऱ्याच जणींचे मेसेज बघून त्याला राहवलं नाही. त्यानं ते उघडून बघितले
आणि त्याला पुन्हा जोरदार धक्का बसला.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">त्या मेसेजमधलाही आशयही जवळपास तसाच होता</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";">!</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> </span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Arial Unicode MS";"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="color: red;"><b><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">अभिजित</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> </span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">पेंढारकर</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">.</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"></span></b></span></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:0cm;
mso-para-margin-left:36.85pt;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
text-indent:-36.85pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
mso-bidi-font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Mangal;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]--></div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7532870993943866817.post-55875786916247960622017-02-06T11:55:00.001-06:002017-02-06T12:07:02.606-06:00सोनियाच्या ताटी!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">असं म्हटलं जातं, की काही माणसं सोन्याचा चमचा तोंडात घेऊन जन्माला येतात. (चमच्याचं माहीत नाही, पण सोन्याचं नाणं गिळणारी काही लहान मुलं मला माहीत आहेत. त्यानंतर ते नाणं त्यांच्या पोटातून (कुठल्याही वाटेने) बाहेर काढण्यासाठी डॉक्टरला सोन्यानं मढवण्याचं आमिष दाखवणारे त्यांचे आई-बापही मला माहीत आहेत. पण ते जाऊ दे</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!)</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> तर काही माणसं त्यांचा पुनर्जन्म झाल्यानंतर तोंडात सोन्याचा चमचा धरायला लागतात. अर्थातच राजकारणात गेल्यानंतर त्यांचा पुनर्जन्म होत असतो आणि सोन्याचा चमचा तोंडात धरायला लागण्यासारखी परिस्थिती येण्याआधी त्यांना बऱ्याच जणांकडे चमचेगिरीसुद्धा करायला लागलेली असते.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAKMcZssEC9lF9k-7whjECWicHwrRpr9AGIw3wRV9HhOI1aInF5693vn9phcaPI2osyEiS0GmouzKuIo5g5AgH9PFXbaykL1Oxwpf2yqb9nVcHsRmOcuZ-mct5cBdFbovV3WeAmfF9ANz7/s1600/ashokchavan.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAKMcZssEC9lF9k-7whjECWicHwrRpr9AGIw3wRV9HhOI1aInF5693vn9phcaPI2osyEiS0GmouzKuIo5g5AgH9PFXbaykL1Oxwpf2yqb9nVcHsRmOcuZ-mct5cBdFbovV3WeAmfF9ANz7/s200/ashokchavan.jpg" width="150" /></a><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">राजकारणात वरिष्ठांकडून उमेदवारीचं टॉनिक मिळालं, की अनेकांना सोन्याचे दिवस येतात. कॉंग्रेसला सध्या सोन्याचे दिवस नसले, तरी त्यांचे वरिष्ठ नेते नुकतेच सोन्याच्या ताटातून जेवण करताना टीव्हीवर दिसून आले. त्याच्या क्लिप </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">व्हायरल</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> झाल्या. निवडणुकीच्या काळात व्हायरल होणाऱ्या अशा बातम्यांचा, फोटो-व्हिडिओंचा ताप हा व्हायरल फीवर पेक्षा जास्त डेंजरस असतो. मोठमोठ्या नेत्यांपर्यंत तो व्हायरल होण्याची शक्यता असते आणि त्यातून उमेदवारांच्या डोक्याला वेगळाच ताप होतो. बरं, जे सोन्याच्या ताटातून जेवण करत होते, ते होते साक्षात कॉंग्रेसचे निष्ठावंत पाईक, छोट्या पदापासून <span style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif";">उप</span>राष्ट्रपतिपदाच्या उमेदवारीपर्यंत पोहोचलेले महाराष्ट्राचे माजी मुख्यमंत्री सुशीलकुमार शिंदे, त्यांच्या आधीच्या मुख्यमंत्र्यांचे चिरंजीव आणि नंतरचे </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">आदर्श</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> मुख्यमंत्री अशोक चव्हाण, वगैरे वगैरे. (तसंही कॉंग्रेसच्या अनेक नेत्यांना गेली अनेक वर्षं </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">सोनिया</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">च्या ताटामुळेच जेवायला मिळत आहे, हे सगळ्यांनाच माहितेय.) एवढी महत्त्वाची बातमी म्हटल्यावर कुठल्यातरी उत्साही कार्यकर्त्याला वाटलं असणार, की एवढा </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">सोन्यासारखा</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> महाराष्ट्र घडवणाऱ्या मंडळींना या निवडणुकीच्या काळात आणखी फेमस करून टाकावं. त्यानं केले फोटो व्हायलरल. नतद्रष्ट मीडियावाल्यांनी त्याचाही बाऊ केला. धुतल्या तांदळासारख्या स्वच्छ चारित्र्याच्या विरोधकांनी लगेच ही संधी साधून बोंबाबोंब केली. (त्यांना बिचाऱ्यांना प्लॅटिनमच्या ताटात जेवायला लागत असल्याची असूयाही त्यामागे असावी</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!)</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> एवढी चर्चा झाल्यानंतर शेवटी अशोकराव चव्हाणांना खुलासा करावा लागला. त्यांनी खरं काय ते सांगून टाकलं. त्यांच्या मते हे कार्यकर्त्यानं घरी प्रेमानं वाढलेलं जेवण होतं. साहजिकच आहे, आता कार्यकर्त्याच्या आग्रहाला बळी पडणं, हा तर राजकीय नेत्यांचा धर्म आहे. आणि याच धर्माचं पालन ते सत्तेत असतानाही करत असतात. कार्यकर्ते म्हणा, बिल्डर म्हणा, उद्योगपती म्हणा, गावगुंड म्हणा, सगळ्यांचा आग्रह एवढा असतो, की कितीही ठरवलं, तरी त्यांचं प्रेम नाकारता येत नाही. या प्रेमाला काही नतद्रष्ट लोक भ्रष्टाचार, गैरव्यवहार, घोटाळे, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">सत्तेचा माज,</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">`</span><span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> अशा काहीतरी उपमा देतात.</span><span lang="MR" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">तात्पर्य काय, की आजपासून सोन्याच्या ताटात जेवायला सुरुवात करा. बायको कटकट करायला लागली, तर तिला सांगून टाका, की तिच्या प्रेमापोटीच हे सगळं चाललंय</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "arial unicode ms" , "sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">ता. क. भाजपच्या नेत्यांनी कार्यकर्त्यांकडून तिकीटासाठी दोन लाख रुपये मागितल्याचा एक व्हिडिओही व्हायरल झालाय म्हणे. कार्यकर्त्यांनी स्वतः प्रेम व्यक्त केलं नाही, तर नेते त्यांना ते व्यक्त करण्याची संधी आणि पर्याय उलपब्ध करून देतात, ते हे असे</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">....</span></div>
</div>
अभिजित पेंढारकरhttp://www.blogger.com/profile/06469241139537054316noreply@blogger.com0